Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-04-04 / 15. szám

Kedves Annika! Láttam jubileumi felléptédet Csiky Ger­gely darabjában. Láttalak mint „Nagyma­mát". Azután elolvastam búcsúszavaidat a műsorfüzetben, és attól nagyon megfájdult a szívem. Azt mondtam (magamnak per­sze): színházunk falából megint kiesett egy tégla. Nem annak a szép új épületnek a falából, ahol most működik a társulat, hanem annak a régi színháznak a falából, a „mi” színházunk falából, amelyiknek a helyét már régen benőtte a fii. vagy torony­ház emelkedik a helyén. Nem tudom, nem tudhatom, mert mostanában ritkán járok abban a városban, ahol az életem talán legszebb szakasza lepergett. Jó! emlék­szem, az a régi épület nem volt olyan nagystílű, korszerű, mint ez, amelyiknek bejárati ajtaja fölött most kicsiny tábla hirdeti „Magyar Területi Színház”, de ahova előadás előtt a szivét vitte a néző, a kritikus, a társulat minden tagja. És ahogy — bár képletesen — szíven ütött ez a kihulló tégla, számolni kezdtem, hány tég­lája elevenedik meg az előadás alatt annak a régi épületnek ? Lőrincz Margit. Szent-Archív felvételeinken Ferenczy Anna Dávid Teréz „Az asszony és a halál" című játékában Tóth Lászlóval valamint legutóbbi szerepében „A nagymama" című Csiky Gergely darabban Mics Ildikóval FOTÓ: GYÖKERES GYÖRGY ES ARCHÍV Jcfwél tSxtencxu f/dfitt i/mz pétery Aranka, a Lengyel, a Varga házas­pár. Bugát- Béla és Gazsi. . . Tóth László. Nem szándékozom itt névsorolvasást tarta­ni. Tudom, és látom, hogy jönnek utána­­tok újak, fiatalok, tehetségesek... de azt az érzést, amivel mi régen leraktuk az induló magyar színjátszás alapjait, hoz­zák-e vajon magukkal? Lehet-e vajon újra­élni, új ráérezni azt a lelkesedést ? Az alapí­tó tagok közit! páran már kint fekszenek igazgatójukkal a temetőben, sokun nyug­díjba vonullak. Mások ábrándokat kerget­ve idegen tájakon vélték megalálni a csilla­got, mely a fejük fölött felragyogj. De jöttek helyükre, akik mint írod, átveszik tőletek a stafétabotot, de átveszik-e vajon a lelkesedéseteket is? A nemzetiségi kultúra ápolásához szükséges kitartást? Felfog­ják-e vajon, hogy színházunkban való sze­replésükkel többről van szó. mint „csak” játékról. Hogy működésükkel küldetés vár rájuk. Sok jó kritikát kívánsz nekik, meg szigortíat, amiből tanulhatnak, de kívánd nekik azt is. hogy soha ne feledkezzenek meg a hivatástudatról. Abból merítsenek erőt. amiből talán a legnehezebb, a kis­­sebbségi sorsközösségből. Lehet, ezt a leg­nehezebb megérteni, átérezni, különben nem hagyták volna el a színtársulatot épp azok. akikre ma talán a legnagyobb szük­ség lett volna ott. No de hagyjuk ezt. Nem bírálgatni akarok, hanem búcsúzni tőled Annika, barátaid, tisztelőid, szeretett néző­közönséged nevében. Tőled Annika, aki Gerencsérről jöttél népviseletben, és egy született grófnő tekintélyével viselted az elegáns nagyasszony korszerű öltözetét. Tudod-e milyen hosszú utat tettél meg azóta, amióta Arbuzov Irkutszki történeté­ben Vajaként léptél a színpadra? Olvasd csak el a rólad szóló kritikákat. Most tehát távozol, új pályát választot­tál. írni fogsz! Már írtál is két regényt, amit e lap olvasói szívesen olvastak. De azért.. . nem akarom kedved szegni — ne hidd. hogy kevésbé göröngyös úttal cserél­ted fel a mostanit. Nem is hiszem, hogy elhatározásod visszavonhatatlan, amiért elment melletted Stuart Mária. De leltet, hogy várakozik rád valahol Angliai Erzsé­bet. Nem jött Nóra? De lehet hogy megér­kezik egyszer Dürrenmatt öreg hölgye Claire Zachanassian a svájci kisvárosba, Güllenbe. No és kire várakozik Örkény István Orbánnéja a Macskajátékban ? Nem hiszem A nnika, hogy eszményeidért, álmaidért megfogod tudni tagadni életed, múltad értelmét. . . Tehát nem is búcsúzom Annika! Én köszöntelek! Mert te belülről vagy színész­nő. Nálad a játék nem külsőség, azért tudtál — te írod így — másodsorban foglalkozni a családoddal, gyerekeiddel. Pótold tehát mulasztásodat, azzal a tudat­tal, hogy nagy űr marad utánad eddigi működésed helyén, amit fiatal igyekvő és lehetséges kartársaid bizonyára legjobb tudásuk szerint igyekeznek majd betölteni, de meggyőződésem szerint a tapasztalato­kat nem lehet masztixszal pótolni. . . nő 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom