Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-10 / 3. szám
getés után Végh Miklós, az alapiskola igazgatója üdvözölte. Köszöntötte az őrömtől sugárzó arcú ma már nyugdíjas pedagógusokat, a meghatódott régi diákokat szülőként is ismert. Ismerte a 30 év alatti változásokat, hiszen iskolánk azóta hosszabb és szélesebb lett, sőtt a csillagvizsgáló elkészítése óta magasabb is. Kívánta, hogy az ötvenéves találkozón is ilyen szép számban jelenjük meg, és legalább ilyen lelkesedéssel. Ez után került sor az osztályfőnöki órára. Megkerestük régi helyünket, örültünk egymásnak, megosztoztunk némelyek bánatával, megmosolyogtuk egymás humorát. Rózsika tanító néni elárulta, nagyon régi álma teljesült, hiszen 38 évig volt osztályfőnök, de még találkozót nem szerveztek a diákok. Egy volt diák megköszönte a szervezőknek a sok munkát, és kifejezte reményét, hogy 5 év múlva újra találkozunk. A szervezők elégedettek voltak, a résztvevők szintén. Akik nem jöttek el a találkozóra, sajnálhatják, mert maradandó emlék ez mindannyiunk számára. Hamerlikné Oros Márta egy a volt diákokból r Mindenféle A helyszín: Az ország bármelyik vasútállomása, vasárnap este, hétfő szemmel figyeltek, talán már látták is az apró szárnyas jószágokat, amint csipegetik a szalonnát, szemelgetik a magot. — Legközelebb — fordult felém Hús néni —. valami rongybabát csinálunk majd Királykisasszonyt vágy vasorrú bábát. — És mindezt hol tanulta Has néni? — kérdeztem őszinte csodálattal. — Ki emlékszik rá? Valamikor gyerekkoromban a bátyámtól vagy valamelyik nagyobbacska lánytól láthattam. Most meg újra előjött minden. Vannak napok, mikor egy gyereket sem hoznak. Harmadnap, negvednap már kezdnek hiányozni. Arra gondolok, hogy ez van nekem most a kert helyett. Ezek is palánták, törődni kell velük. Aznap és még azután is. sokat kellett gondolnom Hús nénire, aki talán nincs is egészen tudatában milyen boldognak és szerencsésnek mondhatja magát, hogy szobához kötve is tartalmat talált az életének, hogy segíteni tud másokon fiatalokon és egészségeseken, hogy még a balesetének is értelmet tuiott. reggel vagy péntek délután. A kép ismerős: munkások, diákok, turisták százai, talán ezrei. Haza vagy éppen munkába, iskolába tartanak — pontosabban: tartanának, ha tehetnék. De egy részük nem teheti. Az ok: a gyorsvonaton nincs ülőhely. — De hát állni is lehet — érvel a kalauznak a folyosón gubbasztó utas, akinek természetesen nincs helyjegye, mert neki már nem jutott. Sokunk számára érthetetlen dolog a vasút azon módszre, hogy egy-egy gyorsra kötelező helyjegyet váltani. Most nem arról van szó, hogy ez négy koronájába kerül az utazni vágyónak, hanem arról, hogy mi történik, ha valakinek sürgősen utaznia kell, de nem kap helyjegyet. Arról nem is beszélve, hogy mindenki igyekszik a leggyorsabban célba érni, és egyáltalán nem mindegy, hogy két-három, vagy akár több órát is megtakarít. Nos, az ilyen esetben a „feketén" utazónak nincs más választása, minthogy fizet. Pontosan a tízszeresét a helyjegy árának. Még akkor is, ha ülőhelyhez nem jut, ha csak a folyosón álL A helyzet kissé rosszabb, ha az utazónak éppen nincs pénze. Ekkor következik, az ami miatt az ilymódon megbírságoltak többsége sértve, sőt megalázva érzi magát. Ugyanis ilyen esetben a személyi igazolványból a kalauz szinte minden adatot kiír. Vajon mihez kell a néven és a lakcímen kívül még a munkahely, a személyi szám, a születés ideje, a végzettség stb. ? Ezekkel az adatokkal ugyanis bárki visszaélhet. Vajon a hét eleji és hétvégi zsúfoltság idején miért nem növelik a szerlvényeken a helyek számát? És végül egy gondolat: a helyjegyet az utasok kényeimért vezették be. Mégis úgy tűnik, hogy inkább bosszantani akarják vele őket. Sajnos. ÍCSF) [ Az ítélet jogerős A hatvanéves FrantiSek Krajöoviö és felesége közötti együttélés az utóbbi években a vádlott alaptalan féltékenykedése miatt nagyon megromlott. Megtörtént, hogy az asszony hossza b-rövidebb időre férjétől gyermekéhez költözött. Amikor a vádlott fia a család egyik ismerőse kíséretében többszöri csöngetés után erőszakkal kinyitotta szülei 2. emeleti nyitrai (Nitra) lakását vérfagyasztó látvány tárult eléje: az asszony véresen egy késsel a közeiében a szőnyegen, a férfi az ágyon hevert, ugyancsak véresen. Krajöoviö mielőtt az ágyra feküdt és elaludt, egy egész csomag Rohypnol tablettát szedett be, de előtte néhány késszúrással saját életét akarta kioltani. Öngyilkossági kísérlete előtt elment a postára, és táviratot küldött a család egyik ismerősének a következő szöveggel: „Jöjjetek. Lajos, Irén halott! Feri" Ez az ismerős nem tudta mire vélni a dolgot, amikor a reggel feladott táviratot délelőtt tíz órakor megkapta. Délután kb. 15 óra 30-kor a vádlott lakásába indult, de nem jutott be. Úgy döntött hogy Krajö ovié ék fiához megy. akivel az autóbuszmegállóban találkozott. Megmutatta neki a táviratot! Az ifjabb Krajöoviö nagyon megijedt és mindjárt szülei lakáséhoz siettek. A lakásba csak az ajtózár kifeszftésével jutottak be... A lakásba érkező orvos megállapította, hogy az asszony halála már órákkal korábban beállt s ugyancsak meggyőződött róla, hogy a férj testén késszúrásoktól származó sérülések vannak. A kórházba szállítás közben a vádlott a mentőautóban az orvosnak egyfolytában ismételgette: „Megölem a feleségem!" A kórházban az első hivatalos kihallgatáskor a vádlott beismerte, hogy miután hazatértek egyik lányuktól, szóvá tette feleségének, hogy csak szégyent hoz a családra és rá, mivel egy idegen férfivel látta őt csókol ózni az utcán. Elmondása szerint felesége nagyon flegmán viselkedett hogy ez csak az ő dolga, és egyébként is, neki is van ismeretsége valamiféle nővel. Erre ő dühbe gurult előrántotta a konyhakést, tőbször is felesége mellkasába döfte. Az asszony védekezni nem tudott csak néhányszor kiáltott majd a földre rogyott. Ezek után Krajöoviö egy takarót terített rá, és táviratozott. A postáról hazatérve látta hogy felesége tényleg halott Búcsúlevelet írt, majd a késsel saját magát akarta megölni. Utána levetkőzött lezuhanyozott és meggyőződött arról, hogy sérülése nem súlyos, ezért 40 altató tablettát vett be. és elaludt. Későbbi vallomásaiban, Így a tárgyaláson is, úgy beszélt hogy amikor a felesége szemére hányta, hogy egy 80 éves aszszonnyal van kapcsolata, megpróbálta tisztázni magát Ezután le akart vetkőzni, de hirtelen döfést érzett teste bal felén, majd eszméletét vesztette. Amikor magához tért csak akkor eszmélt rá, hogy felesége élettelen teste mellett térdel, kőzetében egy késsel. Úgy döntött: öngyilkos lesz, mivel nem tudta elképzelni további életét neje nélkül, s közben tudatosítani kezdte, hogy azt ő ölte meg. A bíróságon előadott verziót a büntetőtanács hamisnak találta, és megállapította. hogy a 60 éves FrantiSek Krajöoviö 1988. május 21-én egy családi veszekedés során konyhakéssel 17-szer döfte meg feleségét A sérülések rendkívüli súlyossága miatt az asszony elvérzett és a helyszínen meghalt. A pszichiátriai szakvélemény szerint a vádlott a tett elkövetésekor tudatában volt tette társadalomra való veszélyességének, szellemi betegségben nem szenvedett. A hirtelen jött harag, önző személyisége hisztériás dührohamot váltott ki nála, így indulatait nem tudta megfékezni. Az SZSZK Legfelsőbb Bírósága — helybenhagyva az első fokon hozott döntést — megállapította, hogy Krajöoviö tettével emberölést kővetett el, és a 11 évig tartó szabadságvesztést megfelelő büntetésnek találta. A kiszabott büntetést harmadfokú javító-nevelő intézetben kell majd letölteni. — ikr — r a A mi családunk Dulai Júlia bolti eladó és Dulai Tibor hegesztő szakmunkás: — Az ipolységi (Sahy) Blankyt élelmiszerbolt helyettes vezetője vagyok, munkaidőm este hatkor ér véget. így a gyerekek nevelésében, a velük való foglakozásban nélkülözhetetlen a férjem segítsége. A háztartásban nálunk nincs női meg férfimunka, egyformán kivesszük a részünket belőle. Két fiunk van, őket pici koruk óta önállóságra neveljük, s általában mindent megbeszélünk egymással. Nagyon fontosnak tartom a családban a megértést, a kölcsönös szeret etet, mert csak így teremthető harmónia — vallja Júlia. — Kölcsönös tisztelet és megbecsülés nélkül nem létezik szerelem, anélkül pedig nincs boldogság De ehhez hozzátartozik az is, hogy bizonyos dolgokat elnézzünk egymásnak — mondja Tibor. — Ha vannak konfliktusaink, baráti hangnemben igyekszünk tisztátzni azokat, nem is tudunk sokáig haragudni egymásra. Őszinték vagyunk, jó barátok is. Nagyon fontosnak tartom, hogy örülni tudjunk egymásnak, és nyitottak legyünk. Sokszor és sokat játszom a gyerekekkel. így lehet a legjobban megismerni és formálni őket. Nagyon szertjük a négyesben játszott kártyapartikat! A realitásoktól sem óvjuk a gyerekeket, már ők is tudják, nem csupán öröm az élet. S hogy együtt minden könnyebben megoldható. — Most lesz a tizenharmadik közös karácsonyunk, de szűk családi körben csak az ötödik. Nyolc évig a férjem szüleinél ünnepeltünk, nagyobb családi körben ... Azok is szépek voltak, de nekem ezek a meghittebbek. Igyekszünk megszerezni fiainknak azt az ajándékot, amire vágynak. És ügyelünk a meglepetés örömére is ... Egész évben fontosnak tartjuk, hogy egymásnak örömet szerezzünk, és egyetlen nap se feledkezzünk meg arról, hogy összetartozunk. KARDOS MÁRIA f»ö 7
