Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-05-09 / 20. szám
tevéseimet. Ennyire torz bizonyára nnm lesz a jövö nemzedéke. Ez végeredményben nyilvánvaló, hiszen számítógéphez sem jut ma minden gyerek. Ám mégis sokan vannak, akik éjjel-nappal a programokkal foglalkoznak, s éppen miattuk aggasztóak a számítógépek ártalmai, s ilyen értelemben már el kell gondolkodnunk jövönkről. a jövő nemzedékről. Aggodalmam akkor nő igazán, amikor tudatosítom: pontosan az én generációm a felelős azért, hogy jövőnk a rideg és vad számítógépes jövő lesz-e, vagy pedig az emberi értékeket és eredményeket terjesztő számítógépes korszaké. A mi feladatunk, hogy megtanítsuk és megértessük a gyerekekkel az emberi értékeket, a jót, a szépet... De félek, hogy máris késésben vagyunk. F1ALA ILONA *. ítélet jogerős Az idős nőt szomszédasszonya fedezte lel a lakásban, az ágyon feküdt véresen, te még élt... Ám mire az orvos megérkezett, már meghalt. A tanúként kihallgatott szomszédasszony elmondta, a sértett tünk. hittel, alázattal szeretettel. Szivet melengető volt osztozni a nézők örömében. mert látva látták és hallották mindazt. amit rég elveszettnek hittek. Az idősebb generáció nem csücsülhet a babérjain, ennyire önzők mégsem lehetünk. Ebből a misszióból hag):junk valamit a jövő Thália mpnöinek is. hadd szárnyaljanak, repüljenek. és őszintén kívánom, negyvenéves korukra ne nyesödjenek le a szárnyaik. Kedves Teri néni. nekem már nem lenne ?lég türelmem hosszá évikig várni Óze in vóra. akkor már igazából bej'ekhetnék a ;zánágvba. hog)1 a képzeletbeli rénszarvasok elrepítsenek az igazak mezejére. így hál az angliai Erzsébet kora lejárt. Dür■ennuitt öreg hölgye. Örkény Orbánnéja ’eltet, hogy várakozott rám valahol — sajnos, nem találkoztunk. Ami az új pályaválasztást illeti, az nem •s olyan új: régi szerelem. Nem tagadom, a generációváltás megijesztett, akkor kezdem el komolyabban próbálkozni az írással. Nem volt más kapaszkodóm, csak a szülőfalum — ha baj ért. szülőföldem segítségemre sietett, most is ez történt. Szorgalmasan pergetem gyermekkorom limainak, történéseinek orsóját, s ebbe •nár nem szólhat bele senki, s ez is valami. Hogy egy új toliforgatónak nem örülnek ? — tudomásul veszem, de nem adom fel. Az íj üt nem autósztráda, nem is idillikus lyalogösvény, még göröngyösebb, még iróbáratevőbb. de már ráléptem, és végig teli járnom. Hogy miért! Teri néni. entern kemény fából faragtak. Már a falujátöbbször panaszkodott unokájára, hogy az megütötte, de ha szidni kezdték a fiatalembert, mindig pártját fogta. Gyakran mondta azt is, hogy elesett. Egy másik tanúvallomásból kiderült, hogy a vádlott az eset után Veiké Leváreba utazott. A buszon egymás mellett ültek és beszélgettek. Hujsa előbb azt mondta, Bratislavába utazik a nővéréhez, majd azt, hogy egy bfeclavi barátjához, végül pedig úgy beszélt hogy szüleihez utazik Hodonínba. A tanú elmondta, a vádlottat jól ismeri, s tudta, hogy nagyanyjával elég gorombán bánt azt többször is megverte. Az ügyész emberölés bűntettével vádolta a 27 éves Maié Leváre-i FrantiSek Hujsát, aki elmondta: 1988 májusának végén be akart fűteni a lakásban, ahol nagyanyjával élt Az idős asszony tiltakozott, ez őt annyira feldühítette, hogy egy fadarabbal, melyet a tűzhöz készített, homlokon ütötte a nagyanyját, aki akkor az égy szélén ült. Ezután még vagy kétszer pofont kent le neki, és ököllel is megütötte. Az asszony a verés után leesett az ágyról. Hujsa állitotta. hogy nagyanyja akkor még élt mert amikor felemelte őt a földről, megkérdezte tőle, miért tette ezt. &után ő elment. Vel’ké Leváreba utazott, majd onnan Breclavba. Hujsa egy későbbi vallomásában azt mondta, a konfliktust az idős nő okozta, mert feldöntötte az ágytálat. Mikor ő fel akarta törülni a padlót, nagyanyja azt mondta neki, hagyja csak úgy. Erre ő dühbe gurult, és pofon vágta a mozgássérült idős nőt, aki háttal az ágyra esett. Ezután ő kiment az udvarra fáért, hogy befütsön. Mire visszatért, nagyanyja már valami összefüggéstelen ró színháztól is megfutamodhattam volna — sokan megtették. Amiért maradtam, annak több oka volt; először is kínálkozott egy soha vissza nem térő alkalom, mondhatnám ügy is: kihívás, lépni vagy maradni. Léptem. Másodszor eljegyeztem magamat eg)’ eddig ismeretlen csodával, ahogy Fellegi mondta, „ti vagytok a kisebbség zászlóvivői”, s ráléptünk a teltek mezejére, nem tudtam mit vállalok, de gyönyörű volt. Harmadszor J'elégettem magam mögött a visszavezető utat, nem térhettem meg bélyeggel a homlokomon. Visszagondolva úgy tűnik, ez volt a legnyomósabb indok, maradnom kellett minden áron. Tudom, jó anyaként féltesz a kudarctól, a csalódások tömkelegétől, a tapasztalat kiált benned, bennem viszont a szülőföld sír és jajong. most is lépnem kell. Múltamat nem tagadhatom meg. Azt sem. hogy milyen messziről indultam. Jártam és járom a magam választolta utat. s most új ösvényt vágok. Nem vagyok sem ijedős, sem gyáva, tahin lesz erőm és bátorságom ahhoz, hogy kiálljam a vesszőfutást is. Hogy mi ez az újabb őrület ? Talán a múlt, ami ma már nem tetten érhető. Régen vajúdik Zoboralja. Az új diagnózis szerint egy süketnémát hoz a világra, s ez fáj. számomra felfoghatatlan. A Napraforgó című regényemben nem véletlenül teszek említést arról, hogy a zárdaiskolából kihallatszott Bartók és Kodály csodálatos zenéje. Hol ez a csoda? Hová száll gyermekeink ajkáról a dal? Erre miért nem kérdeztek rá? A régi öregek úgy tartották. szöveget mormolt, erre ő újabb pofont kent le neki, majd egy fadarabbal álion dobta. A bírósági tárgyaláson bebizonyosodott, hogy a vádlott 1988. május 26-án Maié Leváre-i házában minden ok nélkül megtámadta 87 éves nagyanyját először az ágyra lökte, majd egy fadarabbal kétszer fejbe vágta, koponyacsonttörést okozva neki. Ettől az asszony súlyos sokkot kapott, majd kb. másfél óra múlva belehalt sérüléseibe. A bírósági orvosszakértői vélemény szerint halálát az életfunkciókat működtető fontos agyi központok sérülése, a súlyos sokk és a koponyacsont törése okozta. De súlyosnak minősíthetők a sértett testén talált erős ütésektől származó sérülések, a külső és belső vérzésnyomok és a bordatörés is. A pszichiátriai szakvélemény szerint a vádlott szellemileg teljesen beszámítható, lelki zavarban nem szenvedett. A pszichológus úgy nyilatkozott, hogy Hujsa ösztönösen cselekszik, a komoly emberi érzések nagyon alacsony fokon fejlettek nála, agresszivitást nem tudja kordában tartani. Mindent összegezve a biróság a büntetőtörvény 219. S-a élteimében gyilkosságnak minősítette Hujsa tettét. Az elsőfokú bíróság, tekintettel a tett súlyos társadalmi következményére, 13 éves szabadságvesztésre ítélte Hujsát, melyet harmadfokú javító-nevelő intézetbe kell letöltenie. A vádlott enyhítésért benyújtott fellebbezését a legfelsőbb bíróság elutasította.-íkraki nem tud harcolni az életéért, megérdemli pusztulását. Szomorú, de így igaz: ez a mi hibánk is. Féltem és dédelgetem a múltat, mert a jelent elhagyták gyökerei. Az idősek halálos ágyukon remegő kézzel simítják unokáik fejét, ezt legalább érzik, de a szavaikat már nem értik. Megbékélten távoznak sorsukkal egy új világba, az anyaföld békésen őrzi múltjukat, évszázados szokásaikat, népmeséiket. Ezért írtam le a zoboraljai népmeséket, a gyermekkorból táplálkozó versikéket, találós kérdéseket és sok mindent, ami mind a múltnak egy darabja. Ezek mind-mind gondosan összekötve várakoznak — hogy mire? — talán eg)1 jó tündérre, aki nem létezik, csak a mesékben. 76-ban jelent meg egy Írásom Az egy tiszta búzaszem címmel. Abban valami olyasmit irtani, ha rám talál az Isten napja, akkor a tenyeremben dédelgetett búzaszemek talán kicsiráznak, s egészséges kalászokká érlelem. Szerencsém volt: a Nőben, a Kis Építőben pár szem már csirát bontott, és hidd: nagyon de nagyon boldog emberke vagyok. Kedves Teri néni! Levelem kicsit hoszszú. Ideje megköszönnöm. hog): gondoltál rám Hálás vagyok minden szavadért, hűséges gyermeked maradiam és maradok. Sok jó egészséget, kiapadhatatlan munkakedvet kíván tisztelettel és szeretettel: (Ferenczy Anna) u/c i bá’i * v Figyelgetek Alkalomadtán átkapcsolok a pesti képernyőre. Bizonyára e lap olvasói is megteszik. Nem árt tudni, hogy határainkon túl, színházzal, művészettel, politikával hol tartanak. Teszem ezt különösen olyankor, amikor a tévéújságban azt hirdetik: Telefere. Az a Vitray mindig kitalál valamit, amivel a közönség érdeklődését felkelti, ébren tartja, felderíti, vagy elgondolkodtatja öt. Figyelem Vitrayt azóta, mióta ígéretét egy fogadás elvesztése után betartotta, és teljesen felöltözve ugrott az úszómedencébe. Sajnos, azóta nem ugrott, viszont felfedezett részünkre egy dollármamát, akinek szinte olyan sikere van Magyarországon, mint a néhai Gábor Andor „Dollárpapájának". Szóval ötletes ember az a Vitray. A közelmúltban — például — előhívott a háttért szolgáló függöny mögül egy fiatalembert, akit — ha jól emlékszem — Sebeök néven mutatott be, s aki azután leült a felkínált fotelba, és elmondta, hogy megírt már két könyvet, mefytyet a levegő tisztaságát, a flóra és fauna, vagyis a növény-, az állat- és madárvilág védelmét kívánja szolgálni. Teszi ezt azért, mert félti a világot az elkopárosodástól: egészségünk megmentése érdekében kíván munkájával demonstrálni. Mint mondta, két kötetet már megírt, a harmadikat pedig a budapesti állatkert valamelyik ketrecében kívánja „elkövetni". Elkövetni — írom, mert hétköznapi eseményekre beállított agyammal és fantáziámmal, nem tudom, hova helyezzem ezt az urat. Zárt intézetbe semmi esetre sem, mert oda ő maga kívánkozik, és egyébként is teljesen normálisnak hatott. El se hittem, illetve tréfának fogtam fet a dolgot, míg ama bizonyos függöny mögül elő nem lépett a budapesti állatkert igazgatója, és helyet foglalva a Sebeök úr mellé tett másik fotelban, kijelentette, hogy az urat már várja az általa irányított intézményben egy ketrec. Mikor ezt kijelentette, komoly maradt ö is, Sebeök úr is. csak Vitray mosolygott, no meg a közönség. Én azonban gondolkodni kezdtem, működésbe jött említett fantáziám. Lelki szemeimmel már láttam a műalkotót ketrecében. Alkotóműhelye előtt tömegesen a bámulóit. Természetesen nem majmokat és nem kengurukat hanem felnőtt budapesti lakosokat, akik közül, tehet, sokan azt hitték, hogy a súlyos pesti lakáshiányt kívánja a ketrec lakója szemléltetni. Már láttam is az íróasztalt melyen a ketrec lakója alkot, feltehetőleg összkomfortos a ketrec, különben hiába demonstrál. Valamelyik osztályon felüli étteremből nyitván kosztot is behordanak neki, amit osztályon felüli evőeszközzel fogyaszt el. Vagy esetleg anélkül? Végtére is: rács mögött van... Rács mögött! Szent Kleofás, hogy mennyiféle rács van a világon, és mennyiféle intézetben! Biztos, hogy jó helyen demonstrál az az úriember? No persze, ezt Vitraynak kellett volna tőle megkérdeznie... *P / C/7JLA*. nő 7
