Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-10 / 3. szám
KUCKÓ Darina Martinovská Találkozásaim Ronnal Az önkiszolgáló bolt ajtaja előtt ácsorogtam. A mamára vártam. Tudtam, hogy nem szabad elcsatangolnom. Még a sarkon túlra sem mehetek megnézni, nem játszanak-e hokit a fiúk a nagyiskolából. Egyszer azonban mégis elmentem, annyira kíváncsi voltam, hogy lő-e gólt Milan. A mamának persze nem szóltam. Bevásárlás után kijött a bolt elé, és mert nem talált ott, ahol várnom kellett, keresésemre indult. Keresett és keresett. Persze én nem tudtam róla. Azt gondoltam, hogy még vásárol, és ha majd végez, találkozunk a Rozvoj önkiszolgáló bolt előtt. A mamám közben a cukrászdában keresett. Aztán hazaszaladt, mert azt hitte, hogy elörementem. Amikor végül is összetalálkoztunk a megbeszélet helyen, ott az üvegajtónál, kaptam néhány nyaklevest, és még a fenekemre is rávert. Bőgtem, alig bírtam abbahagyni. Úgy bömböltem, hogy még a pénztárosnő is kijött a boltból. „Én csak a fiúkat néztem! Én csak a fiúkat néztem!" Mire a mamám: „Miért nézed a fiúkat, amikor engem kell várnod! Ha egyszer azt mondom neked, hogy várj, akkor várnod kell!" Ezért vártam ma. El se moccantam. Aztán jött egy asszony, fekete farkaskutyával. Az oszlophoz kötötte, és azt mondta neki: „Várj!"A kutya leült, és szüntelenül az üvegajtóra meresztette a szemét. Amikor valaki kijött, felállt, hegyezte a fülét és megcsóválta a farkát. Aztán körbesétálta az oszlopot, és újra leült. Mikor a gazdája jött ki, felállt, és elé akart menni, Az asszony megsimogatta, és annyit mondott neki: „Ron szófogadó!" Elkötötte, és elmentek. Aztán egy férfi érkezett boxerkutyával. Ő is az oszlophoz kötötte, de nem szólt hozzá. A kutya először leült, aztán lefeküdt. Várt, minden figyelmeztetés nélkül. Viszont a tacskó, amelyik utánuk jött a bolthoz, nem akart egyedül kint maradni. Biztosan nem szeretett várni. Kalapos gazdája leült mellé, megvakargatta a füle tövét, és azt mondta neki: „Légy jó Szarni, és várj! Hozok neked sonkát!" A kutyus szíját rángatva ugatott. Csütörtökön újra bevásárolni mentem a mamámmal. Nagybevásárlásra. Megálltam az üvegajtó előtt, és várakoztam. A mamám karamellát és mogyorót ígért. Aztán megjött Ron. Az asszony kikötötte, és azt mondta neki: „Várj!" Ron leült. Odamentem hozzá. Felállt, és a szájkosarán át morgott rám. Vicsorgatta a fogát, és nyaldosta szájkosara dróthálóját. Még közelebb mentem hozzá, és azt mondtam neki: „Mit morogsz rám?" Ron azonban felállt, és rám ugrott. Mellső lábait a vállamra tette. Mire szóhoz jutottam volna, már letepert. Összekuporodtam, ő meg az orrával bökdösött. „Hagyjál! — mondtam neki. — Mit csinálsz ? Hiszen ismerjük egymást. Én is várok, mint te... Mért vagy hozzám ilyen 7” Akkor kiszaladt a boltból Novákné, a szomszédasszony, de nyomban vissza is rohant: „Martinkát leteperte az a hatalmas kutya — kiáltotta. — Még kárt tesz benne!" Ezután mindenki kirohant a boltból. Az én anyukám és Ron gazdája is. A mamám felemelt, leporolt, és jól megnézett, egészben vagyok-e. Az aszszony pórázon tartotta Ront, és szidta. Közben jól elnáspángolta szíjjal a fenekét. Én sírva fakadtam. Ron is. Aztán egymásra néztünk, és hazamentünk. Most, ha összetalálkozunk az önkiszolgáló bolt előtt, mindegyikünk más-más oszlopnál áll. Én odaszólok neki: — „Szia Ron, vársz?" Ö pedig válaszol: — „Hau." OREL ÉVA FORDÍTÁSA A Kuckó galériája Most egy igazi galériában kiállított munkák közül mutatunk be néhányat. Losoncon (Luéenec) a Nógrádi Galériában Kovácsáé Anné Mária évek óla rendkívüli tárlatvezetéseket tart óvodásoknak, kis- és középiskolásoknak. A gvennekmunkák a kiállítás közös megtekintése után készülnek a kiállitóhelviségek szőnyegén, zenehallgatás mellett. A tárlat nézés élménye, a művészeti alkotások hatása így egészen friss, és helyenként megdöbbentő erővel tükröződik a gyerekek rajzain és festményein, amelyekből a galéria évente külön is kiállít. Ilyen rendkívüli tárlatvezetést bármelyik iskola vagy óvoda bármikor kérhet a galéria dolgozóitól. Az oldalunkra kiválasztott három festmény Szabó Gyula, illetve Bácskái Béla kiállításán készült. nő 16
