Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-08-29 / 36. szám

4 Ez a kisváros is csak arra a sorsra jutott, amire a többi. A háború utáni évek szétverték minden öntudatát. Aztán a kábulat évtizedei következtek. Csak az idő vasfoga rágta közben a falakat, a szép vakolatdíszeket, a szecessziós homlokza­tokat, és emésztődtek bévül a terek és a lelkek. Később az új szelek ide is befúj­tak. jöttek a központosítások, összevoná­sok. majd az ipar. A falvak a környéken elnéptelenednek, itt meg húszezer em­bernek szállást adó lakótelep nő ki a földből egyszeriben. A város régi magja még poros, kopott és foghíjas, bár itt-ott már bádoggal bekerített telkek éktelen­kednek. mutatva, hogy valami már itt is készül, szálló, áruház. A zajos mindenna­pi élet azonban a lakótelepeken tömörül. Léva (Levice) duzzadásához az anyagi és egyéb feltételeket elsősorban és legna­gyobb mértékben a mohi (Mochovce) atomerőmű építése hozta meg a 80-as évek elejétől. Például csak a kiürített Mohi teljes lakossága ide telepíttetett, a Halastavak lakótelepre. De az erőmű építésének következménye a közeli s tá­voli vidékről ideköltöző sok fiatal család is. amelyekből a családfők az erőművön dolgozva gyorsan lakáshoz jutnak a vá­rosban. És itt a sok lengyel vendégmun­kás. akiknek ideiglenes otthonaik egész lépcsőházakat, fél épülettömböket foglal­nak el a lakótelepen. Énnek az új városnak, a 30 ezer felé közelítő vagy. közben már azt meg is haladott lakosságának elenyésző kapcso­lata van a valamikori kisvárossal, akár azzal a 14 ezer városi polgárral, akik még a 60-as években „a lévaiak"1 voltak. A lakótelepi élet valami egészen más. En­nek fő jellemzője az ideiglenesség, a mindig úton levés. Az otthon itt átmeneti szállás a munkahelyen töltött idő és az odahagyott falusi házban, telken töltött hétvége között, amely utóbbira való ál­landó kijárás, s az ottani kertészkedés legalább annyi energiát és időt vesz el a családoktól, mint hétközben a munkahe­lyi munka. A kétféle életforma között való szakadatlan ingázás elfárasztja a testet — s mert mindkettőből végül csak a legszükségesebbekre, a puszta megél­hetésre, a termelő munkára futja. —, üressé teszi a lelket. TOVÁBBI KÉRDÉSEK ÓVODAÜGYBEN N 4 nekünk ezekkel a szülőkkel nem volt kapcsolatunk. Nem is értem, miért nem ők jöttek el hozzánk személyesen a kéré­sükkel, miért ez a levél?! Ezt nem is ők küldték, hanem a Csemadok. — Egyszóval váratlanul ért bennün­ket. Hát hol voltak eddig ezek a szülők? Egy óvodai osztályt működtetünk a vá­rosban magyar tanítási nyelven, de meg­mondom. néhány szlovák gyereket is felvettünk az idénris, mert nem volt ki a K, AZ EVEK.... szülő aláírásával, pontos lakcímével együtt, valamint gyermeke nevével és születési dátumával, akinek a számára kéri a magyar óvodai osztály nyitását a Halastavak lakótelepen vagy annak kö­zelében szeptembertől, illetve a követke­ző szeptembertől esedékesen, miután a Barsi utcai magyar óvodai osztály túlsá­gosan messze esik lakóhelyétől. Erre a kérelemre, amelyet május 19-én keltezve közösen küldtünk el Schmidt elvtársnő­nek a Városi Nemzeti Bizottság Iskola­ügyi Osztályára, tudomásom szerint máig sem kapott választ egyik szülő sem, de a Csemadok szervezete sem. — Mi azt várjuk — mondja Dolník Erzsébet, a Csemadok helyi szervezetének elnöknője —. hogy a város illetékesei Óvoda azonban — vagy éppen ezért — kell. S legyen közel a lakáshoz. Hogy a reggeli munkába futás meg az estéli ha­zafutás mellett ne sok időt raboljon el még a gyerek is. Jól felfogott érdekük ez a gyáraknak, üzemeknek. Meg is épült néhány vállalati óvoda a Halastavak la­kótelepen. Tágas, világos, korszerű vala­mennyi. öröm a gyereket ide küldeni. Emellett a város 22 óvodát üzemeltet, igaz egyiket sem ezen a mamuttelepen. Az óvodák hálózata azonban összességé­ben elég sűrű a városban, a szülő válo­gathat, hogy lakóhelye vagy munkahelye szerint kívánja gyerekét ebbe vagy abba az óvodába járatni. S ha éppen a lakás­hoz közeli vállalatiba kívánja, bár nem oda tartozik is, ad átigazolást a város. Csak a tanítás nyelve szerint nem válo­gathat túlságosan. Mindössze egyetlen óvodai osztály működik Léván, ahol a tanítási nyelv magyar. Ez is elég félre esik a város közepétől, meg a sokat emlegetett Halastavak lakóteleptől is. Ez az egy osztály a Barsi utcában — ráadá­sul vagy természetesen — zsúfolt. Az elmúlt iskolai évben 36 gyerek járt ide naponta, s ha véletlenül mindegyikük egészséges volt és senki sem hiányzott, állítólag megtörtént, hogy még a folyo­són is aludtak. Valószínűleg az áldatlan állapotok miatt jutott eszébe több szülőnek, hogy igazán nyithatna a város legalább még egy magyar osztályt, akár mondjuk a Halastavak lakótelepen, ahol a sok vi­dékről beköltözött család között nem elhanyagolható a magyar anyanyelvűek száma sem. Össze is fogtak a szülők, megírták a kérelmüket negyvenük alá­írásával. Ráadásul — talán a nagyobb hivatalosság és a nyomatékosság kedvé­ért — mellékelték a Csemadok helyi szervezetének támogató aláírását is. Ez­zel persze csak rosszat tettek maguknak, mert annál jobban értetlenkedik a város. * * * — Megmondom őszintén, engem meglepett ez a kérelem — mondja Schmidt Zsuzsanna, a Városi Nemzeti Bizottság Iskolaügyi Osztályán. — Mi­létszám. Éppen a múltkor hallottam, hogy Losoncon (Luéenec) egyetlen ma­gyar óvodai osztály sincs, pedig ugye ott van az óvónőképző középiskola is. Lé­ván a magyar óvónőképző az idei iskolai évvel megszűnt. Hát éppen gondoltam, hogy nálunk ehhez képest a helyzet kiváló. Nem tudom, milyen megfonto­lásból küldte a kérvényt a Csemadok, de az természetes, hogy egyik napról a másikra csak úgy nem lehet egy óvodai osztályt megnyitni. Nekünk a Halasta­vak lakótelepen nincs is egyetlen óvo­dánk sem, azok az újak ott mind vállala­tiak. Igaz, a város korábban több óvodai osztályt működtetett családi házban vagy lakásban. Azonban ez szükségmeg­­oldás volt. A családi házban elhelyezett néhány osztálynyi óvoda üzemeltetése, karbantartása költségesebb is az átlagos­nál. Most ezeket igyekszünk már mind felszámolni, és még egyszer nem kívá­nunk visszatérni ehhez a rendszerhez. És van is elég férőhelyünk. — Nem, írásban még nem válaszol­tunk erre a kérelemre. Májusban érke­zett hozzánk. De a Csemadok elnöknő­jével rendszeresen találkozunk, tagja a Nemzeti Frontnak. Legközelebb a jövő héten jön egy értekezletre, akkor majd szóban tájékoztatjuk. * * * A város ügyeinek intézésével megbí­zott hivatalt tehát — amint Schmidtné fogalmazott — meglepte a magyar óvo­dai osztályt kérelmező levél, olyannyira, hogy egyelőre el sem hiszi, az igény valóban a szülők részéről jött. Miért e nagy kételkedés? — A kérelmet valóban a szülők írták — mondja Csáky Pál, a Csemadok lévai alapszervezetének alelnöke. — Mi, a helyi Csemadok szervezet vezetősége, miután több szülő hozzánk fordult, megbeszéltük az ügyet, és a szülők leve­léhez mellékeltük álláspontunkat. Ez pe­dig egy mondatból áll. mégpedig hogy a kérelmet indokoltnak tartjuk, és a helyi Csemadok szervezete mint a Nemzeti Front tagja egyetért vele. A kérelem maga pedig úgy kezdődött, hogy mi, alulírott szülők, és záródott negyven nő 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom