Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-05-02 / 19. szám
Aranyossy Endre, a szövetkezet elnöke: — Hogy lehet ezt megfizetni?__ Csömör László kertész: — Szerződéskötéskor mindenki ígérget... Krascsenits Ágota csoportvezető: — Asszonyaink rengeteget dolgoznak.. . kevesebben vannak... szélye befolyásolja még akkor is, ha az ember, a tudományos-műszaki forradalom vívmányai nagyon sok esetben már gátat szabnak az időjárásnak. Mint most is. Az előbb még sütött a nap, a fóliák alatt rövidujjú ruhára vetkőzve dolgoztak az asszonyok. Hirtelen jött a vihar, percek alatt lehűlt a levegő, a sátorban esőcseppként csapódott le a pára. Az előbbi forróságtól átizzadt testre gyorsan felkerül a melegebb ruha, mert hideg lett még a fólia alatt is. A forróság, a párás levegő — a fólia átka. Rengeteg betegség előidézője. Meghűlés, ízületi gyulladás, magas vérnyomás — hány kertészeti dolgozó szenved miatta országszerte?! .. . Tudunk róla, mégsem tehetünk ellene. Kell a zöldség, kell a belőle származó nyereség. Valóban? Amíg van, aki végzi ezt a munkát, nem „akarjuk" észrevenni a gondokat, bajokat. Az itteni kertészet 23 dolgozójából a többségnek 5—6 éve van hátra a nyugdíjig. A fiatalok pedig hallani sem akarnak a fóliáról. Annyit, amennyit itt keresnének, megkapnak másutt is. Bakán helyben az Agrostavban, a Datexben van munka az asszonyoknak. És a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzemekben is találnak állást. Mind kevesebben vállalják hát a kertészeti munkát. — Minek panaszkodjunk, ezt is csinálnia kell valakinek — mondja Majonárek Gizella. — Ide férfi nem jön dolgozni, mi asszonyok pedig, akiknek a gyerekek, a család ellátása is a gondunk, nem válogathatunk — jegyzi meg Nagyvendégi Erzsébet. — Én a sertéseket etettem a szövetkezetben. nem volt egy szabad hétvégém sem. Itt legalább ez a két nap szabad ... — vallja Gerezdes Mária. — Tizenhét éve dolgozom a kertészetben. Ötvenéves vagyok, nyugdíjig már ki kell bírnom, még ha folyton fáj is a csigolyám, és magas a vérnyomásom. Másutt nem keresnék annyit, mint itt, a betegség meg, lehet, fólia nélkül is elért volna... — mondja beletörődve sorsába Haramia Ilona. Az asszonyok nem panaszkodnak. Maguk választották ezt a munkahelyet, végzik hát türelmesen dolgukat. Mi ellen is zúgolódhatnának? A szövetkezet vezetősége megadja számukra a megadhatót. Munkaruhát, tisztítószereket, pihenésre szolgáló helyiséget, ahová az ebédet is kihozzák utánuk. Ha ezt egyáltalán igénylik az asszonyok. Mert a bakaiak dél alatt arra az egy órára inkább kerékpáron hazaugranak. Megetetni az állatokat. szétnézni a kertben. Közben bekapják a maguk készítette ebédet. — Asszonyaink most elégedettek — magyarázza a kertész. — Tavaly jól zártuk az évet, szép prémiumot kaptak. Az elnökünk szívén viseli a kertészet ügyét. Támogat, ahogy tud. mert látja, hogy mi is igyekszünk. Tavaly kétmilliót tettünk le a közös asztalra. Huszonhárom állandó dolgozó, plusz nyolctíz kisegítő nyugdíjas munkája után azt hiszem, ez szép nyereség... Ezzel az eredménnyel végre sikerült a szocialista brigád ezüstjelvényes tagjainak is megszerezniük az aranyjelvényt. Jöjjön, bemutatom a vezetőjü-A dercsikai asszonyok a dinnyepalántákkal bajlódnak. Csak elkeljen majd a termés . . . Majonárek Gizella: — Minek panaszkodjunk?. .. két, aki egyben a világ legjobb csoportvezetője. Kíváncsian nyújtottam kezet Krascsenits Ágotának. Ilyen dicséretet férfi szájból már régen nem hallottam női vezetőre. — Milyen hát a világ legjobb csoportvezetője? — kérdezem meg a dicsért füle hallatára. — Ismeri Gdovin Erzsébetet, az udvarnoki (Dvomíky nad Ostrove) szövetkezet elnökét ? Nohát éppen olyan a mi Ágikánk is. Talpraesett, ügyes asszony, mindenben megbízható, következetes, igényes magával és másokkal szemben. Erélyes, nem ismer semmiben és senkivel kivételt, szavát mindig megtartja. Tizenhét éve dolgozik a kertészetben. Krascsenitsné irul-pirul, aztán mentegetőzni kezd: a jó eredmény a kollektíva érdeme. Van tizenhárom bronz fokozatot viselő tagúk, és kilencen — akik már húsz éve a kertészetben dolgoznak, mint Vajas Anna, Somogyi Ilona, Horváth Magda. Németh Ilona és a tizenöt éve itt dolgozó Bölcs Irén, Hájas Mária, Orbán Júlia és Csánó Pál — az idén kapják meg az arany fokozatot. — 1980-tól versenyzőnk az arany fokozatért. A tervünket minden évben teljesítettük, de az ezen felüli vállalásunk soha sem jött be maradéktalanul. Tavaly végre sikerült... — mondja boldogan Krascsenitsné. — Megérdemelt elismerés ez nagyon, mert az asszonyaink rengeteget dolgoznak, de a munkánkat nem értékelik kellőképpen. No nem a szövetkezetben, ott törődnek velünk, hanem társadalmi méretben. Egész nyáron a fóliasátorban dolgozni, csak az tudhatja, mi az, aki maga is részt vesz benne... Még jó, hogy van szántóföldi paradicsom. Igaz, a betakarítása nem leányálom. És jó, hogy kitalálták a gyógynövénytermesztést, amivel kevesebb a gondunk, mert nem igényel anynyi kézi munkát. Három évvel ezelőtt a 4,5 hektárnyi fóliát a zöldségértékesítési nehézségek miatt és mert könnyebb feltételeket akartak teremteni a nőknek, 2 hektárra csökkentették. Helyette 17 hektáron a gyógynövényt szorgalmazzák. A citromfű, borsmenta, orvosi zsálya, bojtorján és levendula jövedelmezőnek ígérkezik, a minőségével a felvásárlók elégedettek, csak az a baj, hogy feldolgozóüzem befogadóképességének növeléséig nem gondolhatnak területbővítésre ... A szövetkezet székházában Aranyossy Endre mérnökkel, a szövetkezet elnökével próbáljuk elemezni a zöldségtermesztés nagyüzemi termesztésének jelenlegi problémáit. Ám bármelyik oldaláról nézzük is a dolgot, folyton ott kötünk ki: a zöldségtermesztés társadalmi viszonylatban nagyobb megbecsülést érdemelne. — Az új közgazdasági szabályozók ugyan megadják a lehetőséget, hogy kellőképpen megfizessük azt a munkát, amely számunkra nyereséges, de hogy lehet pénzzel megfizetni azt, amit ezek az asszonyok a fóliasátorban szenvednek?!... — vélekedik az elnök. — A paradicsomra ugyan már lehetne gépsor, ha legalább 150 hektáron termesztenénk, de 25 hektárért nem adhatunk ki százezreket a gépre. A salátát mindig kézzel kell kivágni, a szőlőt is megmetszeni, betakarítani . .. Tizenöt évvel ezelőtt még azt gondoltuk, lesz elég kézi erő. Tévedtünk. Nekünk már csökkenteni kellett a fóliás kertészetet, mert nincs, aki végezze a sok kézi munkát. És nem vagyunk egyedül, elég széjjelnézni a járásban, mennyire csökkent a zöldségtermesztés... A szabadföldi zöldségtermesztést lehetne gépesíteni, ha az ipar nem lenne olyan mostoha hozzánk. Ezt a kérdést központilag kell megoldani, az állam támogatásával, különben nem marad nagyüzemi zöldségtermelő. Sürgősen változtatni kell a termelő—felvásárló—feldolgozó viszonyán is, tisztázni kell a terven felüli termés sorsát. A nagyüzemi zöldségtermesztés sorsa ma már nem csupán szövetkezeti kérdés. Az új gazdasági szabályozók ugyanis arra kényszerítik a mezőgazdasági üzemeket, hogy olyan növények termesztésével foglalkozzanak, amelyek a legkevesebb kézi munkát igénylik, és a legnagyobb jövedelmet adják. A zöldségtermesztés jelenleg nem ilyen. Ha azt akarjuk tehát, hogy legyen elég zöldség — márpedig ez elengedhetetlen követelménye az ésszerű táplálkozásnak —, akkor központilag kell támogatni termesztését. Gépekkel, vegyszerekkel, rugalmas felvásárlással, feldolgozással. Csak Így javulhatnak a kertészetben dolgozó nők ma még igen nehéz munkafeltételei is. H. ZSEBIK SAROLTA nő 5
