Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-05-02 / 19. szám

FÓRUM Röviden A tornaijai (Safárikovo) ruhagyár dolgozóit rövid kultúrműsorral köszöntötték az üzem nyugdíjasai az idei nőnapon RUSZNYÁK A. FELVÉTELE Városi nőnapot rendezett a dunaszerda­­helyi (Dun. Streda) művelődési köz­pontban a vnb. A megjelent anyákat, nagya­nyákat meleg szavakkal köszöntötte a helyi hivatalos szervek képviseletében Mácsai Gyula, a vnb tisztségviselője. Utána szép kultúrműsorral szórakoztattak bennünket. Felléptek a zeneiskola tanárai és diákjai, az Istiglinc gyermektánccsoport a Rajkó népi zenekar. A jó hangulatú rendezvényen ter­mészetesen sok apa is tapsolt gyermekének. Gálffy írén BŐGI LÁSZLÓ FELVÉTELE Tavaszi idill a fővárosban. Napsütéses. gyönyörű vasárnap délelőtt van. Ki hin­né. hogy hazánk második legnagyobb váro­sában, hacsak egy kis időre is. de meghono­sodik a csönd, kitisztul a levegő, s az ember úgy érzi: a természet magával ragadja, kire­píti a poros, piszkos háztömbök közül, vala­hová a végtelenbe. Emberek ezreit csalogat­ja ki a tavasz, sétára ösztönözve öreget és fiatalt, elfeledtetve a rohanó mindennapokat, lyenkor elgondolkodunk: bárcsak mindig ilyennek látnánk fővárosunkat! És a rákövetkező nap áramütésként hat ránk. Autók ezrei rohannak, a decibelek ál­landóan fokozódnak, gyárkémények okádják fekete füstjüket, autók kipufogógázai terjen­­genek a levegőben, s mi hiába keressük a vastag füstfelhőn át a napsugarakat. Azokat a vasárnapi napsugarakat. Czihula Ágnes Érsekújvárod (Nővé Zámky) a nyugdíjas­klubban vidám húsvéti délutánt ren­deztek. A műsort Czuczor Éva, a klub alelnö­­ke vezette, a tagokból mintegy kilencvenen jelentek meg. Szavalatok, énekszámok, táro­gató szóló és egy tréfás jelenet váltották egymást, utána pedig vagy három órán át vidáman szórakoztak a tagok. HOFER LAJOS r Az olvasó kérdez „Szeretném tudni, a mezőgazdaságban mi­lyen foglalkozások tartoznak a II. munkakate­góriába. En növényvédőként csaknem tizenöt évig dolgoztam, vegyszerekkel, a fél járás szövetkezetét, ellenőriztem, betartják-e az elő­írásokat utasítottam őket milyen vegyszerrel, mikor, hogyan kell dolgozniuk. Úgy hallottam, a több éven keresztüli vegyszerekkel való mun­kát a nyugdíjnál is figyelembe veszik. Igaz ez?" — kérdi Z S. olvasónk. „Férjem a szövetkezet melléküzemágában már több éve aszfaltozóként dolgozik. Valahol azt olvastam, hogy a nyugdíjazásnál az aszfal­­tozókat is a II. munkakategóriába sorolják. Ha igen, hogyan és hol kell ezt bejelenteni7" — kérdi P. Istvánná. Väaszol: Dr. Miroslav Chrenko jogász, a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztériuma szo­ciális fejlesztési osztályának vezetője: — A dolgozók munkakategóriába való be­sorolását az 1988 október elsejével hatályos új nyugdíjtörvény 109-es számú rendelete határozza meg, amely kötődik a dolgozók kedvezményes kategóriába való besorolásá­val foglalkozó 1988-ban kiadott 117-es kor­mányrendelethez. A kedvezményes nyugdíj­biztosításhoz szükséges, hogy a meghatáro­zott foglalkozás be legyen sorolva az I. és II. munkakategóriába tartozó foglalkozások közé. A mezőgazdasági ágazatot illetően e foglalkozások jegyzéke a minisztérium hiva­talos közlönyének 1978-ban kiadott 23-as részében található, melyet 1986-ban a 19—20-as részben bővítettek ki. E jegyzék szerint a mezőgazdáságban az I. munkakate­góriába tartoznak például a kőfaragók, kőfej­tők stb., pontosan megszabva, milyen körül­mények között, milyen munkát kell végezni­ük. A II. munkakategóriába olyan foglalkozá­súak vannak sorolva, mint pl. a kafiléria gépeinek javítói, tisztítói a bőrfeldolgozók, a fertőzött állatok gondozói stb. E jegyzék 45. sorszáma alatt található az a „mezőgazdasá­gi növénytermesztő" is, aki permetezéssel, különösen veszélyes mérgek, növényvédő szerek előkészítésével foglalkozik. De meg­jegyzésként ott találjuk azt is. hogy ez csak a speciális központokban tevékenykedő dol­gozókra vonatkozik, akik ezekkel a növényvé­dő szerekkel állandóan permeteznek. Mivel az olvasó azt írja, hogy ő mindezt csak ellenőrizte, illetve használati utasításokat adott, munkája alapján nem jogosult erre a kategóriára. Különben a kategóriába való besorolás ellenőrizhető a munkaadónál, aki­nek figyelemmel kell kísérnie a minisztérium közlönyében feltüntetett foglalkozásokat és e szerint nyilvántartania a dolgozókat. Az évek folyamán feltüntetett nyilvántartási számnak egyeznie kell a kedvezményes ka­tegóriába való besorolás jegyzékszámával. Vagyis: minden dolgozó, aki úgy tudja, hogy az általa végzett foglalkozás esetleg a II. munkakategóriába tartozik, ezt ellenőrizheti a munkaadónál meglévő, már említett mi­nisztériumi közlönyben. A mezőgazdaságban dolgozó aszfaltozók­­ra a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium 2721/1985-ös rendelete érvé­nyes. A foglalkozások jegyzéke az 1985-ös közlöny 15—16-os részében 107-es sor­szám alatt „építömunkásként" vannak fel­tüntetve, pontosan meghatározva, milyen aszfaltozó munkát kell végezni az ide beso­rolható dolgozóknak ahhoz, hogy a nyugdij­­meghatározáskor a II. munkakategóriába tar­tozhassanak. Ajánlom tehát az olvasónak, hogy nézze meg a munkaadónál, igy tart­ják-e nyilván férjét. Itt meggyőződhet arról is, milyen munkák sorolhatók ebbe a kategóri-Mi, hatvan körüliek Mielőtt hajóra szálltunk, a vámvizsgá­latnál egy magamkorabeli asszony állt mellettem. Nem volt rajta sokráncú szok­nya, mégis falusira vallott öltözéke. Azaz, inkább fejkendőjének kötése árulta el ezt. A régi népviseleti hagyományok közül ettől válnak meg legnehezebben asszonya­ink. Futó pillantással felmértem az utaso­kat. de senkit sem láttam, akihez tartozha­tott volna. — Csak így egyedül utazik? — szólítot­tam níeg. — Egyedül — bólintott. Kicsit röstellettem kíváncsiságomat, de azért nem hagyott nyugton a dolog. — Van valakije Bécsben? Várják a kikötőben ? Csak tagadókig rázta a fejét. Most aztán valóban elfogott a kíváncsiság, de tovább faggatózni tolakodás lett volna. Amúgy is soron voltam már, s a formasá­gok után indulhattam a hajóra, hogy■ elfog­laljam kajütömet. Elhelyezkedtem, közben arra gondoltam, lesz még idő beszélgetni. Tulajdonképpen miért találom különös­nek. hogy< egy idősebb falusi asszony útra kel kicsit világot látni? Talán mert a falusiakat, a földdel dolgozókat engedi el magától legnehezebben az anyaföld? Igen, igy szoktuk meg. de az utóbbi évtizedek­ben százados szokások morzsolódtak föl újak alakultak ki. más életstílus más tem­pó. Még aznap sikerüli beszédbe elegyed­nem at asszonnyal, aki felkeltette érdeklő­désemet. — Nem tudná megmondani, merre van a kék szalon — kérdezte —, mert ott kapjuk meg a zsebpénzünket. — Magam is oda tartottam, szívesen útba igazítottam. — Hová valósi? — kérdeztem. Egy Ipoly menti községet nevezett meg. — Akkor bizonyára tud magyarul. . . — mondtam. — Már hogyne tudnék — mosolygott, s nyomban áttértünk anyanyelvűnkre. — Járt már Bécsben ? — Dehogy is. Épp azért igyekszem oda. Bécs nagy város, talán elveszettnek érzi majd magát benne, akartam mondani, de még idejében lenyeltem megjegyzésemet. — Beszél, ért németül? — Azt a néhány legfontosabb szót, mondatot, amire szükségem lehet, megta­nultam. lejegyeztem magamnak. Meg van egy térképem, nagyon jó térképem, amin már úgy kiismerem magam, mint a tenye­remen. mert hetek óta minden este azt lanultcun. — És hová akar elmenni, mit akar látni, mit akar venni? — A Schönbrunnba úgyis elvisznek, de én nem arra vagyok kiváncsi. Volt nálunk egy előadás, nem is igen akaródzott elmen­ni rá. este már fáradt az ember. . . De a kultúrház vezetője igencsak hívott, hát kötélnek álltam. Nem gondoltam volna. hogv annyi érdekeset fogok hallani. A rról beszéltek, mi mindent rejteget a föld, amit laposunk, amiből a mindennapinkat te­remtjük elő. Régi népeknek, meg a mi eleinknek az élete, szokásai, házai, tárgyai fekszenek benne... Szó volt akkor valami mesés leletről is. a szentmiklósi kincsről, amit Bécsben őriznek, és meg lehet tekin­teni . . . Hát én azt akarom megnézni. Láttam már Budapestet, fővárosunkban is jártam eleget, ott tanult a lányom, Prágá­ban a fiam volt katona, de Bécset még nem láttam, pedig hát itt van a szomszéd­ban ... Aztán egyszer beállítottam a kul­túrház vezetőjéhez: én elmentem az elő­adásra, maga meg igazítsa el az utamat Bécsbe. mert nekem ahhoz sem időm. sem tudásom Hát igy most itt vagyok Elbeszélgettünk még, 5 este, lefekvéskor is foglalkoztatót a gondolat. Szövetkezeti nyugdíjas. A háztájiban még most is dolgo­zik. nyilván nem jelent neki anyagi meg­terhelést a pár napos út.. . Biztos, hogy gyermekkora óta keményen dolgozik, de lám. élete alkonyán tanulgat élni is. Gon­nö 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom