Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-05-16 / 21. szám
céljai szerint hivatott. Hogy minek az alapján döntött a városi nemzeti bizottság a Déli lakótelep óvodáját illetően ? Erre a kérdésre Balogh elvtárs válasza a következő: — Egyedül a beérkezett kérvények alapján döntöttünk. Amikor a szülő óvodába íratja gyermekét kiölt egy kérdőívet. Ezen az íven van sgy rüvat, ahova azt kell beírnia, milyen tanítási nyelvű osztályban kívánja gyermekét elhelyezni. Mi csakis ezeknek a kéréseknek az alapján döntünk. Amint több szülő — legalább harminc — igényelné a magyar tanítási nyelvet, mi rögtön kérnénk az új osztály megnyitását a járástól. Nehéz kívülről jőve, ráadásul éves távlatokból a kép valós állását elemezni. Hogy ki töltötte ki rosszul a kérdőívet, ki késett el vele, illetve hogy ki, hol fektette el és hasonló. A lényeg azonban tisztán és világosan látszik mégpedig, hogy a hivatal — a járási és a városi nemzeti szorzunk, osztunk, és kivonunk, végül kiderül, hogy a járási iskolaügyön az osztályvezetőnek. Karol Samseli elvtársnak, alapjában véve igaza van. Azaz sommás kijelentése nyomán — hogy tudniillik nincs probléma — még azzal sem vádolhatjuk őt vagy akár a hivatalát, hogy talán tájékozatlanok volnának a hozzájuk tartozó ügyek felől. * — Rozsnyó városában már legalább négy-öt éve egyáltalán nincs hiány óvodai férőhelyekben — tájékoztat bennünket Hermina Repaská, a jnb iskolaügyének tanfelügyelője. — Ha a város azzal fordult hozzánk, a járáshoz, hogy férőhely kellene, mi mindig biztosítottuk a pénzt az új berendezésre vagy a tanerőre. Jelen pillanatban a Koz monaut utcai óvodában még tíz üres hely is van. Balogh Gyula a városi nemzeti bizottság iskola-, kulturális- és egészségügyi osztályának vezetője: — Évente négy—ötszáz kérvény érkezik be hozzánk az óvodai elhelyezéseket illetően. Ezeket júniusig tárgyaljuk meg. Határozatunk felől július első hetében küldjük ki az értesítéseket az óvodákba és a szülőknek. A szülőnek 15 napig van fellebbezési joga, ha nem ért egyet döntésünkkel. Meg kell mondanunk, hogy tavaly például senki sem volt, aki a tanítási nyelv miatt fellebbezett volna. Néhány fellebbezés érkezett ugyan hozzánk, de az mind a hely miatt, egy másik utcai óvodába kérte gyermeke elhelyezését, mint ahogy mi besoroltuk. Ezeket nem minden esetben tudtuk figyelembe venni, mert a Déli lakótelep óvodája például túlzsúfolt. Ott a 35 bölcsődei férőhelyet mi 40-re emeltük fel, és az óvodában osztályonként 36 gyerek is van. Erről a lakótelepről több gyereket a város további óvodáiban helyeztünk el. Egyetlen kérvényező gyereke sem maradt óvoda nélkül, alapjában minden szülő igényét ki tudtuk elégíteni. Mi volt a helyzet a korábbi években, például 1986-ban, amikor az új óvodát nyitották a Déli lakótelepen? — Vagy három éve volt egy ilyen megmozdulás, amikor az új óvoda nyílott — mondja Balogh elvtárs —, hogy oda ők magyar osztályt is kérnek. De én azt hiszem, ezt valakik csak a forma kedvéért csinálták. Mert például tessék nézni, augusztus végén nyomták a kezembe ezt a kérvényt, akkor, amikor a gyerekek elhelyezését már rég letárgyaltuk, lezártuk. Hát én átnéztem, huszonhatén voltak, akik a Déli lakótelepre és magyar osztályba kértek óvodai helyet. Ha most mi ott utólag megváltoztatjuk az osztályokat, azaz egy szlovák osztállyal kevesebbet nyitunk, amikor így se tudunk minden igénylést kielégíteni azon a lakótelepen, hát az akkora felbolydulást váltana ki! Ha időben tudunk a kérelmezőkről, az más! Valóban, az újságíró egy pillanatra megszemlélheti azt a bizonyos kérelmet, amelynek jobb felső sarkában ceruzával s jól olvasható kézírással ott áll, hogy átvették aug. olvasható a levél kelte is: ápr. 17. Hja, a bürokrácia fránya útvesztői! És ha időben tudnak a kérelmezőkről ? Az új óvoda tanítási nyelve felől például minek az alapján döntöttek? Készült-e valamiféle előzetes felmérés a Déli lakótelep lakosságának összetételéről? Ha a város létesített egy új óvodát — bizonyára nagy költségen —, vajon megnézte-e, kiknek a számára építette?! Hogy az valóban képes legyen ellátni azokat a feladatokat — a gyermek nevelését; vigyázat!, nem csak felügyeletét az iskoláskor előtt —, amelyekre az intézmény eredeti bizottságok iskolaügyei — nem viseltetik túl nagy odaadással a magyar óvodai osztály Ugye iránt. Különben miért keresne annyi sok kibúvót, miért hivatkozna ma már megfoghatatlan, ellenőrizhetetlen tényekre, állításokra, miért a sok „ha", a feltételes mód — ha a megennyien és nem annyian kértek volna, ha az anyuka itt dolgozna és nem amott stb., amit az újságíró mind türelmesen végighallgatott, és továbbra sem értette, hol hát az a valós és leküzdhetetlen akadály, amely — harmadik éve — ott áll az osztály megnyitásának útjában. Mikor tudjuk — személyesen maguktól a jnb és a vnb iskolaügyi osztályának fent többször is megnevezett alkalmazottaitól —, hogy: 1. férőhely van elég a városban. Nincs kapacitásprobléma, ahogy Repaská tanfelügyelő mondta. Évek óta egyetlen gyermek sem marad a kérelmezők közül óvoda nélkül. 2. magyar nyelven tanítani tudó, illetve magyar nyelvű tanításra képesített óvónőben sincs hiány Rozsnyón, ezt is Repaská tanfelügyelőtől tudjuk. De megerősítette ezt a Vajansky utcai óvoda igazgatónője, Zlata Mackóvá is. Például csak a Vajansky utcai óvodában — a magyar osztályban tanító két pedagóguson kívül —, még négyen beszélnek a gyerekekhez magyarul is a szlovák osztályokban, ha szükséges, ha a gyermek szlovák nyelvbéli tudásának a hiányosságai megkövetelik. Összegezve tehát a hallottakat megállapíthatjuk, hogy az új magyar osztály megnyitásához semmiféle anyagi beruházás — további férőhelyek biztosítása vagy további tanerő fizetése — nem kell. Csupán kissé módosítani kell a már eddig is meglévőt. Hogy a magyar tanítónő, a magyar gyerkekhez — a tanterv és a tanagyag előírása szerint is -r magyarul szólhasson. Ennek a lehetővé tétele a hivatal részéről csupán a jóindulatot feltételezi. Mert mit várhatnánk inkább a hivataltól, ha nem azt, hogy a polgárok rájuk bízott ügyeit szolgálja, Az anyanyelven való tanulás lehetősége pedig alapvető emberi jog hazánkban. KOCSIS ARANKA FOTÓ: ARCHÍV nő 9
