Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-09-05 / 37. szám
FÓRUM csináljuk EMŐDY ILONA 1985-től elnöke a Szlovák Nőszövetség hárskúti (Lipovník) alapszervezetének. A már eddig is jól működő szervezetben több éven át vezetőségi tagként dolgozott. Amióta átvette az irányítást, a szervezet még jobban aktivizálódott; ma az egyik legjobban működő a Rozsnyói (Rozőava) járásban. — Bár Stahan Péterné, az óvónőnk Krasznahorkáról (Krásna Horkai jár be a falunkba dolgozni, a mi alapszervezetünk tagja, titkára és nagyon sokat segít tevékenységünk szervezésében. A kilenctagú vezetőség összetartó, bármiről van szó, tettre kész, nem csoda hát, ha akcióink sikeresek — mondja az elnöknő. Hárskút 620 lakosú község, a nőszervezeti tagok száma meghaladja a százat. Meglepően sok ez; az elnöknő szerint alig akad olyan tizennyolc éven felüli nő a faluban, aki ne lenne tagja a szervezetnek. — Ilyen magas létszámmal nem csupán formális a tagság? Bevonható-e egyáltalán mindenki a tevékenységbe? — kérdezem, mert, ismerve az általános helyzetet, egyegy szervezet magas taglétszáma leggyakrabban a tagok passzivitását idézi elő. — A gyűléseken általában a tagság fele jelenik meg. De nem mondhatnám, hogy mindig ugyanazok. Kit milyen téma érdekel, arra az előadásra jön el, abban a munkában segít. Tehát az év folyamán valami lyen tevékenységben mindenki be kapcsolódik. A gyermek- és család neveléssel kapcsolatos előadáso kát, beszélgetéseket általában — mivel iskola nincs a faluban — ősz szekötjük az óvodai szülői értekez lettel. Erre még azok az anyák is eljönnek, akiknek iskolás a gyerme kük, sőt még a nagymamák is. Jogi előadásokra is szükség lenne — fő leg a nyugdíjazási kérdésekkel kap csolatosra —, de ehhez eddig még nem találtunk magyar előadót... A politikai előadásokat egy-egy évfor dűlőhöz állami ünnephez kötjük, de ezek iránt már kisebb az érdeklő dés. Mert faluhelyen azt is figye lembe kell venni, mennyi a munka a kertben, a mezőn, mikor a legalkal masabb összejöveteleket szervezni Legutóbb nagyon jól sikerült a gyér meknap. Először csináltuk ilyen for mában, de jövőre ugyanígy megszervezzük. Több mint ötven gyermek vett részt rajta szüleivel együtt. Vasárnap délelőtt a labdarúgópályán játékversenyt szerveztünk a gyerekeknek — léggömbfújás, zsákban ugrás, cukorkaszopogatás, célbadobás és más ügyességi verseny —, a legjobbakat megajándékoztuk. Délután a szülőkkel együtt sportolhattak, majd a nap majálissal fejeződött be. Gulyást, frissítőt szolgáltunk fel, mindenki jól érezhette magát. Az akcióinkat igyekszünk úgy rendezni, hogy az egész család bekapcsolódhasson, mert így együtt van a szülő a gyerekkel, nem tartják „elveszett" időnek a nálunk töltött órákat. De van olyan tevékenységünk is, ahová főleg az idősebb tagjaink jönnek. Tavaly például 72,5 mázsa szénát gyűjtöttünk össze, mondhatnám úgy is, az idősebb tagok jóvoltából. A fiatalokat nehezebb társadalmi munkára megnyerni. Általában aktívabbak a negyven éven felüliek. Őket minden jobban érdekli, mint a fiatalabbakat. Itt van például Bolo Anna néni, aki már jóval túl van a hatvanon, de lélekben még mindig ő a legfiatalabb közöttünk. Nincs egy rendezvény, amelyen ő ott ne lenne, amibe be ne kapcsolódna. Nemrég táncmulatságot rendeztünk — hogy legyen pénzünk a közös kirándulásra —ő sztrapacskával lepte meg a rendezőket. Mindig van valami ötlete ... A húsz éven felüliek inkább beülnek a tv elé, mintsem közénk jönnének, például az énekkarunkba. Mert nekünk, nőszervezeti tagoknak énekkarunk is van, igaz a Csemadok zászlaja alatt lépünk fel, de ez nem változtat a tényen, mert nálunk a legtöbben mindkét szervezetnek a tagjai. — Amióta Ön az elnök, gyarapodott a tagok száma. Hogyan nyerte meg őket? — A falu vegyesboltjának vezetője vagyok, szinte naponta találkozom az asszonyokkal. A személyes kapcsolatot az emberekkel semmi sem pótolhatja. Hiába hirdetjük ki a gyűléseket a hangosbemondón, küldjük ki a meghívót, az nem ugyanaz, mintha mindenkinek magam mondom el, miről lesz szó, miért szükséges, hogy ők is közénk álljon. — Közérdekű problémák megoldására is törekszik a nőszervezet ? — Természetesen. Legutóbb az autóbuszjárat javítását szorgalmaztuk. A rozsnyói buszok este nem jártak be a faluba, aki későn jött haza munkából — főleg az asszonyok —, annak a keresztúttól gyalog kellett megtennie az utat. Panaszunk nemrég meghallgatásra talált. A tanácsülésen sokszor felhozzuk a kenyér rossz minőségét, nyáron gyakori a panasz a tejre — mire ideér, savanyú. Az ellátás jobb is lehetne, például szalámiból, kolbászból nem azt kapom, amit rendelek, és más áruból is nagyon kicsi a választék. Ezek a gondok szinte minden szervezeti ülésen szóba kerülnek, igyekszünk is továbbítani az illetékesekhez. A hárskúti nőszervezetet nem hiába tartják az egyik legjobbnak a Rozsnyói járásban. Tevékenységükkel, a problémák feltárásával és megoldásának keresésével nemcsak a nők érdekét, hanem az egész falu lakosságát szolgálják. (zsebik) Röviden A lévai (Levice) kisegítő iskola szakácsnői a szocialista brigádverseny bronzérmének megszerzését tűzték ki célul. Vierá Stepková konyhavezető több mint egy éve a járás példás kollektíváját hozta össze. Fenyvesi Erzsébet. Holecska Magdaléna és Kovács Ilona naponta 160 ebédet főz, és öt napon át a bennlakásos imemátus diákjainak reggelit, tízórait, uzsonnái és vacsorát készít. Szükség szerint hosszabbított műszakban is dolgoznak. Július hónapban négy héten át a cigány gyerekeknek főztek. A Lévai járásból 36 cigány gyermek nyaralt itt az üdülő- és nevelőtáborban. Több elismerési kaptak a lévai szakácsnők a becsületesen végzett munkáért a járási ellenőrző szervektől. Valamennyien anyák, a nőszervezet szorgalmas tagjai. Szabad idejükben megművelik az iskolai telket, zöldségféléket termesztenek. Egész évben ellátják petrezselyemmel és sárgarépával az iskola étkezdéjét. A diákok bőségesen kapnak zöldséget és gyümölcsöt. Minden tekintetben betartják az észszerű táplálkozás elveit, ezért a szülők is nagyra értékelik munkájukat. SZÖVEG ÉS KÉP: BELÁNYI JÁNOS r Uj utakon — Valójában most kezdik megismerni a mi kis üzemünket. Az embereknek van érzékük a szép iránt, s ha egy-egy vállalatnál , sportszervezetnél meglátják a mi munkáinkat, megkérdezik honnan vannak, kik készítették. így terjed a hírünk — fogadott Bodó László, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) szitanyomúüzem vezetője, miközben sorra rakta elém „termékeiket". Valóban szemet gyönyörködtető színekben pompáztak a sportzászlók, jelvények, könyvborítók, bőrtáskák, naptárak, amelyek nyomata mind itt készül. A vezetőn kívül a két itt dolgozó asszony, Pálffy Edit és Pápai Erika érdeme a jó minőség, a naprakész „termelés". — Én itt lakom a városban, mégsem tudtam soha erről a kis üzemről. Varrónő voltam eredetileg, a gyerekeimet neveltem óvodás, illetve iskolás korukig, az egykori munkahelyemre nem akartam visszamenni, körülnéztem hát. S mivel hajlandó voltam pályát nő 6
