Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-04-04 / 15. szám
KUCKÓ Ebben a könyvben az emberi képzelet, tudás és erőfeszítés kiemelkedő teljesítményeiről — régiekről és újabbakról — lesz szó. A címben szereplő „csoda" az emberek ámulatát fejezi ki a szép és nagy erőkifejtést igénylő dolgok iránt, nem pedig titokzatos vagy természetfölötti jelenségekre utal. Béky Bognár Attila A VILÁG CSODÁI — részletek a könyvből — Az ókori görög utazók bejárták az akkor ismert világot, és részletes útibeszámolókkal tértek haza. A görög kultúra késői korszakában az i. e. 3. században a sok új ismeret felkeltette az igényt a rendszerezésre. Ekkor készítettek egy olyan listát is. amolyan ókori.,rekordok könyvét”, amelyben a világ hét csodájaként ismert híres építményeket rangsorolták. Azért éppen hetet, mert ezt a számot mágikus erejűnek tartották. Hogy mi tartozott a hét közé. az több ízben is változott. Időnként valamelyiket kihagyták, másikat lettek a helyére. Mindenesetre hétnél jóval többet is említhettek volna. Ha pedig az akkor még ismeretlen földrészek építményeit is láthatják, listájuk szinte véget nem érőre nyúlik. Hérodotosz görög történetíró — egyiptomi papok elbeszélései alapján — jó kétezer évvel később tudósította a görögöket a piramisok építéséről. Eszerint százezer rabszolga 20 éven át. embertelen körülmények között, korbáccsal a végkimerülésig hajtva. nő 16 vérrel-verilékkel építette a Kheopsz-piramist. Ma már tudjuk, hogy ez túlzás. Ennyi rabszolga ekkoriban öszszesen nem volt egész Egyiptomban. A munkát kézművesek, bányászok és parasztok végezték, lehet, hogy nem önkéntes lelkesedéssel, de a remény, hogy követhetik a piramis urát a halhatatlanságba. vigaszt nyújthatott nekik. A sírkerület közelében feltárt szálláshelyek maradványai azt mutatják, hogy mintegy négyezren dolgoztak a helyszínen. A kőfejtőkben és a szállítóhajókon foglalkoztatottak száma sem haladta meg az egy-kétezer főt. A piramis építésén dolgoztatott emberek életkörülményei ugyanolyanok voltak, mint bármely más korabeli munkahelyen. Az áradás idején három hónapig szüneteltek a mezőgazdasági munkák, ilyenkor bányamunkára, katonáskodásra vagy’ piramisépítéshez egyaránt vezényelhették a parasztokat. Ugyanazok a felügyelők irányították őket, az élelmezés is hasonló volt. mint állandó munkahelyükön, a fáraó vagy az előkelők birtokain. A munkálatok szervezése ugyancsak méltó az utókor csodálatára. Gondosan egészen az apró részletekig ki kellett dolgozni a munkafolyamatok egyes mozzanatait, hogy a sok építőmunkás ne zavarja egymás tevékenységét. és a kifaragott kőtömbök is sorrendnek megfelelő időben legyenek kéznél. Egy ilyen méretű vállalkozás korunk gépesített épitőtechnikáját is komolyan próbára tenné. Egyiptom-szerte láthatók a sivatagban sziklák, melyeket a szél által hordott homok fekvő állat formájára koptatott. Elképzelhető, hogy a szfinx is ilyen szikla volt, amit helyenként kitoldoztak, és kifargták ezt az 57 m hosszú, 20 m magas, emberfejű, de oroszlántestit alakot. A szfinx a Napistenné vált fáraót a gizai sírkerület örzöjeként ábrázolja. Orra helyén ma üreg tátong, mert a Napóleon elleni ütközetre készülődő helybéli sereg tüzérsége gyakorlatozás közben céltáblának használta. Mint már említettük, egy épület köveit vagy tégláit csak addig leltet egymásra halmozni, amíg a saját súlyuk alatt össze nem roppannak. Ezt a nehézséget először Chicagóban küzdötték le, amikor feltalálták az acélvázas építési rendszert. A viszonylag könnyű acélvázba a falelemeket egyszeriíen beakasztják. így már nincs teherhordó szerepük, csak a teret határolják le. Ugyanakkor a J'elvonóépítésnek is követnie kellett a növekvő követelményeket. Az első acélvázas ház 17 emeletes volt, és három évvel később már New Yorkban is építettek 11 emeletes házakat ezzel a módszerrel. De a városnak 1900-ban még nem volt húszemeletesnél magasabb épülete. A későbbi felhőkarcolókat nem lakóházaknak, hanem irodaépületeknek szánták, hogy Manhattan iszonyatos telekárait az irodákbérleti díjával túlszárnyalják, és így az építkezéseket nyereségessé tegyék. A félsziget sziklás, nagy teherbírású talaja is lehetővé tette, hogy a városok ősi toronyépítési kedve látványos, bár némileg groteszk módon kielégítést nyerjen. A felhőkarcolók rövidesen hírnévre lettek szert, és óriási reklámot biztosítottak tulajdonosaiknak. Az első igazi felhőkarcoló, a Singer varrógépgyár irodaépülete 1908-ra épült fel. A 47 emeletes épület 187 m-es magasságát már csak a párizsi Eiffel-torony szárnyalta túl. Ettől kezdve szinte évente avatlak fel egy-egy új felhőkarcolót, s 1914-ben már tíz 210—240 m magas épület állt vetélytárs nélkül New Yorkban, mert időközben Chicagóban korlátozták az épületek magasságát. Több irodahelyiség volt már, mint amennyit bérbe lehetett adni, de ennek ellenére az I. világháborút követő nagy gazdasági válság alatt is folytatódtak az építkezések. Az Eiffel-torony 300 m-es magasságát 1930-ban sikerült lepipálni a Chrysler Building 306 m magasságával, de már egy év múlva elkészült az Empire State Building 102 emeletes, 380 m magas tornya és köze! 40 évig tartotta a legmagasabb épület világrekordját. De legalább tíz évbe telt, amire összes irodahelyiségét bérbe tudták adni. Egy időre veszteséges vállalkozás lett felhőkarcolót építeni. Harminc évvel később két újabb épület vívta ki a magassági világrekord kétes értékű dicsőségét. Az egyik az 1974-ben befejezett chicagói Searstoronyház 110 emeletével és 443 ni magasságával. Az épület teljes területe 410 000 m', ami 80 futballpálya területének Jelel meg; az irodáiban dolgozó 16 700 tisztviselő közlekedsét 103 felvonó és 18 mozgólépcső szolgálja, ablakainak száma 16 000. New York üzleti negyedében, a Hudson folyó partján 1976-ban felépült H ’orld Trade Center (Világkereskedelmi Központ) ikertornyai valamivel alacsonyabbak ugyan, mégis ez az épületegyüttes a világ legnag)!obb irodaháza. Az Alumíniumpanelokkal burkolt tornyok közül a magasabb 411,5 méteres. Mindkét épületben 104 felvonó üzemel. területük pedig egyenként 406 000 m2. Az ablaktisztítók itt sem unatkoznak, mert épületenként 21 800 ablakról kell gondoskodniuk. A két épület annyi áramot és felefonfonalat igényel, mint 30 000 családi ház, vagyis egy kisebb város. (Madách Könyvkiadó, 1988)
