Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-05-02 / 19. szám
Az űrfelvétel szerint ilyen volt az Aral-tó 1980-ban MEGMENTHHO-f az MtttLTÓ I A tudósok állítása szerint az utóbbi harminc évben az Aral-tó vizének mennyisége 60 százalékkal, felülete egyharmadával csökkent. Az amúgy is sekély Arai vízszintje 13 méternyit sülylyedt. Emiatt az eredetileg enyhén sós vízben, amelylyel a vadszamarak is oltották szomjukat, a só két és félszer töményebben van jelen, mint azelőtt. A halak nem tudtak alkalmazkodni ehhez a drasztikus változáshoz. és kipusztultak. Lehangoló a mederben rekedt hajók látványa. A halászati flotta egymillió rubel értékű vezérhajója, a Negyvenéves Karakalpakföld mindössze egyszer futott ki a tengerre — ahogyan az orosz földrajzi nyelv az Arait nevezi —, a homokba fulladt, és leégett: a hőségtől lángra lobbant a maradék üzemanyag. A gát, amely valamikor Mujnak kikötővárost védte a téli viharoktól, most a szikes pusztát rekeszti el. Más kikötők is több tucat kilométerre távolodtak a vízparttól. Az Aral-tó tovább szárad. Eltűnt sok nagy kiterjedésű öböl; az Arai déli és keleti, legsekélyebb részein lévő szigetek félszigetekké változtak vagy bekebelezte őket a szárazföld, mint a 300 szigetből álló Akpet- j kinszki-szigetvilágot. A szakemberek tudják: közel az idő, amikor az Arai két kis tóvá változik. Mi az oka a szemünk láttára végbemenő kömyezetpusztutásnak ? Pillantsunk a múltba. Az Aral-tó viszonylag fiatal. Körülbelül 9 ezer évvel ezelőtt keletkezett a két nagy ázsiai folyó, az Amu-Darja és a Szir-Darja „kereszteződésében". Kezdetben édesvízgyűjtő volt, majd foko- j zatosan egyre sósabb lett — gigantikus medre valóságos lepárló üstté vált a kíméletlenül perzselő nap alatt. Az Arai mai elszikesedése és elsekélyesedése azonban nem a természet bűne: életének bizonyos szakaszán a folyók és a nap „kiegyenlítették" egymást. Az Arai egyenesen tengerhez vált hasonlóvá. De ez a tünemény a Föld egyik legszárazabb övezetében éppolyan sebezhető volt, mint a sarkvidéki tundra. A körzetben folyó élénk gazdasági tevékenység, amely az elmúlt évtizedekben bontakozott ki, felborította a labilis ökológiai egyensúlyt. Több mint tíz éve mindkét nagy folyó csak a térképeken ömlik az Araiba. Az Amu-Darja és a Szir- Darja ma elsősorban gyapot- és rizsültetvényeket táplál. Magától értetődik. bogy a mezőgazdaság itt mesterséges öntözést igényel, csak az a kérdés, hogy mit, milyen arányban csinálunk. Beletörődhetünk-e abba, hogy öntözés céljára elvezetik a két folyó szinte teljes vízkészletét? Az a víz, amit nem használtak fel öntözésre, megint csak nem jut el az Araiba : magas vegyi anyag tartalma miatt apróbb tavakba eresztik. Az Arai tragédiája nem egy éve, nem is egy évtizede kezdődött. Rohamos sekélyesedése a hatvanas évek elején indult meg. A hetvenes években megszűnt a halászat. Azt az alkalmat, amikor a mainál sokkal könnyebben rendbe lehetett volna hozni a helyzetet, elszalasztották. Gondolkodtak az Arai sorsáról, tervezeteket javasoltak a tenger megmentésére. I- lyen volt például az a hí-I res-hírhedt terv, amely szerint a szibériai folyók vizének egy részét Közép-Ázsiába terelték volna. A terv kiagyalói azt ígérték, hogy két legyet fognak ütni egy csapásra: egyszerre itatják majd a gyapotot és az Arait. Mára, amikor a problémát a nagy nyilvánosság is ismeri, világossá vált, hogy a „színfalak mögötti" számításokba jó néhány hiba csúszott. A recept alkalmatlannak bizonyult a megvalósításra. A .beavatottak" közül egyébként korántsem mindenki tartotta szükségesnek az Arai megmentését. Mi olyan szörnyű abban, mondták, ha még egy sivatagunk lesz ? A gleccserekből eredő folyók továbbra is öntözni fogják a földeket, ahogy eddig, a terméketlen Arai pedig amúgy sem fog semmi hasznot hajtani. Mindezt a természet cáfolta meg. Ma már nyilvánvaló: az Arai szerencsétlensége egy egész hatalmas terület szerencsétlensége. A felszínre bukkanó tengerfenékről a szél évente sok száz millió tonnányi sót kavar fel és hint szét a termőföldeken. Kiszámították, hogy az arai-vidéki földeken minden hektárra évi mintegy 700 kilogramm sós por hullik. Megmenteni a tengert — annyi, mint megmenteni a földek termőképességét, és ami a legfőbb, az Aral-vidék lakóinak egészségét és jólétét. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió minisztertanácsa a közelmúltban határozatba foglalta. hogy gyökeresen meg kell javítani az Aral-tó övezetének környezetvédelmi és közegészségügyi viszonyait, gondosabban kell védeni, hatékonyabban kell kiaknázni a medencében található természeti kincseket. Ez a határozat előirányozza az Amu-Darja és a Szir-Darja deltájának újjáélesztését: 1990-től kezdve biztosítani kell, hogy az Araiba legalább 8,7 köbkilométer víz áramoljon. A későbbiekben a víztakarékosságot szolgáló öntözőberendezések és egyéb műszaki rendszabályok tökéletesítése révén ezt a vízhozamot 20—21 köbkilométerig szándékoztak növelni. Vannak tartalékok: Közép-Ázsiában a csatornák többsége régi földmederben folyik. A víznek körülbelül a fele elszivárog és elpárolog. A szakemberek tisztában vannak azzal, hogy az Arai megmentése további óriási erőfeszítéseket követel. Lehetővé teszi-e az öntözési technológia javítása a szükséges mennyiségű víz megtakarítását, vagy emiatt csökkenteni kell a gyapotcserje-ültetvényeket ? A Szovjetunióban 2,5 millió tonna pamutszálat gyártanak, ezzel a világon a harmadik helyet foglalja el. Lehet, hogy az Arai kedvéért érdemes feláldozni a vízigényes rizstáblák egy részét? Erről vitáznak a tanácskozásokon, fórumokon, a sajtóban, konferenciákon. Az Arai problémája az egész országot foglalkoztatja. A múlt év őszén Közép-Ázsiában és Kazahsztánban vizsgálatokat A mederben rekedt hajók na 8
