Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-18 / 17. szám
nornßNvok vens&eN Salman Rushdie Máglyára a könyvet! — ilyen már volt, amióta világ a világ. De hogy halál a szerzőre — ez a mostani időkig páratlan ítélet, először történt meg, hogy maga a vallási vezető — bár közvetve — szólította fel híveit gyilkolásra! A Rushdie-ügyről van szó, amely már nemcsak vallási ügy, hanem a világ közvéleményét is foglalkoztató diplomáciai bonyodalom, végeláthatatlan következményekkel. De kezdjük az elején: az események mindössze fél évre nyúlnak vissza. Ekkor jelent meg Londonban az indiai származású Salman Rushdie könyve, a Sátáni versek, ami nyomban hatalmas vihart kavart az iszlám világban. A negyvenkét éves Rushdie az indiai Bombayben született gazdag kereskedöcsaládban. Tizenhárom éves korában került Angliába tanulni, Cambridge-ben szerzett diplomát, ezzel egyidőben brit útlevelet és amerikai feleséget. 1981- ben az Éjszaka gyermekei című regényével valósággal berobbant az irodalomba, nem kisebb siekerrel jelent meg két évvel később a Szégyen, s végül e mostani, a Sátáni versek harmadikként, tavaly ősszel. (Novelláit magyar nyelven is olvashattuk, a Szégyen pedig kiadás alatt van.) E néhány soros életrajzból könnyen megérthető, hogy Rushdie műveiben két világ keveredik: a modern Európa és az ősi mohamedán India, a Kelet világa. De a különböző idősíkok is keverednek müveiben, és különböző allegóriákat használva harcol mítoszok, legendák, faji megkülönböztetések ellen, mindvégig szívén viselve a mohamedán származású indiaiak, pakisztániak sorsát, akik nagyon nehezen tudnak beilleszkedni egy nyugat-európai (történetesen a brit) társadalom életébe. Rushdie nem könnyű ró. Az idősíkok keveredése miatt azok is megtalálják a támadási felületet műveiben, akik az ősi iszlám vallást védelmezik fanatikusan, de azok is, akik aktuális eseményekre, személyekre ismernek bennük. Az Éjszaka gyermekeiben például kőnynyen rá lehet ismerni Indira Gandhira, a néhai politikus asszonyra, akinek a karrier mindennél fontosabb az életben. Noha ez a regény sem járt sikerrel a delhi kormánykörökben, mégsem jutott senkinek eszébe Rushdie fejét követelni. A nagy zűrzavart a már említett Sátáni versek okozta. A könyvért még brit viszonylatban is hallatlanul magas öszszeget kapott a nagyhírű Penguin kiadótól (hozzávetlőleg mintegy ötven millió koronát), és a könyv lényege egy mondatban: a vallási fanatizmus megpiszkálása, megingatása. Ez pedig az iszlám világban, éppen egy ilyen fanatikus vallásé közösségben ma is főbenjáró bűnnek bizonyul. Mivel nem valószínű, hogy a könyv bármilyen nyelven egyhamar a kezünk-Sátáni versek — sátáni ítélet be kerülhet — nem árt a tartalmáról legalább közvetve szót ejteni. A regény egyik vonulata egy ősi iszlám legendát dolgoz fel. Dzsibril, azaz Gábriel arkangyal Mohamednek a Koránt diktálja. Egy alkalommal azonban az arkangyal helyett maga a Sátán jelenik meg, és tovább diktálja a szentírást. A Próféta gyanútlanul be is veszi könyvébe ezeket a sátáni verseket. S mivel a Próféta rájön a megkísérlésre, és kiirtja ezeket a sorokat a szent könyvből, eddig még megbocsátható a szerző bűne, hiszen a megkísértés más hitben sem ismeretlen (lásd Scorsese ugyancsak botrányt kavaró Jézus-filmjében). Rushdienál azonban a Próféta megküzd az angyallal, illetve a sátánnal, egy helyen például a sátán így meséli a történetet: „Mahound az arkangyallal viaskodik, ide-oda taszigálja, mondom neked. Veszélyben a kiadóvállalat is. A londoni Penguin kiadót a rendőrség őrzi Rushdie könyve bestseller lett Egy brit lap címoldalán a Khomeini imám nevében kitűzött vérdij mindenüvé belém hatol, nyelve a fülemben, markolássza mogyoróimat.. Ezt követően utal a Próféta tizenkét feleségére, akik máshol prostituáltak szerepében tűnnek fel, csak a nagyobb forgalom érdekében felveszik a Próféta hitveseinek a nevét. A bűn tehát az erény köntösébe öltözik, amit még a nevek megváltoztatása után is könnyen ki lehet elemezni. A névváltoztatások nyilvánvaló jelei annak, hogy Rushdie felkészült a támadásokra, noha úgy védekezett: a regényben szereplők nem azonosak a „sértett" személyekkel, és szégyellje magát, aki rosszra gondol... Nem úszta meg ennyivel, az örült fanatizmussal szemben ez naiv remény volt. A könyv még csak Angliában jelent meg, amikor az iszlám világba máris eljutott a vallásgyalázás híre, miszerint Rushdie könyve példátlan gyalázat, a homoszexuális Próféta ölelkezik a Sátánnal, és prostituáltaknak tünteti fel Allah szent hitveseit! Az első roham a könyv és a szerző ellen még Angliában kezdődött. Az ott élő mohamedánok ezrei vonultak fel, és égették el nyilvánosan a könyveket, majd valamennyi iszlám ország megtiltotta a könyvek árusítását (maga India is, Rushdie eredeti hazája), és fenyegetések zúdultak egyaránt a szerző, a kiadó, a terjesztők fejére. Mindez csak előjáték volt az iráni vallási vezető, Khomeini ajatollah ítéletéhez, aki a hírhedt február 14-i beszédében kimondta az Átkot — a „fetvát" a gyalázatos könyv szerzőjére: vagyis, hogy ezért a bűnért halál jár. Bár közvetlenül nem szólított fel gyilkosságra, de az ítélet egyértelmű. Aki pedig az ítéletet végrehajtja, s eközben meghal, az mártírnak minősül, és azonnal a paradicsomba jut. A kitűzött vérdíj pedig egymillió dollár annak az igazhívönek, aki végez a bűnössel, és megháromszorozzák, ha az illető iráni állampolgár! Az ügy kimenetelét ma még nehéz volna megjósolni. Salman Rushdie jelenleg a brit rendőrség oltalma alatt áll, a legfrissebb hírek szerint Irán és Anglia között megszakadt a diplomáciai kapcsolat, Angliából több száz „gyanús" külföldit utasítottak ki. Az iszlám hívei pedig a világ minden józan hangja ellenére hajthatatlanok, fanatikus hívők csoportjai állanak készenlétben a gyilkolásra. A józanabb világ pedig Rushdieban az elkövetkező évek irodalmi Nobel-díjának várományosát látja, és aggódik életéért. És mi, a „körökön" kívülálló, egyszerű olvasók szinte érthetetlenül tesszük fel a kérdést: lehetséges mindez a huszonegyedik század küszöbén? Feldolgozta: MEGYERI ANDREA nő 8
