Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-25 / 18. szám
Asszonyok dicsérete A Kassa (Kosice) -vidéki járásban pár évvel ezelőtt megalapították a „Kassa-vidéki járás fejlesztéséért" emlékplakettet. Az idén a pedagógusnap alkalmából ezt a kitüntetést sok tanítónő is átvehette, de más munkaterületen dolgozó asszonyok is részesülnek így elismerésben. Hiszen vannak, akik a nagy és bonyolult gépezetben csak amolyan kis kerekek. de becsületesen dolgoznak, pótolhatatlan munkát végeznek. Társadalmunkban ezek a „kis kerekek" legtöbbször éppen az asszonyok. Az elmúlt napokban az emlékplakettet a járási szervektől Matilda Bánásová a rozgonyi (Rozhanovce) alapiskola tanítója vehette át. Több mint három évtizede neveli a gyermekeket, tanítja őket az Írásra, olvasásra. Amellet pionírvezetö. és bekapcsolódik a politikai és társadalmi életbe. Bárány Magdolna a Perény-Himi (Perín-Chym) alapiskola igazgatója 29 éve a hnb képviselője, és már a második választási időszakban a hnb elnöke. Ő szervezi a polgári testület munkáját, s tagja a helyi nőszervezet éneklöcsoportjának. Tóth Magdolna a szepsi (Moldava nad Bodvou) alapiskola igazgatóhelyettese, jelesen végzi az iskolában rábízott feladatokat. Kolléganője Alzbeta Bojková, harminc éve tanít, a diákokat rendszeresen ő készíti fel a „Hviezdoslavov Kubín"-ra és a „Puskin Emlékversenyre." A városi nemzeti bizottság képviselője, az iskolaügyi és kulturális bizottság elnöke. Sokat segít a cigánygyermekek problémáinak megoldásában. A kitüntetett pedagógusok között van Katarina Galasová, a nagyszalánci (Slanec) iskola igazgatóhelyettese, Margita Gregorová, a jászói (Jasov) iskola tanítónője. Zuzana Kováéová, a tornaváraljai (Tumianske Podhradie) iskola pedagógusa, Viera Kozmásová. a caríai iskola igazgatóhelyettese. Elismerésben részesült Agáta Lindvaiová, a járási pionirház igazgatója és Marta Dulovicová, a pionírház módszertani osztályának vezetője. Marta Jagosová, a kerületi pionirház igazgatóhelyettese. Legalább pár asszony a rengetegből, aki részese lehet a meleg, dicsérő és elismerő szavaknak, s őrülhet annak, hogy megemlékeznek róla. De jó is volna, ha mindig lenne időnk — a feladatok teljesítése mellett — a minden érték alkotójára: az emberre is. IVÁN SÁNDOR „Betöltöttem a nyugdíjkorhatárt, majd rá néhány hétre felszólítást kaptam az állami biztosítótól, hogy jelentkezzem nálunk biztosításom ügyében; meg kell mondanom, havonta akarom-e a biztosításból származó 120 koronát, vagy pedig egyben veszem fel az összeget. Meglepődtem a levél tartalmán, mert az igazat megvallva én már meg is feledkeztem arról, hogy jó pár évvel ezelőtt a szövetkezet kötött velem mint traktorossal, egy biztosítási szerződést. Mielőtt még megadnám a biztosítónak a választ, szeretném tudni, milyen biztosításról van szó, és milyen előnnyel vagy hátránnyal jár, ha havonta hagyom kifizetni az összeget, esetleg ha a pénzt egyszerre veszem fel" — kérdi P. G. olvasónk. A választ Vojtech Vlachovsky mérnöktől, a Szlovák Állami Biztosító vezérigazgató-helyettesétől kaptuk meg. — Az olvasó bizonyára az 1968-tól 1973-ig érvényben lévő nyugdíj-kiegészítő biztosítás tulajdonosa. A Szlovák Állami Biztosítónak ugyanis ebben az időszakban lehetsöge volt a munkahelyek által nyugdíj-kiegészítő biztosítást kötni a dolgozókkal. Arról volt szó, hogy az üzemek, szövetkezetek dolgozóik stabilizálása érdekében helyettük megtéríthették a biztosítási díjat, amit vagy egyszerre fizettek ki, vagy rendszeresen periodikusan folyósítottak. Ezzel egyidöben a dolgozóval szerződést kötöttek, melybe belefoglalták, hogy a biztosítási díj fejében a dolgozó egy bizonyos ideig nem változtat munkahelyet. Az üzemek maguk szabták meg a dolgozóval szembeni követelményeket. Az üzemekben többnyire a középkorú, jó dolgozókat választották ki, a szövetkezetekben főleg azokat a traktorosokat, állatgondozókat, akikre a következő években számíthattak. Ha a dolgozó közben mégis munkahelyet változtatott, és az üzem tovább már nem fizette a biztosítási díjat, a biztosító a dolgozótól kérhette a további díj folyósítását. Én személyesen is emlékszem erre az időre, az Állami Biztosító rozsnyói (Roznava) fióküzemének igazgatójaként a járásban levő szövetkezetek általában 5—7 dolgozó számára kötöttek ilyen biztosítási szerződést, attól függően mennyi pénzt szántak e célra. Akinek ilyen nyugdíj-kiegészítő biztosítása van, az a nyugdíjkorhatár betöltése után megkapja az állami biztosítótól a felszólítást, milyen formában kéri a pénz folyósítását. Mi fizethetjük ezt a biztosított személynek havonta egészen élete végéig, vagy az összeget egyszerre utalhatjuk ki, ebben az esetben a pénz felvétele után minden további kötelességünk megszűnik. A szóban forgó nyugdíj-kiegészítő biztosítás havi 100 koronával plusz 20 korona prémiummal jár. Egyszeri kifizetéskor pedig 15 120 koronára jogosult az illető. Ha az ilyen nyugdíj-kiegészítő biztosítással rendelkező személy nyugdíjkorhatárának betöltése előtt rokkantsági nyugdíjra válik jogosultá, a biztosító azonnal elkezdi folyósítani a havi járadékkiegészítö öszszeget egészen a jogosult haláláig. /anuúr óta kisiskolások részére alkotókört vezetünk. Az első mondatot olvasva óva intek mindenkit az előítéletektől. Ugyanis nincsen kicsi és nagy föladat! Nincsen pici felelősség, és jelentékeny felelősség! Az ifjúsággal foglalkozó nevelők, edzők, pszichológusok jól tudják, hogy mennyire fontos a fiatalokat komolyan venni! A csaknem kéttucatnyi harmadik és negyedik osztályos gyermekekkel — a munkatársaimmal — a kezdettől fogva igyekszünk nagyon jó munkát végezni. És ehhez nem is kel! sok minden, hiszen ezekben a kilenc-tiz esztendős gyermekekben éppúgy megvan az igény a tudásra és a játékra, mint bennünk, irányítókban. Sőt. a napnál világosabbnak tűnik, hogy a gyermeki igényesség nem pang, nem válik időnként semmivé, mint a felnőtt ember igénye a fáradtságok és a zűrzavarok közepette! A hétvégi összejöveteleken ezek a kilenc-tiz esztendős fiúk lányok velünk együtt igazi alkotóköri munkát végeznek. Éspedig — teszik ezt a szabadidejük rovására. Ha akarnák: felelősség nélkül eltölthetnék (elpocsékolhatnák) a szabadidejüket! Mondjuk: a játszótéren szaladgálhatnának. egymással csipkelődhetnének. Ehelyett szombaton reggel kilenc órakor is beidnek abba az iskolapadba, ahol egész héten éppen eleget voltak, hogy néprajzot. világirodalmat, zenél, történelmet tanuljanak nem kisiskolás fokon. Természetsen ez az alkotóköri tanulás nem egyoldalú szerelem a körvezetők részéről, akik (esetleg) rákényszerithetnék akaratukat a gyermekekre .. . Előrebocsátom: itt ez egyáltalán nem lehetséges, mert az alkotókor fölöttébb önkéntes szerveződés. Ha a diktatúra megjelenne, a gyermekek többé nem jönnének közénk. Helyette, úgy1 tőkék alkotásai szerepelnek. A lap címét titkos szavazással maguk a gyermekek határozták meg. Mondanom sem kell. hogy rendkívüli hatással volt ránk a lányok és fiúk odaadása, sportszerűsége! A hétvégi összejöveteleken — természetesen — színpadi rögtönzéseket is tanulunk! Vendégelőadóként egy közeli kultúrház igazgatónőjét hívtuk meg nemrégen. Az egyszeri foglalkoztatás után nagyon vitjcf6erfie£6 kfscttátcok nik: szívesen jönnek. A kör tagjai közül sokan még egyetlen alkalommal sem hiányoztak. Ezért érezhetjük — jogosan. —, hogy alighanem azt nyújtjuk át megismerésre, ami az iskolai tananyagban még nem jelenik meg. Mivel a Csallóközben élünk: kötelességünknek véltük, hogy a kör tagjai megismerjék a köze! kétezer négyzetkilométernyi földterület múltját. A tananyag ismétlésénél kiderült, hogy a kisdiákok annak kilencven-kilencvenöt százalékát elsajátították. Az alkotókor évente három, esetleg négy alkalommal iskolai lapot ad ki: s ezekben a kiadványokban majd a gyereis testre és lélekre szabott önvizsgálatot kellett tartanom! S a végkövetkeztetés ismertetéseként kényszerülök jegyzeteimet leírni, és továbbadni. Mi, emberek hajlamosak vagyunk munkánkat — szinte — százszázalékosnak, tökéletesnek képzelni... Az ember már ilyen . . . Amikor a szárnyas tábla előtt állok, és magyarázok, és úgy érzem, hogy most oly sűrű a levegő a gyerekek figyelmességétől. nos .. . ilyenkor könnyű elringatni magunkat...! És ha már érzéki csalódás állt be nálunk, tán nem is kellene leírnom: igazi áldozata — nyilvánvaló — maga a gyermek! Mert való igaz, hogy az alkotóköri pajtások lelkesednek a foglalkoztatási órákért. De legyünkuaiak bölcsebbek. és mondjuk ki: minden munka tökéletesíthető. Mielőtt ama — egyszeri —foglalkoztatásról írnék, hadd jegyezzem meg: akadtak tanácsadóim, akik arra is figyelmeztettek, hogy ezeken az alkotóköri órákon a kisdiákok személyes problémáival is kellene foglalkoznunk. Csakhogy ez — számomra — egyáltalán nem tűnt egyszerűnek. Mert önmagam felnőttmi voltából következtettem! A tapasztalataim azt mondatták velem, hogy igazából senki sem örül unnak, ha a titkaiban, a mindennapjaiban vájkálnak. Akkor miért örülne esetleg ennek a gyermek! Nos. úgy látszik: sohasem lehetünk eléggé bölcsek, eléggé tapasztaltak! Meglehet, hogy ezek az alkotó pajtások sem örültek a vendégelőadó rafinált tesztjeinek, amelyekről az első pillanattól az utolsó előtti pillanatig nem tudtuk, hová vezetnek. Legalábbis, játékos teszt ide, játékos teszt oda. utólag az a véleményem alakult ki, hogy az alkotókor tagjai — túl a játékon — jó ideig nem sokat liederíteö tek az önvizsgálatra! De egy idő után egyre fokozottabban kezdett hatni vendégünk célirányos tesztje... A gyermekek, akik máskor szorgalmasan ..végigdolgozták" az alkotóórákat, vagy játszottak. nő 6
