Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-01-10 / 3. szám

FÓRUM Szervezeti L a“ Az elmúlt év decemberében megtartotta ülését az SZNSZ Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Járási Bizottsága mezőgazdasági dolgozó nőkkel foglalkozó tanácsa. Horváth Márta, a jb politikai dolgozója ismertette a meghívottakkal a nőszervezetek legfonto­sabb tennivalóit, majd értékelte a tej minő­ségéért folyó verseny eredményeit. 1. Udvar­­nok (Dvomiky) 2. Lég (Lehnice), 3. Dióspato­­ny (Orech. Pötoó). A járás szövetkezeteit képviselő asszonyok ezután ismeretterjesztő előadást hallgattak meg az új nyugdíjtör­vényről, utána pedig a szövetkezeti törvény­ről. Matiasko mérnök, a járási mezőgazdasá­gi igazgatóság gazdasági igazgatója elsősor­ban a várható kedvezőtlen hatásokra hívta fel a dolgozó nők figyelmét. Rámutatott, hogy az elvonások új rendszere tulajdonkép­pen megnehezíti a szövetkezetekben a fej­lesztést, a gépesítést, s hogy azokban a gazdaságokban, ahol eddig is maximális tel­jesítménnyel dolgoztak, a jövőben komoly fennakadások is várhatók. A csehszlovák ipar nem állítja elő a mezőgazdaságban szükséges gépeket, ezért szorultak a szövet­kezetek eddig is arra, hogy sok gépi beren­dezést maguk gyártsanak le maguknak. Az új béradórendszer azonban az ipari mellékter­melés feltételeit lerontja, ugyanakkor a me­zőgazdasági alaptermelés körülményeit is megnehezíti. A különböző elvonások nyo­mán például komoly gondokba ütközhet akár az öntözési technológiák üzemeltetése, a berendezések karbantartása. A különböző tápok, növényvédő szerek és műtrágyák nagy része is valutaigényes, nagyon költsé­ges, garancia pedig hazai gyártásukra és szállításukra nincs. Teljes bizonyossággal hát nem lehet szólni az új mezőgazdasági szövetkezeti törvény kihatásairól. A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének képviseletében Patasi Ilona mérnök, a jb titkára beszámolt arról, hogy a járás terüle­tén pionirtábor épül a mezőgazdasági dolgo­zók gyermekeinek üdültetése céljából. A dunaszerdahelyi járásban a jövőben a mezőgazdaságban dolgozó nők összejövete­leit úgy akaiják megtartani, hogy egy-egy szövetkezet konkrét problémáinak, és ered­ményeinek megvitatásával adjanak útmuta­tást a többieknek, ezért a helyszín is mindig változó lesz. j Röviden Kedves ünnepségre került sor Ujbodva (Nova Bodva) község Horváty részé­ben. amikor a polgári ügyek testületének tagjai meglátogatták otthonában a százéves Szabó Máriát, aki nagy figyelemmel hallgatta meg Eperjesi László püt elnök köszöntő szavait, a pionírok kultúrműsorát, s fogadta a szívből jövő jókívánságokat családtagjaitól s a többi jelenlévőtől. A még jó egészségnek örvendő Mária néni négy gyermeket nevelt fel, nyolc unokája és tizenegy dédunokája szeretető veszi körül, de elsősorban 72 éves lánya. Juhász Terézia féltő gondoskodása. Vele lakik, minden kí­vánságának igyekszik eleget tenni mert Má­ria néni még nagyon odafigyel, mi történik a háznál és a háztájiban, nyáron a kert gondo­zását is ellenőrizte, Meghatódva vette tudomásul a községbe­liek figyelmét, és még szemüveg nélkül írta be nevét az emlékkönyvbe. F airkas Rózsa Nagy nap volt Szencen (Senec) a magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában, amikor 30-éves találkozóra gyűltek össze az 1958- ban végzett nyolcadikosok. — Izgalommal vártuk egymást az iskola előtt, sok esetben találgatás és bemutatko­zás következett. A három osztály egykori osztályfőnökei: Jánosovics Gusztávné, Margitfalvi Józsefné és Margitfalvi József voltak. Sajnos, Margit­falvi József már nincs az élők sorában, Neszméry Józsefné volt igazgatóhelyettes próbálta pótolni. Kedves igazgatónk. Polák Imre bácsi is eltávozott közülünk, igy a diáksereg a sírjuknál elhelyezett virágcsokor­ral rótta le kegyeletét. Az alma mater előcsarnokában gyülekező diákokat a csen­[ Mi. hatvan körüliek llus néni a lábát töne nyáron, de nem akárhogyan. Élete hetvenhatodik évében, a cseresznyefáról esett le. Mikor megláto­gattam a kórházhan, maga elé nézve tűnő­dött: Elképzelni sem tudom, hogy történt a dolog, hiszen sohasem szoktam szédülni, arra sem emlékszem, hogy megcsúsztam volna... De hát már megtörtént. Azóta sem láttam őt. és amikor az ünnepek előtt alkalom kínálkozott, nem haboztam, hogy meglátogasam. Kedves is­merősök mentek autóval Hús néni falujá­ba, hogy elhozzák azt a fél disznót, amit ott hizlaltak számukra s szívesen maguk­kal vittek. Mikor becsöngettem nála hatéves for­ma kislány nyitót ajtót, llus néni a kony­hában ült egy karosszékben, melyhez oda volt támasztva a mankója. — Ismerősök, hozlak. llus néni — ne­vettem rá —. eljöttem, hogy kellemes ünnepeket kívánjak, s hogy az új esztendő­ben dobhassa el nmr ezt a mankói! — Hát idővel talán egy bot is megteszi majd, de úgy futni, mint eddig, már aligha fogok. A doktor úr is azt mondta ne erőltessem magam, az öreg csontra már vigyázni kell. Szerencse, hogy nem forgó­ban törött el, meri akkor tplán sosem állok lábra. Innét, az első emeletről sem merész­kedem a lépcsőkre. A kertecskémet is eladom, mert ezután már aligha fogom tudni rendben tartani. — És ki vásáról be? Ki takarít? — kérdeztem. — A lányaim, sajnos, nem itt laknak, hét végén hol az egyik, hol a másik jön fölpakola. Segítenek, amiben csak tudnak, de ezt sem igen kívánhatom meg tőlük, hiszen ott a család, az unokáik ... De meg kel! hagvni. jó szomszédaim vannak. Csu­pa ismerős família lakik itt, akikkel a régi helyen is egv utcában laktam, mielőtt szanálták volna Az utca nincs már meg, de a szomszédok megmaradtak. Csöngettek az ajtón, s a kislány, aki csöndben játszott valami papirfigurákkal, ugrott, szaladt, hogy ajtót nyisson. Fiatal asszony állt meg a küszöbön, s befelé tolt eg v aprócska lányt. — Ilka néni elhoztam Anikót, dél felé már érte tudok jönni. Már be is csukódott mögötte az ajtó. Anikó meg közelebb totyogott. — Ejha! Csak nem terhelik gyermek­­őrzéssel? — ütköztem meg. — Dehogyis terhelnek — tiltakozott llus néni. — Ez nekem cseppet sem terhes. Szórakozás. Jutka is házbeli gyerek — bökött fejével a másik kislány felé. — Elég sok itt a fiatal házas meg a kisgyerek. A szülőknek annyi a lótni-futnivalója... Egvszer a fölöttem lakó asszony könyörög­ve jött, hogy fáj a kisfia torka, nem meri iskolába küldeni, de nem maradhat otthon vele, mert neki a könyvelésben zárása van. Hogy vigyáznék addig a kicsire, amíg a nagyobb fia hazajön, és elviszi Gyurikát. Vigyáztam. Meséltem neki. hogy- nyugton maradjon, mert akkor még a mankómmal is nehezemre esett a járás. Valahol akkor kezdődött.. . Lassan elteljedi a házban, hogv szükség esetén hozzám be lehet adni a kicsiket, mint valami megőrzőbe. Néha öt-hat gverek is összeverődik, aztán eltölt­jük az időt. Valamikor, nagwn régen, de szívesen lettem volna óvónő vagy tanítónő! Vénségemre most néha egész óvoda van nálam. Még munkatervet is dolgoztam ki. hisz mesélni nem lehet mindig, valamivel pedig le kell kötnöm őket, hogy amennyire lehet, nyugton legyenek, mert futkározni nemigen utodok körülöttük. Míg ott ültem, jött kél iker fiúcska, meg egv nagyobbacska kislány. És láttam a következőket: egyikük valami cipődoboz­­félél adott llus néninek, amit otthonról hozott. llus néni pedig egv filctollal rajzol­ni kezdett rá. és közben magyarázott. — Nézzétek.' három ajtócska is lesz rajta, hogy jól ki-be tudjanak járni rajta a madárkák. Ment a munka, kialakulóban volt egy csinos madáretető. A gyerekek csillogó nő 6 u

Next

/
Oldalképek
Tartalom