Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-05-16 / 21. szám
FRANTISEK HRUBIN NAGYAPÓ ÉS JEND Jenda nagyapó térdén lovagol. Fejük fölött nyilakként röpködnek a csicsergő fecskék. Előttük a fűben egy kövér dongó fúrja be fejét az árvacsalán virágai közé. Fürge, a kiskutyus, fejét mancsára hajtva szundikál. — Nagyapa, mesélj nekem valamit — kérleli öt Jenda. — Mit meséljek fiacskám? Meséljek neked a királyról, aki annyira szeretett a kemencén heverészni? — Arról ne! — Vagy meséljek neked a tyúkról, amelyik csak a búzadarát szerette? — A, inkább ne! — Ó, tudom már, kiről mesélek neked. Honzárói, aki alaposan túljárt a tolvajok eszén! — Jó, nagyapa, róla mesélj! — Akkor jól figyelj rám, Jenda: Honza meg Dobes elmentek világot látni. Útközben találtak egy törött korsót, azután egy tarisznyát és végül egy dudát. Honza mind összeszedte ezeket az ócskaságokat. Dobes nevetett rajta. „Csak ne nevess — mondta neki Honza —, sose tudhatod, hogy melyik mire lesz jó!" Mentek tovább és egy patakhoz értek. Ó, milyen élvezettel szürcsölték szomjúságukban a patak vizét! Végül lemosták arcukról az út porát, és mentek tovább. Honza a repedt korsót megtöltötte vízzel az útra, a tarisznyát pedig megrakta kaviccsal. „Megint mit csinálsz! Ugyan minek lesz az?" — nevetett Dobes. „Mindenből jobb a teli, mint az üres!" — felelte Honza. Azután egy sötét erdőbe értek, és mert féltek a farkasoktól, fölmásztak egy magas tölgyfára, és elrejtőztek az ágak között. Éjszaka tolvajok telepedtek le a fa tövében, és elkezdtek osztozkodni a lopott pénzen. Honza odasúgja Dobesnak: „Hallgasd csak, a nyakukba zúdítom a vizet." „Csak azt próbáld meg!— mondta siránkozó hangon Dobes. — Jól elagyabugyálnának bennünket!” „Már ömlik is" — nevetett Honza, és meglccsaita a tolvajokat hideg vízzel. „Figyeljétek csak, esik, jobb lesz, ha sietünk!" — kiáltotta egyik tolvaj is, meg a másik is, majd elkezdtek veszekedni. Honza megint odasúgta Dobesnak: „Most pedig a fejükre szórom a kavicsot!" Dobes ijedtében majdhogynem leesett az ágról: Csak azt próbáld meg, észrevesznek bennünket!" Ám Honza: „Már csörög is!" — és kiszórta a kavicsot a tarisznyából egyenesen a tolvajok fejére. „Jégeső, jégeső! — kiáltozták a tolvajok. — Igyekezzetek!" És összeverekedtek a pénzen. Honza pedig harmadszor is odasúgta Dobesnak: „Most meg lehajítom rájuk a dudát!" Dobes erre úgy elfehéredett, mint a fal, még nyikkanni sem bírt. „Már repül is!" — nevetett Honza és ledobta a dudát. Amint a kecskebőrböl készült duda lehuppant a földre, a tolvajok rémülten felugráltak, az egyikük megbotlott, és ráesett a dudára. A duda idétlenül felbödült, a tolvaj meg ijedtében azt kiáltotta: „Ödög! Ördög!" és ahányan voltak, mind a nyakukba szedték a lábukat. Honza és Dobes azután szépen összeszedte a pénzt, és útközben szétosztotta a szegények között. Jeníknak tetszett a mese. De nemcsak neki, hanem a dongónak is. Míg Jenda nagypapája mesélt, nemcsak hogy nem döntögette ide-oda az árvacsalán virágait, hanem még zümmögni is elfelejtett. Csak Fürge, a kutyus ásítozott. Alighanem szívesebben hallgatott volna valamilyen macskamesét. Kövesdi János fordítása KULCSÁR FERENC AMIKOR AZ ŐZEK Amikor az őzek nagy mezőben járnak, kék égben a sólymok nyílsebesen szállnak. Rókák, medvék, farkasok hangosan kiáltnak, amikor az őzek nagy mezőben járnak. Amikor az özek erdők mélyén lépnek, egymás között titkos nyelveken beszélnek. Keltegetnek sok csudákat, mindenek, kik élnek, amikor az őzek erdők mélyén lépnek. Amikor az őzek a zöld füvet legelik. Karmaikat erős vadak fűbe fenegetik. Játékokban állatok nagy kedvüket lelik, amikor az özek a zöld füvet legelik. ERZSEBET ILLUSZTRÁCIÓJA Amikor az őzek vizek partján állnak, szemükben a vizek halai úszkálnak. A szellők is könnyű köntösökben szállnak, amikor az őzek vizek partján állnak. DÉNES GYÖRGY Bokorágon bokorág, közte szellő csorog át, kecskerágó, csipkegally, lenge fűszál, zöld sóhaj. vórösgyuru, berkenye, törpe vackor vesszeje, - á bodzaernyö, áfonya, cseles róka lábnyoma. ERDEI SÉTA
