Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-18 / 17. szám
JAROSLAV HASEK TRAGÉDIA A HIPPODROMBAN Amikor Lola a hippodromba került, az istállóban megvető pillantásokat vetett három lakótársára. Ha ezek a gebék tudnák, ki ropogtatja mellettük a szénát! Heda, aki a szomszédos boxban tanyázott, éppen azzal foglalkozott, hogy megállapítsa, milyen is az íze annak a zsíros sapkának, amelyet az egyik óvatlan istállógyerek fejéről kapott le. Most odafordult két öreg barátnőjéhez és meglóbálta a fülét. Mindhárman lustán Lola felé pillantottak, aztán közönyösen tovább majszolták a silány szénát, amelybe bosszantásukra szecskát kevert a lovarda tulajdonosa. Heda hosszan szemlélte az új szomszédot, aki megvető képpel szedegette ki a szénaszálakat a gyatra keverékből és méltóságteljesen rágcsálta fennkölt fogaival. — Bocsánat, — szólította meg Heda, — miért olyan komoly? És miért nem zabái szalmát? Reggelre éhes lesz. — Nem zabáltam én sohasem szalmát, kisasszony, és kastélyban nevelkedtem. Ha nem tudná, német bajnokságot nyertem. Telivér vagyok, a nevem Lola de Cháteau d'lli, első voltam a mainzi akadályversenyen és a braunschweigi kupáért futott úrlovas versenyen. Most egy kicsit köhögök... — Mondja ki kereken hogy megkehesedett — elegyedett a beszélgetésbe Darling —, öt mérföldről látni, hogy adásvételi szerződést hatálytalanító jogi akadálya van. Az se szép magától, hogy főnemesi körökben nevelkedett kanca létére nem mutatkozott be tüstént. Ezért engedje meg, hogy kétségbe vonjam, amit az imént mondott kastélybeli neveléséről. Zabáljon csak nyugodtan szecskát és fütyüljön a kupáira. — Quel peuple! — sóhajtott Lola. — Pardon, madmoiselle — adta vissza a szót Darling —, je comprends aussi cette langue, rajtam egy főherceg lovagolt. Megszokja még a szecskát, de még a lovászgyerek ostorát is. Figyelmeztetem magát, hogy az ostorral a lába alá fognak csapkodni. Nemrég egy állatorvos ült rajtam, öt kört lovagolt és azt mondta a gazdánknak, hogy ez a legjobb szer a hájasodás ellen. Az ilyen masszázstól még vakbélgyulladást se lehet kapni. Ugye, maga is konyít valamit az anatómiához, hát akkor nem kell magyaráznom, hol keresse a vakbelét. Amikor megkaptam az obsitot, mert a hadgyakorlatok alatt az egyik adjutánsnak leharaptam a fél fülét s a csapataink későn kapták meg a parancsokat a vezérkartól, elsőnek egy ritkasággyűjtö vásárolt meg. Amikor először a hátamra ült, úgy ledobtam, hogy a nyakát törte. Ez a betegség egyaránt pusztít az emberek között és a mi sorainkban is, kisasszony, a néném első versenyén hasonló bajjal múlt ki a világból. Az volt csak a híres kanca! Láttam kitömve Auersberg herceg a lovaglótermében ... — Én is a nyakamat törhettem volna. — dünnyögte Lola. — Sebaj, kisasszony — folytatta Darling —, hallgassa csak, mi volt azután. A ritkasággyűjtö örökösei eladtak egy állatorvosi kísérleti intézetnek. Szép idők voltak, boldog idők! Kísérleteket folytattak velem, például melasszal és malátával tömtek. Aztán kaptam egy kis arzént és ráadásul beoltottak tífuszbacilussal, végül pedig megmentették az életemet. Fél esztendeig lábadoztam, közben sörrel és tejsavóval itattak. Soha az életben nem volt olyan jó dolgom. Amikor megint lábra álltam, meghágattak egy szamárral, egy évvel később meg egy öszvérrel. Micsoda kedvesek voltak hozzám mind a ketten ... nö 14
