Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-21 / 9. szám
A kassai (KoSice) Nehézgépipari Vállalat 01-es üzemének 825 dolgozójából 160 nő. Közülük eddig jó munkájukért huszonegyen részesültek különböző kitüntetésekben. Egyikük Kravec Irén munkásnő. Az óriási anyagraktár sarkából egy kétszer két méteres ..irodát” rekesztettek el. Ablakából belátható a raktár egy része, de a mennyezetig érő polcok határt szabnak a szemnek. felfogják a beszűrődő világosságot. A napfény ide nem jut el. A neonlámpa egész nap világít, az íráshoz, számoláshoz azonban mindez kevés, ilyenkor az asztali lámpának is égnie kell. Szűkre szabott világ ez itt. • Asztal, szék, raktárkártyák, telefon. E tárgyak között telnek Kravec Irén napjai. Anyagátvétellel-kiadással. nyilvántartással. Sokféle alkatrész megy át a kezén: mindegyikről tudnia kell. hová tegye, hol keresse. A felelőssége nem lebecsülendő; öt-hat millió korona a raktárkészlete. S ez csaknem filléres tételekben. Rendnek, pontosságnak kell hát lenni mindenütt, e nélkül nyugalma sem lehetne. Már megszokta a napfény nélküli magányt. Nem is akar rajta változtatni. Nyolc éve van még a nyugdíjig, ezt az időt szeretné itt tölteni. Pontosabban az üzem dolgozói között. mert ezen a helyen már nem sokáig marad. A többiek két éve átköltöztek a bárcai új épületbe, itt a Stúr utcai régi üzemben csak a laminált anyaggal dolgozók műhelye és az anyagraktár maradt. Tizenkilenc éve raktáros itt, de az üzemhez még 1960-ban került. E csaknem harminc év alatt az üzemet többször átszervezték. más nevet adtak neki, a vezetőket többször is kicserélték, csak a munkások maradtak ugyanazok, ugyanazon a helyen. Közöttük ő is. Bodrogszerdahelyről (Streda nad Bodrogom) került Kassára tizennyolc éves korában. Otthagyta a falut, mert a szövetkezet három-négyszáz koronás fizetése helyett itt kilencszáz-ezer koronát adtak. És azt ígérték, szakmát is tanulhat. A géplakatos mesterséget választotta. Itt ismerkedett meg férjével, aki marósnak készült. Az esküvő után a munkásszállásom kaptak egy szobát, melyben hat évig laktak. Janka is itt született. Egy Gyermekgondozási szabadságon csak három hónapig maradt, mert kellett a pénz, szerettek volna minél előbb önálló lakásba költözni. Nagyon nehéz hónapok következtek. Kislányuk nem bírta a bölcsődét. folyton betégsekedett. Egy fél év után nem tehetett mást. meg kellett szakítania a munkát, hogy otthon maradhasson a gyermekkel. Az ekkor átélt nehézségek elodázták a második gyermek születését. A kisfiú Janka után tizenegy évvel született. Vele már kiélvezte az anyaság örömeit; két évet töltött otthon. Amikor újból munkába állt. az egy műszak miatt darusként dolgozott. Később került az anyagraktárba. Ezek a nehéz évek gyakran eszébe jutnak. Különösen most. amikor a gyerekek már nagyok, kevesebb a gond velük. Janka gépipari szakközépiskolát végzett. Édesanyja szerette volna, ha az üzembe megy dolgozni, ott marad közöttük. Nehezen viselte, hogy lánya elpártolt a szakmától, a hobbiját választotta életpályául; úszómester lett a fedett uszodában. Most abban reménykedik. majd a fiuk megy oda. Ö jelenleg az üzemi szakmunkásképző diákja. Kravec Irén szereti maga körül érezni a családtagokat, még a munkában is. Ez biztonságot nyújt számára. Amióta félje munkahelyet változtatott, hiányzik ez az érzés ... Azért nincs ő annyire egyedül a gyárban, mint ahogyan ő azt gyakran érzi. A laminált anyagokkal dolgozók nem hagyják teljesen magára. Két éve, amikor a többiek elköltöztek Bárcára. benyitott hozzá Mattu János, a Május 1. szocialista brigád vezetője: ..Most tudtam meg, hogy Irénke nincs egy brigádban sem. Bevesszük. Úgyis a mi anyagainkat raktározza, törődik velünk, közénk tartozik hát!...” S már hozta is a jelentkezési ívet. így lett a Mattu brigád harmincötödik tagja. Összetartó, szókimondó férfiakból áll a brigád, többségük már 1972-től dolgozik a brigádban, heten megkapták az arany fokozatot. Ezek a férfiak neki eddig is segítettek, mert a raktárban bizony elég gyakran szükség van a férfierőre ... Az ötvenkilós dobozokat — még ha emelővel dolgozik is — egyedül nem tudja a polcokra rakni. Az anyagok csomagolásánál meg senki sem gondol arra, hogy a raktáros nő dolgozó is lehet, akinek tizenöt kilónál többet nem lenne szabad emelni. A laminált anyagok negyven-hatvan kilós csontagolásúak, s neki ezekkel is meg kell birkóznia ... A férfiak segítségét azzal viszonozza, hogy minden anyagról idejében gondoskodik. Ha látja, hogy valami fogyófélben van. sürgeti az anyagbeszerzőket, vagy maga telefonál a szállító vállalatnak. küldje a megrendelt anyagot minél előbb. A műhely dolgozóinak azzal tud leginkább kedvében járni. Mert ha van anyag, nyugodtan dolgozhatnak, folyamatosan teljesítik a tervet, nincs hónap végi hajrá. És ez jó. Ellenkező esetben mindenki ideges, kapkodó, rosszkedvű. Ezt pedig ő nem szereti. Az utóbbi hónapokban a brigádtagok között egyre több szó esik az önelszámolásról. Beszélnek, vitatkoznak róla. de a gyakorlatban semmi nem történik. Pedig ezek az emberek látják az új gazdálkodási forma előnyét, szívesen bele is vágnának, csak ne kötnék meg a kezüket... Mondják, hogy harmincötén szívesen elvégeznék a tervezett negyven helyett a munkát, ha megkapnák az öt ember fizetését is, akik helyett dolgoznak. Vagyis ha teljesítménybérben fizetnék őket. De ez nem lehetséges, mert egy dolgozó csak 115 százalékig teljesítheti a normát... Az előírások nem teszik lehetővé, hogy a munkás többet dolgozzon, és ezért többet is kapjon. Még mindig ezt tartják; elégedjen csak meg a 115 százalékig teljesíthető normával... Vagy itt van az ő,konkrét helyzete. A terv négy raktárost ír elő, papíron ugyan ketten vannak, de férfi munkatársa gyakran beteg, tehát ilyenkor egyedül marad. S a fizetése? Tizenöt éve van besorolva az R 5-ös kategóriába, 13,80 korona órabérrel. Munkáját csak jól végezheti, vagy még annál is jobban, fizetése akkor sem lesz több. Túlóra nincs, neki a laminált anyagokkal dolgozók pótlékdíja sem jár. Mert ő ezt az anyagot csak raktározza. és kiadja, „nem dolgozik vele”. így szól a raktáros munkáját meghatározó előírás ... Mindezért már nem is zúgolódik. csak valahol a lelke mélyén bujkál benne az elégedetlenség. Végzi a munkát, amit végeznie kell. és örül. ha senkinek sem kell azt mondania: ez nincs a raktáron. S néha úgy érzi. az is nagy dolog, hogy ezt el tudja érni. Állandóan szemmel tartja a készletet. s ha a mester megkérdi, hány napra való anyag van még. ő boldogan válaszolja: csak dolgozzatok nyugodtan, már úton van az újabb szállítmány. Ha megérkezik egy-egy nagyobb mennyiségű készlet, töri a fejét, hová rakja, mert ha óriásinak tűnik is ez a raktár. befogadóképessége már nem elég. A polcok zsúfoltak, nehezen hozzáférhetőek. Alig váija. hogy elköltözzön ő is Bárcára, ahol tágas a raktár, jobbak a munkafeltételek. Mert sokszor átfázott már ebben a fütetlen helyiségben, ahonnét az irodának csúfolt kuckóba menekül, ha ujjai a hidegtől meggémberedve már nem engedelmeskednek. Kravecnéra mindig lehet számítani, mondta róla a pártelnök. akivel több mint húsz éve együtt dolgozik, s aki 1984-től mint párttagjelöltet, később pedig mint párttagot is figyelemmel kísérte. Ebben az egy mondatban benne van minden, amit nagy szavakkal elkötelezettségének, önfeláldozásnak is nevezhetnénk. De Kravecnéra nem jellemzőek a nagy szavak. Ő csendesen végzi a maga dolgát. Munkájával az évek folyamán kiérdemelte „A vállalat legjobb dolgozója” és „A gépipar legjobb dolgozója” elismerést. Az egy délutánt kitöltő beszélgetésünk után ezzel búcsúzott: „Jobban tudok én dolgozni, mint beszélni... Beszéljen hát helyettem a munkám.” Igaza van. Az önmagáért beszél. H. ZSEBIK SAROLTA A szerző felvétele j nő 17
