Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-08-29 / 36. szám
FÓRUM gm Mi így csináljuk A legtöbb ember jobban szereti, ha saját otthonában gondozzák. ápolják. A vöröskeresztes szervezet ezekről sem feledkezik meg. Az Érsekújvári (Nővé Zámky) járásban ennek a gondozásnak már tradíciója van. Június 23-án a csehszlovákszovjet barátság háza előadótermében Dubnická Ali beta, a Csehszlovák Vöröskereszt érsekújvári járási elnöksége - nevében a hagyományos „virágnapi" ünnepségen 25 önkéntes gondozónak adta át szervezetük Az önkéntes ápolók kitüntetési ünnepélyén a vöröskereszt IV. alapszervezetének éneklőcsoportja szebbnél szebb szlovák népdalokat énekelt A Mostná utcai szlovák alapiskola VII. E osztályának pionírjai szintén szép nótacsokorral és zongoraszámokkal tették színesebbé az ünnepélyt Több felszólalás is elhangzott az ünnepélyen a gondozói szolgálattal kapcsolatban, ezek közül külön említést érdemel a párkányi (Stúrovo) Filakovszkyné I .4 szerző képén: öten a kitüntetetlek közül emlékérmének harmadik fokozatát. Az ünnepélyen jelen volt a jnb szociális osztálya képviseletében Kovács Edit, a Szlovák Nőszövetség városi szervezete nevében Blahová Magdaléna elnök. A járási szociális gondozóintézet nevében Kuttiková Eva, a járási Vöröskereszt vezetősége nevében Racková Anna titkár. felszólalása, aki 11 évi tapasztalataiból konkrét eseteket említett, hogy milyen lelkesedéssel fogadják az öregek és a betegek egy-egy látogatását. Kihangsúlyozta, hogy a baráti és humánus látogatásoknál kis virágcsokor átadásával nagyobb örömet szereznek az öregeknek, mint tárgyi ajándékkal. Hofer Ijtjos Az olvasó kérdez „Augusztus végén szülési szabadságra megyek, szeretnék a születendő kicsivel a lehető legnyugodtabb körülmények között lenni. Ebben csak az akadályoz, hogy négyéves kisfiúnkat szeptembertől nem akarják felvenni az óvodába, mivel én már szülési szabadságon leszek. Ez még azért is nyugtalanít, mert a gyerek már megszokta a közösséget, hiányozni fognak neki a barátok, és én sem tudok majd vele annyit foglalkozni, mint az óvodában. Szeretném tudni, rendelet írja-e elő. hogy a gyermekgondozási szabadságon lévő szülő gyermeke nem vehető fel az óvodába, vagy csak az óvónők akarnak minél kevesebb gyereket? Ők ugyanis azzal védekeznek, hogy sok a jelentkező, és elsősorban azoknak a gyerekét kell elhelyezni, akik munkaviszonyban vannak. Igaz ez? — kérdi H. Istvánná olvasónk. Válaszol: dr. Elena Majerová, a Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma alapiskolai és nevelőintézmények osztályának vezetője. Az olvasó panasza nem gyakori eset, sajnos, azonban még mindig előfordul, főleg a városunkban, ahol a lakótelepeken a lakásokkal együtt nem készülnek el bölcsődék, óvodák. Ezeken a helyeken a nemzeti bizottságok nem tudnak minden egyes szülő kérésének eleget tenni; nem tudnak minden gyereket elhelyezni, ezért keresik az optimális megoldást. Azok a nemzeti bizottságok, amelyekhez ilyen túlzsúfolt óvodák, bölcsődék tartoznak, kénytelenek minisztériumunk 1980. június 26-ától érvényes rendelete értelmében eljárni. Eszerint ha a bölcsődékbe, óvodákba több gyerek jelentkezik, mint amennyit oda felvehetnek, a nemzeti bizottságnak jogában áll azon gyermekek esetében, akiknek anyja szülési vagy gyermekgondozási szabadságon van, az óvodalátogatást bizonyos időre felfüggeszteni, fél napra csökkenteni. Erre azonban leghamarabb a másik gyemnek születésétől eltelt hat hét után kerülhet sor. Ezek az intézkedések átmenetiek. Ha minden városban, faluban lesz elég óvoda, ahol a 3—6 éves gyerekeket gond nélkül elhelyezhetik, ilyen rendelkezésre már nem lesz szükség. Ma azonban, amikor még több dolgozó nő azért nem állhat munkába a gyermekgondozási szabadság leteltével, mert nincs kire hagyni gyermekét, velük szemben lenne méltánytalan, ha azok a gyerekek élveznének előnyt az óvodai elhelyezés során, akiknek édesanyja szülési vagy gyermekgondozási szabadságon van. Ennek ellenére is külön figyelmet fordítunk az 5—6 éves gyerekek beiskolázására, mely nagyon fontos. A nemzeti bizottságokat utasítottuk. hogy ilyenkor nagyon indokolt esetben korlátozzák az óvodába járást, s ha erre sor kerül, inkább a félnapos bejárást alkalmazzák, hogy a gyerek továbbra se zökkenjen ki a számára oly fontos foglalkoztatásból. (zsebik) r Visszhang Nagy vendégi Éva dr. Bordás Sándorral folytatott beszélgetése a Nőben — a május 23-ai számban jelent meg Harc a gyermekért címmel — az élet telitalálata. Nagyon is rólunk szól. szülőkről, gyermekekről, az egész fejtetőre állított életünkről, arról, amit házasságnak nevezünk. A házasságkötés szövetség, akár szerelemből. akár érdekből köttetett; olyan szerződés, amelyik mindkét felet egyaránt kötelezi. Fő célja gyemtekeink megvédése, akiktől senki sem kérdezte, akarnak-e világra jönni. A házasság, a családalapítás nem felhőtlen kéjutazás, hisz tudva tudjuk, idővel az örökké tartónak hitt szerelem is megfakul. s mi büntetlenül nem száguldozhatunk keresve-kutatva a boldogságot, miközben szereidre áhítozó gyermekeink kezét elengedjük. Természetesen, nem lehel általánosítani, de az tény, hogv vannak anyák és apák. akik alkalmatlanok gyermeknevelésre. Jó. hogy vannak családok, ahol a gyermek szent dolog, ő az elsődleges, bármennyire is elcsépeltük, lejárattuk már a házasság intézményét. Dolná Krupá (régi nevén Alsókorompa — IV. Béla idejéből) kastélya — melynek utolsó lakói a Brunswick főúri család tagjai voltak, s gyakori látogatója volt a nagy zenei géniusz, Beethoven is —, ma a Szlovák Zenei Alap támogatását élvezi. A kastély romantikus falai között találkoztam az Amerikai Egyesült Államok két Michigan állambeli hegedűművészével. Linda J. Ignagnival és Laura Paolinival, valamint Peter Michalica érdemes művésszel. Linda kedves, mosolygós arcú; a számára oly nehéz idegen nyelv egy-egy megtanult szavával büszkélkedik. — Először járok Csehszlovákiában, és be kell vallanom, nagyon tetszik ez a vidék. Az itt élő emberek törődnek környezetükkel, megértéssel vannak nemcsak egymás iránt, hanem a természet és a bennük oly mélyen gyökerezett évszázados örökség iránt is. Mivel zenész vagyok, számomra megkapó érzés ebben a kastélyban lakni és zenélni. Peter Michalica foglalkozott velem Detroitban a Wayne State Universityn, s miután hazatért, szerettem volna továbbra is nála folytatni tanulmánya-I Önvizsgálódás, önismeret hiányában nem szabadna felrúgni házaséletíj/iket. De vajon mikor ismerjük eléggé önmagunkat? Ki ismeri be hibáját, kudarcát? Tragédiánk, hogy mindig a másik a bűnös. Ha ismernénk önmagunkat, kevesebb tenne a tévedésünk. Egy kalandra éhes férfit vagy nőt lehetetlen a szűk családi keretek közé szorítani — jelentkeznek a problémák, jön a válás. Ha nincs gyermek, a válás egyértelmű. Ha van. már hátat nem fordíthatunk, a problémákkal szembe kell néznünk, hiszen nem szerethetjük csak önmagunkat. A férfiaknak régen is, most is sok minden megengedtetett, mondván: ők a teremtés koronái. De ki ne hallott volna olyan ostoba okfejtésről, mint a kakas és a tyúkok viszonya, „az asszony verve jó”, vagy arról a bizonyos csizmáról, amit olyan előszeretettel emlegetnek. A férfi szabadabb; a feleség csak maradjon hűséges. Tudom, hogv ellentmondás: szerintem mégis minden baj kútforrása a nő. mert egy:edül nem lehet bűnbe esni. Ha visszaforgatjuk a történelem kerekét, látjuk, a nőkért ádáz háborúk dúltak, országok pusztultak. Ez ma már nem tipikus, viszont világszerte megszámlálhatatlan családi csatározás folyik, kíméletlen válási háborítk dúlnak; a múltat öszszevetve a jelennel, hogy mikor ért bennünket nagyobb veszteség, nézzünk szonö 6
