Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-14 / 8. szám
Adolgozókrók való sokoldalú gondoskodás egyik formája az üzemi étkeztetés, az ételek választékának bővítése, az üzemi konyhák felszerelésének korszerűsítése és újabb üzemi étkezdék létesítése. A Nagykürtös! (VelTcy Krtis) járásban ennek eredményeként, ha nem is a kívánt mértékben, de azért emelkedett az üzemi étkezdékben kosztoló dolgozók létszáma. A járási szakszervezeti tanács kimutatása szerint tavaly több mint 7 300 dolgozó étkezett üzemi étkezdében, ami a dolgozók (a mezőgazdaságot leszámítva) összlétszámának 53 százaléka. Mi, hatvan körüliek Köztudomású, hogy mennyire nőtt a becsületük a nagyszülőknek, mióta a fiatalok lépten-nvomon rájuk vannak malva. segítségük oly nélkülözhetetlen a háztartásokban. gyermekgondozásban. Végzik is a rájuk bízott munkát legjobb tudásuk szerint, az utódaik iránt érzett szeretet parancsára. Ismerek egy kedws öreg házaspárt, egy bérházban laknak a fiatalokkal. Laci bácsi és Katóka néni az első emeleten. Tamás fiuk feleségével. EUyvel és a hároméves Mátéval a negyediken. A ház előtt zöld gyep. fák, padok, parkocska, ami ideálisan széppé teszi a környezetet, s élvezhetik idősek-fiatalok. Nemegyszer láttam a tél folyaméul Laci bácsit, amint segített a kis Máténak hóem-Az is igaz, hogy nem mindenütt szentelnek kellő figyelmet az ésszerű táplálkozás kérdéseinek. Megfigyelhető, hogy ahol a vállalatok és üzemek vezetése és a szakszervezeti üzemi bizottság szem előtt tartja az üzemi konyhák ételválasztékának bővítését és a minőség javítását, ott az étkezők száma emelkedik. Az üzemi konyhák kollektíváinak évenkénti versenyében a minőség ugyan a legfontosabb kritérium, de a konyhák higiéniája és tisztasága sem mellékes. Ebben a versenyben évek óta jó eredményeket ér el a Kékkői (Modry Kamen) Erdőgazdasági Üzem üzemi konyhájának két dolgozója. Elena Kókayová föszakács, konyhavezető, és Krnáé Anna (képünkön). Kép és szöveg: BODZSÁR GYULA 9 Évzárót tartott a körtvélyesi (Hruáov) nyugdijasklub, s ezen szép számmal IIIH—HilHllHi IIMMIII— III IliiIHTB'WYIÍII berfélét összeeszkábáhti. míg Kató nagymama ment a kis kocsival az üzletbe, hogy megvásárolja az ebédnek, vacsorának valót. Nemegyszer szóbaereszkedlünk. megtárgyalva az időjárást, vagy hogy mit kapni éppen a boltban. Egy ilyen alkalommal azt mondta nekem Laci bácsi: — Máté a szemünk fénye, hiányozni fog. ha ősszel már óvodába megy’, másrészt meg kicsit könnyebb lesz nekünk, mert ilyen kisgyerek roppant felelősség ám’. A fiamék szeretnének még Máté mellé egy testvérkét. Hát nem tudom, képesek leszünk-e majd azt is vállalni. Nekem a szememmel van haj, operációnak nézek elébe, valószínűleg nem is egynek, Katónak meg a lába kezdi unni az örökös jövés-menést. De az ember szívesen hoz meg minden áldozatot a gyerekekért, unokákért. A napokban az üzletben találkoztam Katóka nénivel, s mikor érdeklődtem hogvléte felől, csak legyintett s megigazította orrán a szemüvegét, olyan mozdulattal. mintha egy tolakodó könnycseppel akart volna visszanyomni. — Nagy csőd volt nálunk. megjelentek a tagok. Amúgy is hetente látogatjuk, hisz az idős ember szereti a társaságot, a barátságot, őrzi a múlt emlékeit. Jól elszórakozunk itt, megünnepeljük a születés- és névnapokat, verssel, virággal, kedvességgel. A téli délutánokon felidézzük a múltat, régi ételek receptjeit vetjük papírra, azután meg is főzzük őket, hogy közösen elfogyaszszuk. A szórakozás mellett erőnkhöz mérten dolgozunk is. A társadalomnak 399 órát dolgoztunk tavaly, összegyűjtöttünk 47 mázsa szénát is. Ennek árából gazdálkodtunk, Luca-napot tartottunk, régi szokás szerint mákos kukorica került az asztalra. Kirándulni is járunk. Voltunk Bratislavában, Poprádon. megnéztük a gömöri cseppkőbariangokat. a sztregovai kastélyt. Jól éreztük magunkat, jó a szépen berendezett klubban is, melyért köszönet illeti a falu elöljáróit. P.I. Mindenféle A __j. hiszem, senkinek nem kell magyaf~\£- L rázni az önkiszolgáló boltok előnyeit. A vásárlónak ott az orra előtt az áru, nem kell kérdezősködnie, válogat, rakodik, irány a pénztár... S ekkor mintha hátulról vágnák mellbe, hallja: mutassa a táskáját! Mintha mindenki tolvaj lenne. De hát honnan is tudhatná szegény pénztáros, ki a tolvaj és ki nem, s ha ébersége elszunnyad, őt éri a kár. Van aztán hely, ahol külön polcokra tetetik le a vevővel a szatyrát, de itt meg a vevőnek nincs biztonsága, hogy dolga végeztével ott is találja. Ezt azért merem leírni, mert sajnos, szemtanúja voltam olyan esetnek. amikor a táskát a tulajdonosa előtt már — Ugyan — aggódtam —. csak nem beteg valaki, vagy nem történt komoly baj? Kató néni nem tudott ellenállni, hogy ne mondja el. ami a szívét nyomja. — Képzelje csak — s láttam, mennyire átéli még a történteket —. mi játszódott le a múlt pénteken! Kisütött a nap. az öregem kivitte a Mátét a fűre. Máté a labdát, s élvezték a jó időt. Többen üldögéltek a padokon, a ház előtti virágágyásban is dolgozott egy-két lakó. Én is kint akartam ülni a kötésemmel, de eszembe jutott, elszaladok előbb az üzletbe, mert talán kevés lesz a tej reggelire. Szombaton pedig nem szívesen vásárolok, nagy a tumultus. A sütőben pogácsáim sültek, ha megvárom. míg elkészül, az üzletet becsukják. Kimentem hát s odaszóltam Lacinak, nézzen utána tíz-tizenkét perc múlva a pogácsának, s ha kell. csavarja takarékra a lángot. — Mire hazajöttem, megvolt a baj. Míg Laci egy pillantást vetett a pogácsára, s elintézte a telefont, mert éppen akkor csöngött. Máté csuromviz lett egy pocsolyában. Éppen akkor jött haza a men yem. valaki elemelte. Szerencsésebb esetben az elárusítók rakják el táskáinkat, számozott potcrekeszekbe. s bevásárlás után a biléta ellenében visszakapjuk. Csak ilyenkor az önkiszolgálás gyorsasága vész el, mert egyszer sorban állunk — csúcsidőben —, hogy leadjuk a táskát, azután sorakozunk a kosárért, sorakozunk a pénztárnál, majd újra a táskánkért. Közben kárba vész a drága időnk. Mert ugye hány boltot kell végigrohanni, míg minden összejön! A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Kék Duna áruházban most láttam valamit. Akár a csomagmegőrzőben, kis szekrénykékbe zárhatók a táskák. A kulcsot magához veszi az ember. így biztonságban van minden. S persze így gyorsabban is mennek a dolgok. Michalovcében hasonló megoldást láttam egy fodrásszalonban. Ez is nagyon tetszett. Kényelmes, jó dolog ... Nem tudom, mekkora befektetés ez, de jó lenne, ha minél több helyen élnének vele, közös megelégedésünkre. BARÁTH ILONA Kezdetben élelmiszerboltjaink kenyerespolcain puszta kézzel tapogattuk végig a kenyereket. Gesztustalan gusztálása volt ez mindennapi kenyerünknek. A tudomány és technika előrehaladásával e téren is észrevehető előrelépés történt. Egyszer finomabb, máskor durvább csomagolópapírból levágott papirszeletek jelentek meg a kenyerespolcokon. Azóta a vásárlók többsége ezek segítségével próbálja a kenyerek és a kiflik minőségét megállapítani. Egyesek azonban máig megmaradtak a régi módszernél. Egyik boltban szóvá is tettem, hogy azok a kisméretű papírszeletek sem a higiéniát nem szolgálják kellőképpen, sem a kenyeret nem lehet becsomagolni velük. Az eladónő finoman a tudomásomra hozta, hogy takarékosö kapta el a kapálódzó Mátét. Csurgót! belőle a víz amerre vitte, végig az úton, a lépcsőházban, a liftben, a lakásban. Azonnal meleg vizet engedett a kádba, lerángatta Mátéról a nedves göncöket s beleültette a vízbe. Eddig ez rendben is lenne, de míg becsukta maga mögött az ajtót, mindenki füle hallatára — elegen voltak kinn. s a nyitott ablakoknál — azt kiabálta. hog): azok az agyalágyult öregek még arra sem képesek, hogy egy kisgyerekre néhány órát lelkiismeretesen felügyeljenek. A történtek után mindketten fölmentünk hozzájuk, de tnég ott is ontotta a mérgei. Hiába próbáltunk magyarázkodni. csak mondta a magáért. Elhallgattunk, s lesompolyogtunk a lakásból. Másnap meg vasárnap nem láttuk őket, valahová kirándullak, csak hétfőn állított be a fiam Mátéval, akinek egyébként kutya baja sem lett. hogyhát ö tudja, ilyesmi bárkivel előfordulhat, hogy felesége nagyon ideges, meg megijedt, ne vegyük úgy a szívünkre. Mit csinálhattunk volna ? Máté szaladt — játékaihoz, ahogy megszokta, de mi azóta is igen kedvetlenek vagyunk A menyünk kerüli a találkozást, minden, ami szép volt. nő 6
