Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-17 / 4. szám
mesternek, s amelyhez az alapot még a patakmederből gyűjtött kövek szolgáltatták. Tény, hogy ezeket a gömbölyűre faragott ravásházakat, a század első évtizedeitől, Gergely Istvánnak a Vály-völgyébe házasodása óta díszítik a későbbi asztalos munka városi nyaralókra és vidéki kúriákra jellemző szögeltes cifraságai. Pósa János, a falu utolsó ácsmestere, 1943-ban faragta az utolsó faházat Felsővályban. Akkor még egész utcasorok álltak belőlük a Bikszögben, a Nagyszerben, a Csótiszögben, a nevükben is a valamikori nemzetségek szerinti település emlékét őrző falurészekben. Az évszázadokon át hagyományozódó tudás Pósa Jánossal megszakadt. Felsővályban lassan már az se lesz, aki lakja a faházakat. Felső- , Alsóvály és Mihályfala ma egy közigazgatási terület, lakóinak a száma alig hétszáz. (A századfordulón még majd ezer volt.) Fogy a népesség, és öregszik. A kastélybeli óvodába Alsóvályba a három faluból összesen 21 gyerek jár. Iskola csak az alsó tagozatos kisdiákok számára működik Mihályfalában, a nagyobbak a völgyön kívülre járnak, Gömörre (Gemer), autóbusszal naponta kétszer 15 kilométert. Nincs a három falu közművesítve. Bár a kutak vize sem jó, nem felel meg az egészségügyi előírásoknak. Nincs bevezetve a gáz, bár a fővezeték itt húzódik a völgyön keresztül Kálosánál. Elavult az üzlethálózat, jóformán csak az alapvető élemiszerekhez juthat a lakosság a roggyant boltocskákban, minden másért Tornaijára (Safárikovo) vagy Rimaszombatba kell utazni. És nincs a kultúrának háza egyik faluban sem, a felsővályi faház — amit még a régi nemesek emeltettek — időközben elöregedett, a mjhályfalusiba meg beköltözött a szövetkezet. — Az emberek most türelmetlenek — mondja Varga Anna. — Azt szeretnék, hogy minden két-három év alatt meglegyen, ami húsz-harminc éve hiányzik. Mi az a minden? Iható víz. (Könnyen idevezethetnék a közeli Meleghegyről — véli az egyszerű polgár.) Bolt. Kultúrház. (Kapják vissza a mihályfalusiak is a magukét.) — A kastély mellé új kultúrházat tervezünk öt millió koronás beruházással. Lesz benne egytantermes óvoda, és a járás tervei szerint a nemzeti bizottság is ott kap majd helyet. Önerőből építjük, a tervek szerint négy éven belül. Egyedül a szövetkezet segítségére számítunk. Ha már egyszer a kastélyba ők akarnak a helyünkbe költözni, érdekük is, hogy elkészüljön — sorolja az elnöknő. — A másik vállalkozásunk a bolt lesz Mihályfalán, bár csak hozzáépítés. A tervek már készülnek, és jövőre kezdünk. A kastély két asszonyának sok a munkája. 720 polgár ügyes-bajos dolgai, a falu közügyei és a járási magasságok körül folytonos a tennivaló. De ők ezt megszokták. Hubayné 1958 óta a nemzeti bizottság dolgozója. És mindkettőjük körül ott a család, a férj, a gyerekek — ugyan már nagyok —, a falusi háztartás, udvarral, kerttel és sok állattal, ilyenkor télen a hóseprés és a fűtés gondjaival, a disznótorokkal. .. Vargáné például, mondja az ura dicsérően, naponta reggel négykor-fél ötkor kel, megeteti az állatokat, megfeji a tehenet — mert ugyan egyedüliként Kiskálosában, de nekik még az is van, tehén —, aztán lezuhanyozik, átöltözik, és nyolctól Alsóvályban intézi a három falu ügyeit, vagy Rimaszombatban jár utánuk a járás hivatalaiba stb. Mögöttük nem áll fehér kötényes, fökötős szobalány, se inas, se kiscseléd, hogy kívánságaikat lessék. De ők naponta kora reggeltől késő estig a szolgálatára állnak kisebb és nagyobb családjuknak. Természetesen, hisz az aszszony dolga már csak ez. Akár kicsi az a család, akár nagy, akár kastélyt lakik, akár csak faházat. KOCSIS ARANKA nő 5
