Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-08-22 / 35. szám
r CSALÁDI KÖR TÁPLÁLKOZÁSUNK HELYZETE Az emberiséget régóta foglalkoztatja a hosszú élet titka. A világ legfejlettebb országaiban, az ún. jóléti államokban ma a lakosság átlagos életkora 74—78 év. Számos biológiai törvényszerűség azt sugallja, hogy az ember ennél sokkal hosszabb ideig élhetne. A legkézenfekvőbb ezek közül az, hogy az emlősök általában hatszor akkora kort érnek meg, mint amennyi idő kifejlődésükhöz szükséges. A 20—25 éves koráig fejlődő ember ezek szerint 120—150 évre számíthatna. Grúziában például 2 000 száz évnél idősebb lakost tartanak számon, akik zöme egészséges, mi több, munkaképes. Matuzsálemi életkorukat az egyszerű, természetes tápláléknak, az izgalmaktól mentes, serény (időnként kemény) munkával töltött mindennapjainknak köszönhetik. A mi életmódunk egészen más: kényelemben élvezzük az ipari forradalom vívmányait, a mindennapi kenyérért pedig legfeljebb sorban állunk, de nem harcolunk. Ugyanakkor helytelenül táplálkozunk, környezeti ártalmaknak és felesleges izgalmaknak vagyunk kitéve, keveset mozgunk, káros szenvedélyek csábításában élünk. A valamit valamiért elv kérlelhetetlenül érvényesül: jólétünkért évekkel fizetünk. Gyakorta hallom azt a kishitű véleményt, hogy ezen nem lehet változtatni. Tény, hogy az említett káros tényezők mindegyikét nem tudjuk kiiktatni. Az olyan tényezők viszont, mint a táplálkozás, a káros szenvedélyek vagy a testmozgás hiánya igenis megváltoztathatók! Hiszem, hogy csak akaraterő és némi jó példa kell ahhoz, hogy ezeket a tényezőket egészségünk és a hosszú élet szolgálatába állítsuk. Lapunk előző számaiban megkísérels mi jó falat Csehszlovákiában ez a rendszer az utóbbi évtizedekben nem működik. Korszerű táplálkozási kézikönyv nincs forgalomban, a lakosság számára elérhető táplálkozási szakkönyvek, füzetek és röplapok elavult ismereteket népszerűsítenek. Az újságokban, szaklapokban megjelenő írások nem hangsúlyozzák eléggé a jelenlegi táplálkozásmód veszélyeit. A gyakran egymásnak ellentmondó cikkekkel a laikusok nem tudnak mit kezdeni. Sok szerzőt elsősorban gazdasági érdek, mintsem a lakosság egészségének javítása vezérel. A táplálkozás egyik kulcsfontosságú kérdése a fehérjefogyasztás. Példaként nézzük meg, mit ajánl a világ, és mit ajánlanak a vezető csehszlovák szakemberek fehérjeügyben. Lásd táblázatunkat a 11. oldalon; Kvéty, 1989. 13. szám) szem-szájnak ingere.. Nem furcsa, hogy a csehszlovák lakosságnak 2—2,5-szer annyi fehérjére van szüksége, mint más fejlett országok polgárainak? Nemcsak különös, de tudományosan teljesen megalapozatlan a hazai szakemberek ajánlata. Tekintve, hogy a fehérjekérdés csak egy a sok közül, nem csoda, hogy táplálékösszetételünk a 40 évvel ezelőtti amerikaira emlékeztet: elavult és egészségtelen. Mit és mennyit? Néhány vitamin és ásványi anyag kivételével ma már pontos választ tudunk adni ezekre a kérdésekre. Az emberi tápláléknak öt vegyületcsoportot kell feltétlenül tartalmaznia: fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat, vitaminokat és ásványi anyagokat. A legnagyobb mennyiségben az első három csoportra van szükségünk, ezeket makrotápanyagoknak is szokás nevezni. Testfelépítö szerepük mellett a makrotápanyagok biztosítják szervezetünk teljes energiaellátását. Bármelyikük teljes hiányát csak rövid ideig bírjuk károsodás nélkül elviselni, ám feleslegük is komoly megterhelésnek teszi ki organizmusunkat. Jelenlegi táplálkozásunk épp ez utóbbi veszélyt hagyja figyelmen kívül. Hasonlítsuk össze az élettani igényt mai fogyasztásunkkal : Fehérjék Zsírok Sz. hidrátok Élettani igény 7 2 91 Jelenleg fogyasztott mennyiség 13—15 35-40 45-52 Optimális arány 10 10 80 A makrotápanyagok aránya (%) különböző táplálkozásformák esetén (Stratil, 1987) tem olvasóink elé tárni táplálkozásunk meglehetősen vigasztalatlan helyzetképét. Részben a szemléletesség kedvéért, részben pedig a cikkek korlátozott terjedelme miatt a témát hat részre osztottam. Minthogy azonban az egyes tápanyagok hatását nem célszerű a többi közül kiragadva vizsgálni, a mai alkalommal próbálom meg teljessé tenni a képet. Minden élőlény tápanyag-felvétele kettős célt szolgál: építőanyagot nyújt az egyed testfelépítéséhez, és energiát szolgáltat az élettel kapcsolatos folyamatok (mozgás, emésztés, vérkeringés stb.) lebonyolításához. Az egyes fajok más-más minőségű és különböző mennyiségű táplálékot igényelnek. Ez az igény az evolúció során változhat. A változás sosem ugrásszerű, általában évmilliók, de legalábbis évezredek lassú folyamata. A cjvilizációs fejlődés az ember életmódjában olyan sebes átalakulást hozott, amit biológiai apparátusa aligha bír követni. Az ipari forradalom meg-I könnyítette a táplálékszerzést, ugyanakkor azonban károsan hatott a táplálék összetételére, és lerontotta annak biológiai értékét. Ez az ellentmondás civilizációs betegségek formájában érezteti magát. Az elfogyasztott élelem ugyanis nem csupán élvezeti cikk, nemcsak a mindennapi energiát és tápanyagot “pótolja, hanem az emberiség legalapvetőbb orvosságaként is felfogható. Rendkívül lényeges tehát, hogy tudjuk, mit és mennyit együnk. Ezekkel a kérdésekkel a táplálkozástudomány foglalkozik. A táplálkozástani szakemberek feladaté, hogy a világszerte folyó megannyi kutatás eredményét összegezzék, és a legkorszerűbb ismereteket közérthető formában a nyilvánosság elé tárják. Több mint sajnálatos tény, hogy nő io
