Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-08-29 / 36. szám
leüljenek velünk tárgyalni. A szülők közössége szétszórt, megfoghatatlan még a beiskolázások, illetve a gyermek óvodába adása előtt. A Csemadok szervezetének viszont, miután a Nemzeti Front tagja, többek között az is a feladatai közé tartozik, hogy tagságának szociális és egyéb ügyeiben eljárjon, képviselje azokat az illetékes fórumokon. Sajnos, úgy látszik ez a gyakorlat még nem él a köztudatban, ezért a nagy meglepődés, hogy mi. egyetértve tagságunk igényével, igyekszünk ügyüket támogatni. A város vezetősége azonban nem vesz bennünket komolyan. Ezért lehetséges talán, hogy két hónapja válaszra sem méltatnak. * * * Mit mondanak a szülők? Valóban indokolatlan a kérésük, vagy talán nem is tőlük ered? kluéka Zoltánék 1982-től lévai lakosok. Különben baracskai (Bardonovo), a hétvégeket rendre Baracskán töltik a nagymamánál, s kertészkednek. De mert a férj a tolmáesi (Tlmace) Chiron vállalatnál kapott munkát, s ígéretet a lakáskiutalásra.' beköltöztek a városba. Kétévi albérlezetés után a Halastavak Saratov utcájában meg is kapták lakásukat. Zolika és Anita most egy üzemi óvodába, illetve bölcsődébe jár a telepen, A távolsággal nincs is baj. a gyermekintézmény alig tizenötpercre van az otthontól, s onnét csak hét percre van az anya munkahelye. Csak Zolikával vannak gondok. — Zolika nagyon visszahúzódó, félénk az óvodában — mondja az édesanya. — Nem akar szlovákul beszélni. Nem is ajánlotta a pszichológus, hogy szeptembertől beírassuk az iskolába, pedig a kora szerint már mehetne. Ha itt a közelben lenne magyar osztály, nem gondolkodnék, hogy Anita is oda járjon-e. De a Barsi utca tőlünk messze van, fél óra, s még aztán a munkahelyem. Ha nem nyílik itt a közelben magyar osztály, akkor Anita is szlovák óvodába fog járni, s aztán magyar iskolába. Mint a bátyja. Gál Gézáék eredetileg ladányiak (Mytne Ludany). Ötödik éve laknak a Halastavak telepen. Blanka leányuk közben iskolás lelt a magyar alapiskolában, miután előbb a textilgyár szlovák üzemi óvodájába járt, illetve nagy csoportosként utolsó évre a Barsi utcai magyar osztályba. — Kisebbik leányunk, Bernadett szeptembertől megy óvodába. Először őt is ide a közelibe küldöm,- mert ez útba esik munkába menet — mondja Gálné. — És ha közben se nyílik itt a lakótelepen magyar osztály, akkor utolsó évre őt is átíratom abba az egy magyarba, bár messze van. Mert iskolába magyarba megy. s csak könnyebb lesz neki. ha magyarul készül fel rá. Emlékszem. Blanka osztálytársai is szeptemberben az elsőben még mind csak szlovákul beszéltek. Hát nem volt nekik könnyű összerázódni. — A reggeli rohanás eddig is r borzasztó volt. Már hatkor elindultunk itthonról, először Bernadettet beadtuk a bölcsődébe, aztán ha közben elment a városi busz, még Blankát is elkísértem. Mert egyedül eddig még nem engedtem, messze van az iskola is. Ha a buszra fel tudom rakni, az más, arról az iskola kapuban száll le. De a busz ritkán jár, a negyed hetes még korán van, s ha a fél hetest elkéssük véletlenül, akkor már csak hét után megy a következő. S nekem hétre munkában kell lennem. Persze sokszor így is csak fél nyolcra értem be, s az asszonyok nem akatják elhinni, hogy nekem hattól ennyi ideig tartott az út. Hiába, akinek már felnőttek a gyerekei, az aztán elfelejti, hogy mit is jelent a kisgyerek. Reggelente én körbefutom a várost. Egyszer le is mértük autóval, pontosan öt kilométert teszek meg. míg a munkahelyemre beérek. Este aztán ugyanennyit vissza. Csurog rólam a víz, mire munkába érek, én télen-nyáron csuromvizes vagyok. Sebestyén Zoltánék Bajkáról (Bajka), illetve Felsőfiáról kerültek a városba. Mint mondja az édesanya, azért hogy a gyerekeknek könnyebb legyen, ne kelljen naponta az iskola végett busszal ingázniuk a harmadik településre. Most pedig Sebestyénné egy év után otthagyta a munkahelyét fiai miatt. Elárusítónő voltam — mondja —, hatig tartott a munkaidőm Mikor hazaértem fél hétre, már nem volt kedvem a gyerekekkel foglalkozni, fáradt voltam. Meg is látszott Zoli iskolai eredményein. Kértem a csökkentett, hatórás munkaidőt, de nem kaptam meg. Hát inkább ott hagytam a munkahelyem. Ha nem lesz magyar osztály itt a közelben, akkor nem megyek dolgozni. A Barsi utcai magyarba nem adom Richárdot, mert zsúfolt, a tanítónőknek alig van idejük a gyerekekkel foglalkozniuk, meg messze van. Szlovákba se adom, úgy hogy most várunk. Pölhös Árpádné nagyobbik leánya. Ágota, már iskolás, de pár hónap múlva a kisebbiknek kell majd az óvoda. — Ágotát a bölcsődéből egyenest átsorolták a lakhelyünk szerint egy szlovák nyelvű óvodába. S miután személyesen érdeklődtem, hogy van-e még hely a magyar osztályban, kérvényeztem. s megkaptuk — mondja Pölhösné. — A tapasztalat sokszor sajnos az, hogy a bölcsődéből az óvodába való átírások automatikusan történnek, s ha a szülő külön nem figyel oda vagy nem jár utána, egyszerűen besorolják a lakhelye szerint. Gyakori viszont, hogy a városi iskolaügy helyhiány miatt utasítja el a szülőket a magyar osztályból. Például a barátnőm iker leányait sem vették fel azzal, hogy nincs hely. Ugyanakkor tudom, hogy mindig jár abba az egy osztályba szlovák gyerek is, aki aztán nem magyar iskolába megy. Ágota leányommal is járt kettő. * * * És így tovább. Folytathatnánk az édesanyák személyes tapasztalatait, megélt keserveit a munkahely, az óvoda közti naponkénti rohanások vagy akár a városi hivatalba járások felől így szeptember előtt. De miért mi tegyük ezt. az újság, kétszáz kilométeres távolságból? Miért mi végezzünk közvéleménykutatást Léván, hogy milyen ott a megépült új lakótelep összetétele szociális, nemzetiségi vagy más szempontból? Miért csak bennünket érdekeljen, hogy mire van szükségük az ott élőknek, mit igényelnek a családok, a munkába járó édesanyák? Miért nem izgatja mindez a város elöljáróit, az ügyei intézésével megbízott hivatalokat? Hogyan lehetséges, hogy azok meglepődnek, s hitetlenkednek. amikor negyven szülő — betartva az ügyintézés formáit — aláírásával ellátott hivatalos kérelemmel kopogtat az ajtajukon?! Az újságírónak riportútjain szerzett tapasztalataként azonban még egyre felhívnám a szülők — lévaiak és nem lévaiak — figyelmét. Vegyék komolyan a kérdőívet, amelyet a helyi nemzeti bizottság számára töltenek ki az óvodai férőhely kérelmezésekor. Pontosan töltsék ki az egyes rovatokat. Azt is, amelyben a tanítás nyelvét határozzák meg. Hogy a fölösleges félreértések minél inkább elkerülhetők legyenek. KOCSIS ARANKA FOTÓ: ARCHÍV nő 57
