Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-08-15 / 34. szám
MÁRIA DURICKOVÁ HOGYAN NŐ , AEU?Í — Figyeld csak! Nő a fű — mondja Danka. — Hallgassuk meg, hogyan nő — feleli Janka. Danka és Janka lefeküdtek a mezőbe, és hallgatóztak. Mert a fű ám énekel amikor nő. Izgatottan figyeltek. — Na és te mit hallottál? — kérdezi Danka. — Hallottam a fű énekét — válaszol Janka. így énekelt: Lassacskán nődögélek, majd a felhőkig érek, megnövök a tehénkének, mezítlábas gyerekeknek. — Dehogy! Dehogy! — kiáltotta Danka — A fű így dalolt: Dombocskán növök, gödörben növök, dalolok a napocskának, dúdolgatok kis Dankának. — Bizony nem! — civakodott Janka. — A tehénkéről MICHAL BABIN KA BALETT — Nagyon jó dolog, ha erős barátaink vannak — mondta a macska. Az oroszlán valamennyiünk közt é legerősebb, azért találkoznom kell vele. Találkoztak is, és Ósszebarátkoztak. Sok-sok napon át együtt barangoltak Afrikában, mígcsak össze nem akadtak az elefánttal. Az ormányos nagyot trombitált, amitől az oroszlán úgy megijedt, hogy elmenekült. — De hiszen az elefánt erősebb, mint az oroszlán — mondta a macska. — Vele kell barátságot kötnöm. Úgy is lett, barátok lettek, és rengeteget kóboroltak Afrika-szerte. De egyik nap lövést hallottak. — Ez az ember! — ijedt meg az elefánt, és kereket oldott. — Szóval az ember erősebb még az elefántnál is — mondta a macska. — Akkor vele kell barátkoznom. Úgy is történt. Barátok lettek. Az ember pedig magával vitte a macskát a házába. Mikor az ajtó elé értek, kiszaladt az asszony. — Add ide, amit fogtál! — szólt. — Te pedig hozzál vizet, és apríts fát. És mielőtt belépsz a házba, ne felejtsd el leverni a port a lábadról! — Ó, hiszen ez az asszony a legerősebb mindenki között, akivel eddig találkoztam — állapította meg a macska. — Még a puskás férfi is tart tőle. Ő lesz az igazi barátom. Bizony úgy is lett. Ottmaradt a konyhában az asszonnyal, mivel nála senkinek sem volt nagyobb hatalma. Lépten-nyomon kíséri őt, és bár sok-sok idő eltelt azóta, barátságuk még ma is tart. OREL ÉVA FORDÍTÁSA! Meleg nyári éjeken, ha kakukkfű illata leng a domb alatt, han^tt-homlok szállnak a táncba a szentjánosbogarak. Táncos csillag-csodák, balerinák. MARTINA DRIJVEROVÁ MESÉI AFRIKAI MOTÍVUMOKRA Ó, micsoda balett ez, emberek! |Pilla iratonként , hipp-hopp, új pirulett! Ámulnak bokor-páholyukban a füvecskék, s tapsol a bagoly a rét felett. KONCSOL LÁSZLÓ FORDÍTÁSA Volt egyszer egy egérke. Futkározott össze-vissza, nagy házakban, de szegény viskókban is. Mindenfelé hegyezte kerek fülecskéit, és rengeteg mindenféle történetet hallott, amelyekből színes gombolyagokat készített: pirosat, kéket, zöldet és sárgát. Egyszer egy napon aztán ezek a gombolyagok életre keltek. Kicsi színes egérkék lettek belőlük. Mindegyik egérke egy-egy mese volt. Egérmama pedig nagyon örvendezett, hogy minden este más-más történetet hallhatott tőlük. Ezért ki sem eresztette őket a konyhából. Történt egyszer, hogy egy hatalmas kos állt meg a viskó előtt. Mi lehet az a nesz odabent? — csodálkozott el. Azzal nekilódult, és óriás szarvaival betörte az ajtót. A megrettent egérkék pedig uzsgyi, szétfutottak az egész világba. így LANGSTEIN ERZSÉBET ILLUSZTRÁCIÓJA
