Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-18 / 17. szám
é S F IL M E N Máglyára a könyvet! • Az író: Salman Rushdie • „Halált reá!” • A rendező: Martin Scorsese • Lángokban a mozi • Feltámadt inkvizíció vagy reklámgépezet...? Hogy nemcsak az írott szónak, hanem a rhozgóképnek is kedélyeket, sőt szenvedélyeket felkorbácsoló ereje van, bizonyítja Martin Scorsese amerikai rendező Krisztus utolsó megkísértése című filmje. A velencei filmfesztiválon, azaz tavaly nyár végén, ősz elején indította el a „lavinát" (nem szerepelt ugyan a hivatalos versenyművek között, mégis elhomályosította azokat), s az utóbbi évtizedek legbotrányosabb filmje lett a nyugati világban. Scorsese a hetvenes években aratta első megérdemelt nemzetközi sikereit (Alice már nem lakik itt (1974), Taxisofőr (1976), New York, New York (1977), Dühöngő bika (1 980), ez utóbbit nemrég mutatták be nálunk). A Krisztus utosló megkisértését a hollywoodi Universal stúdió számára forgatta. Bár filmje vallási témájú, a fiimer „kísérő" tüntetések, megmozdulások, kinyilatkoztatások, sőt terrorcselekmények politikai színezetet is öltöttek. A főként szélsőséges jobboldali vallási-politikai csoportok kampánya szólásra késztette a hívőket az amerikai protestáns fundamentalistáktól kezdve egészen a nyugat-európai ultrakonzervatív katolikusokig, s a sorból nem hiányoztak az ún. integristák, azaz a Vatikánnal szembeni oppozició képviselői sem. A vallási témával foglalkozó filmek nem jelentenek semmi újat a nap alatt, hiszen már a némafilmek idején is készültek. A későbbiek közül több az egyetemes filmművészetet gazdagítja (pl. Pasolini: Máté Evangéliuma); és több más rendező — többek közt Franco Zeffierelli (Názáreti Jézus), Jacques Richard (Ave Maria), Jean-Luc Godard — is közreadta az evangélium, az Újszövetség stb. magyarázatának, ábrázolásának sajátos változatát. Martin Scorsese a filmet a görög író, Nikosz Kazantzakisz 1955-ben írt regénye nyomán forgatta, amelynek megjelenése annak idején szintén kiváltott némi ellenkezést, ám korántsem akkorát, mint most a film. S hogy miért a sok disputa a film körül, miért vádolják Scorseset blaszfémiával? Mert a Az új film kapcsán egy régi kérdés elemzése (á Time címlapja) Martin Scorsese rendező az evangélium szabadabb interpretációjában Jézust emberi attribútumokkal és férfiassággal ruházta fel, s a konzervatív körök mélységes megbotránkozását már csak azért is kiváltotta, mert Jézus a keresztre feszítéskor meztelen (hiszen az evangélium megírja, hogyan szaggatják le róla ruháját a római katonák; többek közt El Greco is igy festette meg). A kulcsjelenet azonban még ennél is tovább megy: a keresztfára feszített, a tűző naptól elkinzott, vérző Jézust a Sátán utoljára megkísérti az emberi sors látomásával. A haldokló Jézus (Willem Dafoe) lázálmában elképzeli, hogy feleségül veszi a megtért Mária Magdolnát (Barbara, Hershey). és gyermekeket nemz vele, majd az asszony halála után Lázár húgát veszi Krisztus utolsó megkísértése nőül, s népes családjának körében egy közönséges hatandó életét éli. Eddig tart a tartózkodóan és jelzésszerűen fényképezett lázálom, majd az isteni küldetés beteljesedik. Martin Scorsesenek pedig ezek után nem maradt más hátra, mint hogy szembeszegülve a vádakkal— mintha csak inkviziciós törvényszék előtt állna — azt bizonygassa, hogy világ életében hivő katolikus volt, és nem állt szándékában Jézus isten mivoltát kétségbevonni. Tény, hogy tartotta magát ahhoz a hivatalos katolikus egyházi doktrinához, hogy Jézusnak azon túl, hogy istei teremtmény, emberi tulajdonságai is vannak, kivéve a bűnt (bár a kisértés nagy: a Sátán hatalmat és gazdagságot is ígér neki); alkotói célja pedig, hogy megőrizve etnográfiai hitelességét, tekintetbe véve a tárgykör történelmi, régészeti és tudományos eredményeit, illetve hipotéziseit Krisztus emberi szenvedéstörténetét ábrázolja. Már az amerikai bemutatót megelőzően, majd azzal egyidőben utcai demonstrációk zajlottak különböző városokban. Egyébként is az Egyesült Államokban szerveztek a legtöbb tüntetést a film és rendezője ellen. Antiszemita tüntetés volt a zsidó vallást) producer Beverly Hills-i háza előtt, és az Universal előtt is 25 ezren tüntettek. Jerry Falwell ultrajobboldali fundamentalista nemcsak a film, hanem az Universal teljes produkciójának bojkottjára szólított fél. Donald Wilmon metodista lelkész, az amerikai családi egyesület elnöke 2,5 millió tiltakozó levél postázását szervezte meg. s különféle egyházi szervezetek 700 rádió- és 50 tévéadójában fizetett meg reklámot a film ellen. Olyan ötlettel is előállt egy egyházi szervezet, hogy megvásárolja és megsemmisíti a film minden egyes kópiáját. Az amerikai mérsékelt vallási csoportok Scorsese fíljét az evangélium egyéni ábrázolásmódja egészen elfogadható kísérletének minősítették. Néhányan elhárították az extrémisták támadásait, mondván, hogy teológiailag értelmes, a film művészi alkotás, mely Jézus néhány aspektusát ábrázolja, és olyan kijelentés is elhangzott, miszerint a film tisztességes kísérlet Jézus életének elmondására — más látószögből. Voltak, akik nem foglaltak állást, és azt ajánlották: hagyni kell lefutni a mozikban, hogy aztán természetes módon a feledésbe merüljön. Az NSZK-ban a konzervatív vallási csoportok gyertyás és imádkozó tüntetésekre szorítkoztak a mozik előtt, melyekben vetítették a filmet. A frankfurti Alemania mozi előtt egy Mária-kongregáció 60 tagja énekelt zsoltárokat. Münchenben az ABC mozi előtt az ellenzők transzparenseken adták tudtul mélységes felháborodásukat: Krisztus nem hagyja magát profanizálni! A tudvalévőén katolikus Bajorországban Eyrich igazságügyminiszter 17 ügyésszel nézte meg Scorsese filmjét, és arra a megállapításra jutottak, hogy a filmben nincs semmi, ami megsértené a törvényt és a vallást. Franciaországban viszont terrorcselekmények kísérték a bemutatót. A párizsi Saint Michel mozit felgyújtották (az azonos nevű bulváron található), s 11 ember megsérült. A huszonéves terroristák vezetőjénél találtak egy listát, amely felszólított a Scorsese-filmet vetítő többi mozi hasonló megsemmisítésére. Mindez akarva-akaratlan része lett a film reklámgépezetének. Ezenkívül alkalmat adott arra, hogy a világ legkülönfélébb lapjaiban, magazinjaiban ismét fellángoljon a keresztény teológusok és vallástörténészek vitája, nyilvánosságot kapjanak hitelméleti téziseik arról, hogy ki is volt valójában Jézus. A Time is terjedelmes cikket közölt a témáról. A keresztények a többi világvallás képviselőivel szemben (gondoljunk például csak a muzulmánokra) kétségtelenül kisebbségben vannak. A többiek, hívők és hitetlenek számára Jézus alakja nyilván csak egy másik vallás szimbóluma lehet, esetleg egv irodai mi mű — hiszen az Újszövetség annak is tekinthető — főszereplője. A filmkritikusok szakmai szempontból a film látvány- és gondolatvilágában felfedezni vélnek hibákat is (többek közt felvetik, hogy a hollywoodi dramaturgiával összhangban a délceg, szőke Jézus már-már a fehér angolszász típus megtestesítője). Martin Scorsese filmjében mindenesetre egy vallástörténeti eshetőséget, egy hipotézist. Krisztus emberi szenvedéstörténetét próbálta kiszínezni, s mint ilyen — bár nem egyedül — színfoltja a filmművészetnek, amelyről lehet vitatkozni, el lehet fogadni vagy el lehet utasítani. De a harmadik évezred küszöbén semmiképpen sem az eretneknek kikiáltott művésznek szánt akár képletes máglyával, plasztikbombával pedig még kevésbé. Feldolgozta: FRIEDRICH MAGDA Fotó: archív Jelenet a Krisztus utolsó megkísértése című filmből ja főszereplő: Willem Dafoe) Barbara Hershey Mária Magdolna szerepében Felégetett mozi Szent Mihály útján nő 9
