Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-18 / 17. szám
Dr. Vida István — S előtte merre tevékenykedett ? — Nyitrán (Nitra) végeztem, a Pedagógiai Fakultáson földrajz—biológia szakot, és két évet tanítottam a szimői (Zemné) alapiskolában. Majd a járási pionírházba kerültem a természettudományi osztály vezetőjének. Innét kértek fel a múzeum élére, amikor úgy alakult, hogy két évig sem volt itt igazgató. Elvállaltam a megbízatást, mert érdekelt a helytörténet. Újvár múltja. Közben diplomát szereztem a népvándorlás korának és a középkornak a régészetéből Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ugyanitt doktoráltam is, és most a kandidátusi disszertációmat készítem középkori bélyegzett kerámiákról. — Az egyéni szakmai eredmények elérése közben sikerült lendíteni a múzeum ügyén? Talán kezdjük a szakodolgozók munkájával. Most hány szakdolgozója van a múzeumnak? — 1975-ben, amikor átvettem az intézményt, nem dolgozott itt egy szakember sem. Azóta lényegesen javult a helyzet, bár még mindig nem tartjuk kielégítőnek. Most öt szakdolgozónk van, egy-egy a régészet, a néprajz, a helytörténet és az újkor múzeumi anyagának gyűjtésére és feldolgozására, és egy a dokumentációs osztályon. Mindegyik szakdolgozónk az állami terv, illetve a múzeumunkra lebontott speciális irányelvek szerint végzi a munkáját. Miután a járás területe etnikailag vegyes, magyar, illetve szlovák lakosság él az egyes vidékeken, néprajzkutatónk fő feladata az interetnikus kapcsolatok vizsgálata. Gudmon Ilona igy a módszertanilag Prágából irányított kutatásokba a járás falvainak népviseletével, ezek gyűjtésével és feldolgozásával kapcsolódik be. De meg kell említenem a szomszédos járási múzeumokkal közösen végzett kutatómunkát is, amelyet 1987-ben kezdtünk a komáromi (Komárnoj, a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) és a galántai (Galanta) múzeum szakdolgozóival együtt. A cél itt a hagyományos gazdálkodás minél teljesebb feltárása vidékeinken, amihez szakdolgozóink különböző falutípusokat- választottak ki kutatási pontokként a négy járás területéről. Tavaly Gútán (Kolárovo) folyt, az idén nálunk, Muzslán (Muzla) folyik majd a munka. — A feltárt eredmények milyen formában kerülnek majd a kutatás vérkeringésébe, netán az érdeklődő nagyközönség elé? — Abban egyeztünk meg, hogy mindegyik érintett múzeum külön jelenteti meg a témában elkészült dolgozatokat, ki-ki a területére vonatkozókat. Ugyanígy külön kiadványban jelenteti meg múzeumunk a közeljövőben a népi építészet emlékeit, amelyeknek a felmérése, fényképezése az utóbbi három évben folyt a járás területén. Amit már eddig megjelentettünk, az a múzeum évkönyve, a Castrum Novum. Most van nyomdában a harmadik kötet. — Ez ugyebár nem kerül bolti forgalomba, mint a múzeumok kiadványai általában. — Sajnos, valóban nem került évkönyvünkből a boltokba. Csak az intézmények közti csere útján terjesztettük, illetve a múzeumban vagy a különböző redezvényeinken árusítottuk. Pedig nagy iránta az érdeklődés, mintha az embereket az utóbbi időben egyre többet foglalkoztatná a történelem, így szőkébb pátriájuk múltja. — A köz művelésében, múlt iránti érdeklődésének kielégítésében talán sokat segítenének a rendszeresen váltakozó időszakos és az állandó kiállítások. Erre vajon mikor lesz lehetősége az újvári múzeumnak? — A tervek szerint 1990-től. Ez év végéig ugyanis be kell, hogy fejeződjék a múzeum jövendő és végleges épületének rendbehozatala, s mi azonnal költözünk, és hozzákezdünk az állandó kiállítás rendezéséhez, amelyből némelyik rész. így a Czuczor Gergely-emlékszobának forgatókönyve már el is készült. Persze, csúszások lehetségesek, mert az épületet, a volt ferences rendi kolostort nem biztos, hogy az év végéig átadják. A restaurálási munkálatok nagyon elhúzódnak, egy átadást még 85-re ígértek. Mindenesetre ha végre beköltözhetünk a szép kolostorépületbe, az teljesen új fejezetet jelent majd múzeumunk történetében. Addig csak végezzük a gyűjtő, feltáró és feldolgozó munkát, de nem tudunk bemutatkozni, reprezentálni vele. A kolostor épületében lesz hely időszaki kiállítások rendezésére is, és lesz állandó régészeti, várostörténeti és néprajzi kiállításunk, lesz emlékszobája Czuczor Gergelynek, Kassák Lajosnak és lesz Anton Bernoláknak, valamint a munkásmozgalomnak és a vidék forradalmi hagyományainak is. Amíg nincs megfelelő épület, amelynek urai vagyunk, értékes tárgyakat is tartalmazó együtteseket nem tudunk bemutatni. — Ha jól értem, a múzeumnak méltó épületben való elhelyezése több éve húzódó ügy-A Ferenc-rend klastroma még 1626-ban épült, Pázmány Péter bíboros 1631-ben szentelte fel. Most a tatarozás munkálatai folynak már egy évtizede. V^on meddig? Vajon beköltözhet-e ez óv végén a járás múzeuma végre méltó otthonába? Keresztszemes hímzett lepedő Kmetovóból — A kolostor felújítása tizenegyedik éve húzódik. Az épület 1975 szeptemberében került intézményünk kezelésébe, bár már a 60-as évektől eldöntött tény, hogy ez a város közepében fekvő szép XVII. századi műemlék lesz a múzeum. Helyreállításának munkálatai azonban mégis csak 78-tól kezdődhettek el, amikor végre — miután a saját új épülete elkészült — kiköltözött belőle a Zelenina vállalat. — Mekkora a múzeum gyűjteménye, és hogyan oldják meg a tárgyak raktározását? — Most több mint 14 ezer tárgyunk van, és ez a szám természetesen állandóan növekszik. Gyűjteményük értékes részét képezi a két háború közötti, az ún. első múzeumnak sajnos csak töredékében megmaradt anyaga. Ez a bizonyos első múzeum 1935-ben létesült, mégpedig az újvári vár török alóli felszabadulásának 250. évfordulója tiszteletére. Pontosabban az ebből az alkalomból rendezett kiállítás képezte az egy év múlva Városi Múzeummá kinevezett gyűjtemény alapját, amelyben külön értéket jelentettek a Thain János gimnáziumi tanárnak és festőnek magángyűjteményéből való metszetek és néprajzi tárgyak. Sajnos, a múzeum épületét 1945-ben bombatálálat érte, és minden odaveszett. Csupán azok a tárgyak maradták az 1956-ban újonnan alakult múzeumra, amelyeket a háború alatt előzőleg védett helyre szállítottak. De jelentős része még ezeknek is elkallódott a sokszori költözés során. Most tárgyaink végre megfelelő módon fűtött raktárhelyiségekben vannak elhelyezve, bár nem a város területén, mert itt állandó szanálási munkák folynak. Gyűjteményünk szakszerű kezelése és védelme is biztosítva van, 90 százaléka pedig másodfokúan is fel van dolgozva, azaz mintegy 12 ezer tárgyról készült eddig leírókarton és fényképfelvétel. KOCSIS ARANKA nő 13
