Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-01-10 / 3. szám

-A- KONYHABELSÖ, OLAJ. 1975

TÚZOK, OLAJ, 1984

KÉMÉNDI LAKODALOM, OLAJ, 1976 ■*>

Papírra vetülnek a csöndes öregkor tárgyai is, a szoba bútorai, asztalok, székek, szekrények, a konyha csendéletei, lábasok, fazekak a polcon, a falon függő darálók, az asztal sarkán hagyott félbevágott citrom a porceláncsészével.

Megannyi lenyomata a harmóniának, a nyugalomnak, a belső derűnek.

Mind valami különös látásmóddal megjelenítve, a perspektívaábrázolás több száz éve felfedezett tudományától egyáltalán nem zavartatva, a tárgyakat hol oldalról, hol felülről láttatva ugyanazon kompozíción belül, mindig aszerint, hogy mi a mondanivaló, mi az, amit a szemnek mindenképpen látnia kell, ha különben fedné is előle valami. A lakodalmi terített asztal gazdagsága úgy érvényesülhet igazán, ha teljes lapjával fordul a néző felé, a pádon ülő három kiváncsi asszony mindegyike fontos, egyik sem takarhatja a másikat, ők is csak felülről mutathatók. így lesz végül a kéméndi lakodalom sokadalmának mulatozása körbe-körbe forgó örvényléssé, a képen ugyanúgy, mint a valóságban.

A művészi ábrázolásban felhalmozott ismeretekre mintegy fittyet hányva Bartusz Júlia képein is megőrzi a maga szuverén személyiségének lényegét, azt a bensőséges viszonyt, amely mindig is jellemezte kapcsolatát az élő és az élettelen világgal. Az ö közelítése a kéméndi lányokhoz, a szekéren ülő öreghez, a falon némán lógó darálókhoz vagy akár az asztalon kinyújtóztatott, épp saját bepácolásukat váró nyulakhoz egyaránt — a naiv rácsodálkodás mellett — a szerető befogadásé.

KOCSIS ARANKA

nő 13