Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-14 / 8. szám
KUCKÓ Jozef Pavlovit A GRAMOFON A sima víztükrön körök keletkeztek és forogtak, forogtak körbe-körbe. Ez volt a jel a fán ülő madaraknak. Azok bizony egy cseppet sem késlekedtek, kristálytiszta vékony hangon rázendítettek a legeslegszebb madárdalra. — Süni csodálkozva hunyorgott barátjára: — A te gramofonod bizony sokkal jobb. — Azt meghiszem! — Nem csikorog, nem nyikorog. — Az már igaz! — És el sem romlik. — De nem ám! — Még csak nem is drága. — Nem bizony! — Én is szeretnék egy ilyet — vallotta be Süni Vakondnak. — Jól van! —nevetett Vakond. Mától kezdve ez a gramofon kettőnké lesz. Fordította: Takács Izabella Süni a bazárban vett egy öreg gramofont. Elfogyott rá az összes megtakarított pénze. Felhívta barátját. Vakondot, hogy megmutassa neki a masinát. Süni bekapcsolta az ósdi szerkezetet. A tompa tű recsegett, az öreg lemez ropogott. Aztán meg a gép belsejében hallatszott egy nagy kattanás, és ez a kattanás vetett véget az örömüknek. — Ennek úgy látszik, befellegzett! Pedig mennyire örültem neki... — szipogott Süni. — Ne sírj. Sünike, ne bánkódj! Gyere inkább velem! Mert van ám nekem is gramofonom, meglátod! — A kis Vakond kézenfogta Sünit, és elvezette öt egy erdei kúthoz. — Na, itt volnánk! — mondta Vakond. — És hol a gramofonod ? — értetlenkedett Süni. — Várj egy percet! — kurjantott a Vakond, azzal fogott egy követ, és a kútba dobta. Kövesdi Károly TESTVEREK Hosszú az alagút, szalad a vonat el ne hagyjuk egymást fogd az orromat En a füled csípem két ujjam közé tán ki se találunk oly nagy a sötét Fut a hegy fölöttünk a hegyek a fák ültében a kisnyjj|gH és a sok virág Csak mi ülünk csendben két kicsi legény elfogyott a kulimász megette a fény Látogatóba készült az egér legjobb barátjához, a hörcsöghöz. Közvetlenül elindulása előtt kellemes sajtillat csapta meg az orrát. Eszébe jutott, hogy egy sajtdarabka a szekrény alatt hever. Mennyit gyötrődött már miatta! Megegye, vagy ne egye? Ha nem eszem meg éhes leszek, a sajt azonban megmarad. Ha viszont megeszem, jóllakom, de nem lesz sajtom. ~ Támadt egy ötlete: — A hörcsögnek ajándékozom. Ragyogó ötlet! Azonban a sajt egyszeriben túl nagynak tűnt ahhoz, hogy csak úgy elajándékozza. Ezért egy kicsit leharapott belőle. Jókedvre derült tőle, fütyörészve indult a hörcsög otthona felé. A jókedvet azonban egy-kettöre lelkiismeret-furdalás váltotta fel. — Mi lesz, ha megsértem, talán nem is szereti a sajtot — töpreng az egérke és közben kitartóan rágcsálja az ajándékot. Hd valaki valamit nem szeret, annak az a ■jó, jaa keveset eszik belőle, okoskodott az egérke és tovább harapdálta a sajtot. Azon kapta magát, hogy már csak egy picurka darab maradt belőle. — Ezt hoztam neked — mutatta a hörcsögnek a sajtdarabkát. — Köszönöm, köszönöm — csodálkozott el a hörcsög a körülrágcsált sajtdarabkán. — Várj csak egy kicsit, mindjárt kiegyengetem a szélét — mondta az egér. — Rendben van — egyezett bele a hörcsög. Az egér addig egyengette a sajtot, míg csak morzsák maradtak belőle. — Jaj, jaj — óbégatott az egér —, föld alá süllyedek szégyenemben! — Ugyan, ne siránkozz, úgy se nagyon szeretem a sajtot — vigasztalta a hörcsög . — Hát akkor tulajdonképpen szívességet tettem neked azzal, hogy megettem? — kérdezte az egér. — Persze! — helyeselt a hörcsög. Az egér hitetlenkedve nézett rá. Vajon komolyan gondolja-e, amit mond. Biztosan. Legjobb barátja talán csak nem fog hazudni neki. Orel Éva fordítása Langstein Erzsébet i/lus.
