Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-05-09 / 20. szám

verseny után

|X J gondolná, mekkora örömet Ixl szerezhet a javítószalagos, a gömbfejes, hát még az emlékezettel rendelkező írógép, s hogy legalább akkorát a tűhegyes — mondjuk holland — grafitceruza?! Nyilvánvalóvá vált ez számunkra azon a nemzetközi gépíróversenyen, amelyet április 6-a és 9-e között rendeztek meg Karlovy Varyban. Egy külön világ, mint például a sportversenyeké vagy akár a színházé — a maga törvényszerűségeivel, írott és íratlan szabályaival, kulisszatitkaival. A verseny résztvevőiben ez, persze, aligha tudatosulhatott így, hiszen a legnagyobb természetességgel mozogtak a közegben. Sokan gyakorlott világjárók, úgyhogy régi ismerősökként, barátokként üdvözölhették egymást.

Az INTERSTENO elnevezésű nemzetközi gép- és gyorsirószövetség szabályai szerint nyolc ország — Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Jugoszlávia, Ausztria, az NSZK és Csehszlovákia — képviselői versenyeztek. Karlovy Varyban már hetedszer zajlott a verseny, huszonnégy évre visszatekintő hagyománnyal. Az utóbbi években vált rendszeressé, minden két évben tartják, és amoMig bírják cipelni a gépet (Borbély- Dvorszky Katalin és Soócs Ferenc)

lyan főpróbának, ujjgyakorlatnak tekinthető az ugyancsak kétévenként rendezett világbajnokság előtt. Öszszesen huszonnyolcán ültek írógéphez, az értékeléskor pedig az egyéni sorrenden kívül az egyes országok csapatainak sorrendjét is felállította a nemzetközi zsűri. Az NSZK-ból két csapat is érkezett: az egyik a Bajor Gyorsírószövetséget képviselte, a másik a regensburgi helyi szervezetet. Csehszlovákiának három csapata volt jelen: külön versenyzett a CSSZK, az SZSZK és junior bajnokainak csapata. A verseny mostani szabályait először a két évvel ezelőtti firenzei világbajnokságon érvényesítették. A versenyzők külön harmincperces gyorsasági és tízperces hibátlansági versenyben mérték fel képességeiket, a két eredmény együttvéve adta a végső sorrendet.

A hazai gépíróversenyek történetéről és nemzetközi versenyeken való részvételünkről a gépíróverseny szervezőit, a Hajny házaspárt kérdeztem. (A munkájuk „hozta őket össze", a férj a prágai, a feleség a bratislavai Sztenográfiai Intézet igazgatója.)

— Sokéves hagyománya van nálunk a gépíróversenyeknek, hiszen

Prágában 1921-ben alakult meg az intézetünk — mondja Václav Hajny igazgató. — Kezdetben, persze, a versenyeket inkább a különféle kisebb és nagyobb számú gép- és gyorsírókat tömörítő egyletek rendezték. Az intézet munkája a továbbiakban egyre terebélyesedett. Bratislavában 1953-tól a közgazdasági középiskolában láttak el hasonló feladatokat, majd 1955-ben lett önálló a Sztenográfiai Intézet amely a gép- és gyorsírás oktatásával, valamint okleveles titkárnők képzésével is foglalkozik.

Később, amikor a nemzetközi versenyekről beszélünk, a házaspár ittott egymás szavába vág, tanakodnak egy-egy évszámon, dátumon, hol is szerepelt Csehszlovákia először nemzetközi mezőnyben. Végül egyetértenek abban, hogy 1957-ben, Milánóban. Ugyanebben az évben lett Csehszlovákia a INTERSTENO tagja. A nemzetközi szervezet székháza Bonnban van, elnöke azonban kétévenként változik aszerint, melyik országban tartják az elkövetkező világbajnokságot. Ez év júliusában Drezdában lesz, úgyhogy az elnök most NDK-beli szakember. Václav Hajny egyébként országgyűlési gyorsíró is volt úgyhogy elidőzünk még egy keveset a gyorsírásnál, a legújabb számítógépes módszereknél, s többek között azt is megtudom, hogy a parlamenti gyarkorlatban világszerte gyorsírógépeket használnak. Néhány évvel ezelőtt nálunk kísérletet tettek arra, hogy csak magnószalagra hagyatkozzanak, ám a módszer nem vált be, a beszéd rögzítésénél sokkal fontosabb a gyorsíró munkája, mint azt a felületes szemlélő gondolná.

— A két hazai intézetünk tevékenysége különbözik-e a külföldön működő hasonló intézetekétől?

— Két intézetünk feladatköre egyforma — mondja Marta Hajná. — A világszerte működőkkel közös voná-