Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-03-07 / 11. szám
KUCKÓ Miért nincs a hernyónak csizmája ? A múlt évben hirdetett pályázatunkra érkezett Kondé Monika és Tömöry Márta nyárasdi (Topol'níky) olvasóink bábjátéka. További pályázóinknak ezúttal köszönjük meg részvételüket, jutalmukat postán küldjük el. A szerkesztőség Szereplők: Hernyó, 3-4 pillangó, rák. Helyszín: Tóparton susztermühely, rajta a cégtábla: ,.Rákmester csizmadia, jói és gyorsan dolgozom A nap süt. 3 pillangó röpdös vidám zene ritmusára. Ugyanitt egy nagy káposzta levelei mozognak, és a káposztából kibújik egy zöld hernyó, felmászik a káposzta tetejére. Hernyó: Haa-hapci! Haa-hapci! Még meghűlök mezítláb, ebben a reggeli harmatban. Haa-hapci! (Nagy zsebkendő fújja az orrát) Ennek a fele sem tréfa! Elmegyek Rákmesterhez, és szabatok-varratok magamnak ... izé ... hányat is? (megszámolja a lábait) Tíz .. . azaz öt pár csizmát. (Lassan lemászik a káposztáról) Besét boddok, dí, dá, dú. Egyszer volt egy tízlábú Egyik csupa kulihász, a másikkal magyaráz Harbadikkal-haa-hapcii! -zongorázik, Degyedikkel falra bászik Ötödikkel butogat Hatodikkal cukrot ad, Hetedikkel kruplit háboz Gyolcadikkal focizik, Kileccedikkel kocsizik Tizedikkel sádtikál (A tóparton a rák dolgozik és énekel, ollójával csattogtat.) Hernyó: Jó napot, Rákbester! Rák: Jó napot, mit tetszik óhajtani? Hernyó: (tüsszent) Haa-hapcii! Bocsánat! Beghűltem kissé bezítláb, ezért öt pár csizbát reddelnék a lábaibra! Rák: Öt párat? (csodálkozva kérdi) Ennyi bőröm nincs is most raktáron. De azért mértéket veszek!) centivel méri a hernyó talpát) Hernyó: (ide-oda mozog, ficánkol és visong) Hih-hihi! Jaj, csiklandós vagyok! Rák: Már meg is vagyunk. Házhoz viszem a csizmákat, amint elkészülök. Hernyó: Haa-hapci! Az rebek lesz, bért sürgős a dolog. A Káposzta dűlő 1 -be lakob! A viszontlátásra! Hapci (elmászik) Rák: (buzgón nekifog a varrásnak, miközben énekel) Suszter vagyok én ... (A hernyó visszamászik a káposztafejhez, és rágcsálni kezdi gyorsan, ki és be mászkál a levelek között, hintázik a levélen. Egyre lassabban mozog, ásrtozik.) Csakhogy végre elkészültem. Meguntam már ezt az egyhangú munkát, inkább báli cipellőt varrnék, mint ennyi csizmát. (A csizmákat beteszi egy tarisznyába, és hátrafelé elmászik a káposztához.) Lássuk csak, ez már a Káposzta dűlő? Egyes házszám. Hé, Hernyó uram! Nohát! Sehol senki.. . (ollójával csattogtat) Ejnye-ejnye! (Halk, vidám zene, berepül egy fehér káposztalepke, táncol) Hé! Kedves Lepke úr! Egy percre! Nem tudja véletlenül hová tűnt innen a zöld hernyó? Elköltözött? Lepke: (leszáll a káposztára): Már hogyne tudnám, hiszen én voltam személyesen, mielőtt lepke lettem. Mit akar tőlem? Rák: Elhoztam a rendelt csizmákat. Mind az öt párat, (kezdi kirakni a tarisznyájából) Ugye gyönyörűek? Lepke: Ah, igen. De roppant sajnálom, nem vehetem át őket. Nincs rájuk szükségem a levegőben, beláthatja, mester! (vidám hangos zene, berepül a többi lepke is, táncolnak, majd könnyedén tovaszállnak, a rák is elkezd tolatni, és szomorkásán énekel) Suszter vagyok én ... csizmát varrók én, az én kedves galambomnak csizmát varrók én. DÉNES GYÖRGY Estéli csillaghullás Sugaras csillagok hulltak a kötőmbe, vörös volt az egyik, a másik meg szőke. Akadt olyan, aki rózsaszínben játszott, mások úgy ragyogtak, mint krumplivirágok. Azt se tudtam mennyi játszott a kötőmben, gyűltek, muzsikáltak egyre s egyre többen. Bizony mondom, tűzzel telt meg a kötényem, én meg kápra szemmel pillogtam a fényben. nő 16
