Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-17 / 4. szám
Előkerült egy régi fénykép. Nagy árnyas fák alatt egy társaság délutáni teáját szürcsölgeti a kastélykertben. A fehér, kerti székeken középkorú aszszonyságok hosszú, fodros nehéz ruhákban, urak keménygalléros ingben, csíptetővel az orrukon, kissé hátrább, a terített asztalt körbeülő csoport mögött két fehér kötényes, főkötős szobalány áll feszes testtartásban. Boldog békeidők, gondolná az ember. De a fénykép hátlapján jól olvasható a dátum: 1916. A Vály völgyébe nem jutott el Európa hangzavara. Vagy csak a kastélykertbe nem. Kiszűrték az árnyas fák. A második világháború aztán a kastély ablakait is kitörte. A Beelik uraság a tengerentúlra szeleit. S a drága berendezést, a bútorokat, szőnyegeket széthordta a nép. Aztán újraüvegeztettek, újrapadlóztattak, és a kastélyba beköltözött a helyi nemzeti bizottság. Később még jó minőségű bútort is vásároltak Rimaszombatban (Rimavská Sobota), mívesen faragott lábú székeket bársony meg plüss támlákkal, kulccsal zárható szekrénykéket üveges ajtókkal stb., mind antik utánzat. De mert hely még igy is maradt bőven az egyáltalán nem korhadt és nem roskatag épületben, beköltözött az óvoda, majd az egészségügy. Most pedig arról vitatkoznak Felsöválytól (H. Valice) Mihályfaláig, kié legyen a kastély? A járás a helyi földműves-szövetkezetnek szánja. A szövetkezetnek nincsenek irodahelyiségei, hosszú évek óta a mihályfalusiak kultúrházát lakják. A mihályfalusiak türelmetlenek, nincs a kultúrájuknak háza. Két asszony védi, óvja a kastélyt, rendezget, tervezget benne odaadó női gondossággal. Varga Anna, a nemzeti bizottság elnöke, és Hubay Gizella, a bizottság egyetlen alkalmazottja. — Nem szívesen adjuk át a kastélyt, de ha a közérdek úgy kívánja ...! — Varga Anna még csak pár éve elnöke a három falunak. Felső- és Alsóválynak (D. Valice), Mihályfalának, az irányításhoz, szervezéshez, ügyintézéshez nélkülözhetetlen körültekintő fogalmazásmódot azonban úgy látszik, már elsajátította. Vagy éppen otthonról hozta magával, családi birodalmából, hogy most egy még nagyobb közösséget igyekezzen egybetartani, kormányozni a mindennapi együttélés apró-cseprő gondjai közt. Okos asszonyi leleményességgel, szelíden vagy éppen követelőén, ravaszul a pillanatnyi helyzet lehetőségei szerint. Különös, szép völgy a vályi. Kezdődik Fügénél (Figa), a szelíd hajlatú lágy dombok tövében, és nyomul mind beljebb északnak a kopasz emelkedők és lejtök között kilenc kilométer hosszan, egészen a hegyek lábáig. A sűrű erdőséggel borított hegy aztán már egy másik világ. A régi vályi nemeseknek ugyan még volt benne részük, faizni, makkoltatni ki-ki járt a maga erdejébe. De a sűrűben valahol már a nyelvhatár húzódik. S az azon túl következő völgyek lakóival csak az árucsere kapcsolta össze alkalmanként a vályiakat. Menyasszonyt keresni, rokonságot látni lefele, délnek a Vály patak mentén, a szomszédos völgyekbe vagy a még délebbiekbe jártak. Nemes a nemes falukba, a Balog-völgyiekbe, Naprágyba, Flubóra a nem nemes, a jobbágy a többibe. A kötődések és az elkülönülések szálai erősek. Őrzi az emlékeit a mai tudat is, bár már tartalom nélkül. A nemesi múltból mára csak a kutyabőr emléke maradt, meg az élénk érdeklődés és tisztelet a történelem és relikviái iránt. De mert pénz persze itt is kevés van, az omladozó, roskadozó relikviák látványa egyre kevésbé vonzó a fiatalabb generációk számára. Kiürültek a porták és a régi faházak, málladozik a vakolat, míg csak egy-egy erejében bár fogyatkozó lakója akad, aztán az épület összeroskad. Flolott a faház faragásának tudományát még nem is olyan régen több ácsmester gyakorolta a faluban, mint Flerényi Károly, aztán Gergely István, aki még a csízi fürdő építésén is forgatta ácsfejszéjét. Talán ott leste el a díszes tornácok és faragott oromzatok rajzolatait, az átlós lécrácsozatot, a sablon után húzott és lombfürésszel vágott virágdíszeket, hajladozó indákat. Tény, hogy a Vály-völgyi faházakat, amelyeket itt ravásháznak mondanak az ácsmunka középkori eredetű elemei, a faváz oszlopaiba eregetett pallók, a zsilipéit technika után, amely házak teljes kifaragásához jóformán egyetlen bárdra volt szüksége a korai nő 4
