Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-07-11 / 29. szám

<? / d* *3ÖUÖ MYAROtt ■ALDODAl YEC 1924-BOL 6. A mixer új koktél re­ceptjét kínálta, az úgyne­vezett „genfi koktélét": ötven százalék szeretet, harminc százalék illúzió, húsz százalék flegmatiz­­mus. A recept nem rossz, az ember rájön, hogy nem is árt, ha némi kesernyés iz is érezhető a jól össze­rázott keverékben. Neve­tés. Taps. A játékterem bejáratá­nál egy oszlop mögött Kosár ácsorgott. A fehér ingmellek áradatában kissé feszengett öltönyé­ben, Berg itt talált rá. — Hát maga? Kosár rá mosolygott szard iniatársára. — Csak kíváncsi voltam. Bizonyá­ra itt is születik egy cso­mó olyan elképzelés, ami később a tárgyalótermek­ben napirendre kerül. Egyszerűen szerettem volna ezt is látni. — Tar­tott kissé Berg harapós megjegyzésétől, de a férfi csupán ennyit mondott: — Hát akkor most láthat­ja. Nem jön játszani ? — Arra nincs pénzem. Berg szó nélkül előhú­zott a zsebéből egy ma­rék zsetont, de Kosár mo­solyogva elhárította. — Az ember csak a sajátját kockáztassa. — És ha nincs sajátja ? — Berg nem erőltette a dolgot, mire mindketten csak megvonták a vállu­­kat. A Genti Kurir-ban ben­ne volt Clemenceau fel­szólalása is: „Franciaor­szág és szövetségesei teljesítették küldetésü­ket mint az emberiség jö­vendő megváltói. Elérke­zett a nap, amikor az ed­dig veszedelmesen elkü­lönülő erőnek és jognak egybe kell fonódnia vala­mennyi nemzet javára." — Faites vos jeux, messieurs — mondta a krupié. 1924. október 2. Fock emeleti ágyán he­­verészett, Kosár kissé el­szontyolodva nézte, a­­hogy Dufrenne professzor csomagol. A bőröndök már az ajtónál sorakoz­tak, a professzor éppen kitömött fülemüléit ra­kosgatta szeretetteljes gonddal a táskájába, s közben hangosan lamen­tált: — Mi lesz velük? Hogy néznek ki! Az a disz­nó Berg leöntötte borral a kékbegyet. — Nem szándékosan csinálta. Kosár béketűrése már egy álló hónapja bosz­­szantotta a professzort. — Ha egyszer magát a guillotine alá vezetik, maga udvariasan meg fogja kérdezni a hóhért, vajon nincs-e terhére a dolog. — Nálunk nincs guillo­tine, és Berg úr különben is borzasztóan sajnálta a dolgot. — Berg úr legföljebb azt a bort sajnálta. A leg­kevésbé sem érdekli, hogy tönkretette a példá­nyomat! Egyébként en­gem sem — adta meg magát hirtelen a profesz­­szor, és a kékbegyet cseppet sem kegyelettel - jesen odacsapta a többi fülemüle tetejére. — Azért jöttem Genfbe, hogy eleven fülemüléket vegyek pártfogásomba, nem pedig kitömött után­zatokat. Az pedig, hogy úgy jártam, ahogy jártam, egyebek közt a maga bűne is. — Higgye el nekem, igazán szívesen segítet­tem volna... — védeke­zett Kosár. — Ugyan hagyja — mordult rá a professzor. — Mondom: egyebek közt. Maga valóban csak egy káró négyes. A felső priccsről meg­lepetésszerűen kihajolt Fock. — Miért sérteget másokat, uram? — Méghogy én sérte­getek? Én vagyok meg­sértve! — lendült tüstént támadásba a professzor. — Végtére is igaza van nő 14 NAGY ZOLTÁN ILLUSZTRÁCIÓJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom