Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-10 / 3. szám
FOTÓ: KÖNÖZSI ISTVÁN SZEKÉREN. OLAJ, 1980 BARTUSZ JÚLIA 1904-ben született Ekecsen (Okoc). Négyéves korában elveszítette édesanyját, így gyermekévei nagy részét árvaházakban töltötte. Huszonöt éves korában férjhez ment, és negyven éven át Kéménden (Kamenin) élt. Később Stúrovóba költözött. Itt él ma is. 1974-ben festette az első képet. Azóta voltak már kiállításai Kassán (Kosice), a Művelődési Központban, Horny Smokovecen, a Tátrai Galériában, Znojmóban, a Művészetek Galériájában, Komáromban (Komárno), a Duna Menti Múzeumban, Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), a Csallóközi Múzeumban, Stúrovóban és Zselizen (Zeliezovce). 1979-ben a Csehszlovák Televízió Kassai Stúdiója dokumentumfilmet készített művészetéről. '" ^ —i rf Bartusz Júlia hetvenéves, korában kezdett festeni. Akkor, amikor eltűnt mellőle a falusi udvar, a sok-sok állat, tyúkok, libák, kacsák, pulykák, eltűntek a növények, az eperfa, a muskátlik, eltűntek a falusi emberek, a szomszédok, a rokonok, a falusi élet hétköznapi és ünnepi jelenetei, mindazok a tárgyak és lények, amelyek Bartusz Júlia életét jelentették hetven éven át, s amelyeket ö kicsit mégis a kívülálló szemével, a máshonnan jött, egy másik világot is megjárt belső nyugalmával figyelgetett. S mert az öregkorra maradt az idegen kisvárosi élet, az összeszűkült életteret bezáró négy szürke fal — meg az emlékek —, a véletlenek különös találkozása folytán, avagy teljesen törvényszerűen, ezek az emlékek egyszer csak megszólaltak. Égő színekben, eleven formákban kivetültek a sík papírlapra. Újra virít a muskátli a kéméndi ház ablakában, az eperfa alatt pipázgatnak az öregek, az asszonyok fonnak, az istállóban bőg a a tehén. Megint látható apa ekecsi pincéje, és méhesében a sok méh, a nyárfasor, ahol egyszer Mári néni kézenfogva sétált a gyermekkel, s a túzok, amint fiát védi a birodalmába betörők elől. Megannyi kép, mozdulat és jelenet a rövid gyerekkorból, aztán a sokat mondóan kimaradó évek után a hosszú és boldog asszonykorból. nő 12
