Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-08-15 / 34. szám
— Nekem az tetszik, hogy mialatt gúnyolódsz, Rennievel, a lelked mélyén megprópálod komolyan venni. Szinte egyetlen férfi sem hajlandó érdemben foglalkozni a nők eszméivel. Rennienek pedig erre mindennél nagyobb szüksége van. — Ebbe én nem ártom bele magam, Joe—feleltem szelíden. — De Rennie helyében rettenetesen tiltakoznék, hogy bárki is ilyen alaposan foglalkozzon a szükségleteimmel. Úgy beszélsz róla. mint valami orvos a pácienséről. Nevetett, és megbökte az orrán a szemüveget. — Tényleg úgy beszélek. Bár ez nem szándékos. Mikor összeházasodtunk Rennievel. beláttuk, hogy egyikünk sem bíija sokáig, ha nem tartjuk tiszteletben egymást minden tekintetben. Én nem valami ásó-kapa-nagyharang házasságot kötöttem, és biztos vagyok benne, hogy Rennie sem. A házasság, mint olyan, nem önmagában hordozza az értékeit. — Úgy látom, a saját házasságodat igen értékesnek tartod — jegyeztem meg. Joe méltatlankodó pillantást vetett rám. s éreztem, hogy ha most én volnék a felesége, sokkal szigorúbb rendreutasításban lenne részem, mint így. JOHN BARTH Most ugyanabba a hibába esel. mint Rennie az imént, vacsora előtt; azt a téves tételt állítod, hogy ha egy érték nem eredendő, objektív és feltétlen érvényű, akkor már nem is valóságos. Én pedig azt mondtam, hogy a házasság nem feltétlenebb érték, mint bármi más. De ez nem jelenti azt, hogy nem tartanám értékesnek; sőt inkább az a helyzet, hogy Rennievel való kapcsolatom a számomra minden másnál értékesebb. A lényeg az, hogy ha az ember egyszer belátja, hogy a házasság értéke nem feltétlen, meg kell szabnia, hogy az ő számára milyen feltételek mellett jelent értéket. Egyetértesz? — Úgy tűnik — feleltem közönyösen. — Egyetértesz, vagy nem? — Persze, egyetértek. — S így sarokba szorítva úgy tűnt. mintha valóban egyetértenék, van bennem azonban valami, ami a dolgok ilyesféle rendszeres kielemzésétől visszariad, még ha azt egyenesen az Atyaisten végzi is, mint például a jelen esetben. — Szóval — folytatta Joe —, én nem vagyok az a típus, akinek mindenáron szüksége van a házasságra, sőt, bizonyos körülmények között ki sem bírnám a házaséletet, s az egyik feltételem mindenféle emberi kapcsolat, de legfőképpen a házasság tartósítására az, hogy az érdekelt felek képesek legyenek komolyan venni egymást. Ha időről időre helyreigazítom Renniet, vagy felvilágosítom, hogy egyik-másik megállapítása feneketlen ostobaság, vagy odasózok neki egyet, az mind csak azért van, mert tisztelem, és mert a tisztelet szerintem nem azt jelenti, hogy mindenféle engedményeket teszek neki. Egyébként ez az egyetlen ellenvetésem. amiért gúnyolódsz Rennievel: nem az a baj, hogy esetleg megbántod, hanem AZ ÚT VÉGE hogy nő létére engedményeket teszel neki, vagy valami ilyesmi... — Vajon nem tekinted ezt a komolyanvevősdit feltétlen érvényűnek? — kérdeztem. — Mert úgy látom, azt kívánod, hogy Rennie és te minden körülmények között komolyan vegyétek egymást. Ez az ellenvetés tetszett Jóénak, s én bosszankodva konstatáltam, hogy teljesen indokolatlan öröm fog el, amiért olyasmit mondtam, amit ő szellemesnek tart. — Jó ötlet — vigyorodott el. aztán folytatta a prédikációt. — A magamfajta ember legkézenfekvőbb ellenvetése erre az, hogy valahol a sor legvégén ott a végső cél, mely minden láncszemnek megadja a maga viszonylagos értékét, de ez a végső cél nem indokolható mentálisan, ha nem léteznek abszolút értékek. Ezek a végső célok lehetnek teljesen személytelenek, mint a „közjó”, vagy személyesek, mint az, hogy az ember komolyan veszi a feleségét. De ha az ember egyáltalán védelmezni akarja ezeket a célokat, azt hiszem, mindkét esetben szubjektívnek kell őket tekinteni. Logikailag, persze, akkor sem indokolhatók; ezek egyszerűen pszichológiai adottságok, és különbözőek mindenkiben. A négy dolog, ami a legkevésbé sem hat meg — folytatta: — az egység, a harmónia, az örökkévalóság és az egyetemes érvény. Az én etikám szerint a legtöbb, amit az ember tehet, hogy a saját elvei szerint helyesen cselekszik; még arra sincsen általános érvényű tétel, hogy ezeket az élveket meg kell védelmeznie, s még — részlet -kevésbé van arra, hogy elveit másokkal is el kell fogadtatnia: az egyetlen, amit tehet hogy ezek szerint az elvek szerint él, nincs más lehetőség. Ugyanakkor számítania kell arra. hogy összeütközésbe kerül más emberekkel vagy intézményekkel. akiknek szintén igazuk van a saját szempontjukból, jóllehet ezek a szempontok nem azonosak az ő szempontjaival. Tegyük fel például — folytatta —, hogy alapvető jellemvonásom az eszelős féltékenység Renniere. A valóságos helyzet történetesen az, hogy egyáltalán nem vagyok féltékeny, de tételezzük fel most ennek az ellenkezőjét: mondjuk, az én lelki berendezkedésem szerint a házastársi hűség az egyik adottság, az abszolút érték szubjektív megfelelője, az egyik olyan feltétlen kikötés, mely az engem irányító minden etikai ítéletben jelen van. Tételezzük fel továbbra, hogy Rennie titokban megcsal. Ezzel kettőnk kapcsolata az én szempontomból elveszíti a raison d'étre-jét. s én valószínűleg simán faképnél hagyom őt, ha ugyan le nem lövöm, vagy magam öngyilkos nem leszek. A közösség szempontjából azonban továbbra is köteles vagyok támogatni őt, mert az olyan társadalom nem életképes, ahol az emberek ilyesféle családi okokból faképnél hagyják egymást. A közösség szempontjából engem kényszeríteni kell, hogy tartásdijat fizessek, énnekem pedig semmi okom sem lehet amiatt panaszkodni. hogy az ő szempontjaik nem esnek egybe az enyémekkel: nem is eshetnek egybe. Ugyanezen az alapon az államnak éppúgy igaza van abban, hogy felakaszt vagy bebörtönöz engem, amiért agyonlőttem a feleségem, mint nekem abban, hogy agyonlőttem, érted? Vagy a katolikus egyháznak, ha történetesen katolikus vagyok, éppúgy igaza volna abban, hogy megtagadja tőlem a beszentelt földbe való eltemettetést, mint nekem abban, hogy öngyilkos lettem, ha a házastársi kötelék a számomra egy életre szóló lelki adottság. Teljesen ostoba volnék, ha azt várnám, hogy a világ csak azért megbocsássa a tetteimet, mert világosan meg tudom őket indokolni. — Ezért is nem szoktam mentegetőzni — tette hozzá Joe. — Hiszen nincs jogom elvárni akár tőled, akár mástól, hogy bármit is elfogadj. amit teszek vagy mondok, bár mindig minden tettemet és szavamat meg tudom indokolni. Semmi értelme a mentegetőzésnek, hiszen semmi sem védelmezhető a végsőkig. Viszont megvan a lehetőség, hogy az ember összefüggő rendszer szerint cselekedjék; képes oly módon cselekedni, hogy meg is tudja indokolni, ha éppen akaija. Én ezt tartom fontosnak. Tudod, házasságunk első hónapjában Rennie mindenkinek mentegetőzött, aki csak beállított hozzánk, amiért olyan kevés bútor van a házban. Nagyon jól tudta, hogy akkor sem vennénk több bútort, ha lenne rá pénzünk, mégis mentegetőzött a többiek előtt, amiért a mi elképzeléseink nem egyeznek az övéikkel. Egy nap mindennél hosszabban mentegetőzött, mikor aztán a vendégek elmentek, jól álion vágtam. El is ájult. Mikor magához tért, nagyon alaposan elmagyaráztam neki. miért ütöttem meg. Sírt. és mentegetőzni kezdett, amiért másoknak mentegetőzött. Újra állón vágtam. Semmi hencegés sem volt Joe szavaiban, mialatt előadta ezt a történetet, mint ahogyan nem volt bennük megbánás sem. — Mert tudod, Jake, minél bonyolultabb az ember etikai rendszere, annál erősebb ellenállást kell legyőznie vele. S mihelyt elveti az ember az objektív értékeket, meg kell feszítenie az izmait, és nyitva kell tartania a szemét, mert attól kezdve csak saját magára számíthat. Ehhez pedig sok energiára van szükség: nemcsak alkati, hanem müveltségbeli energiára is, különben elveszett. Az amerikai pragmatizmus és a francia egzisztencializmus között ebben az energiaszintben van a különbség; de az istenért, hát hol az ördögben legyen az ember vidám nihilista, ha nem éppen Amerikában. Gondoltam, durvaság volt megütni Renniet, de azt a pillanatot úgy tekintettem, mint egyfajta válságot. Akárhogyan is van. azóta nem mentegetőzik. — Ó! — mondtam. Lehet, hogy Joe nem beszélt egyvégtében ennyit és ilyen összefüggően; az azonban biztos, hogy az este folyamán ez volt a legfontosabb, amit kifejtett, s én csak azért írom le ilyen végeláthatatlan tűzijáték formájában, mert így kényelmesebben felvázolhatom milyen gondolatok nő 14
