Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-14 / 8. szám
A kuk/ovi F 200/9E típusú fúrótorony Az első fúrás helye Csehszlovákiában Mesébe illő történet, ahogy hazánkban az első kőolajlelőhelyre rábukkantak. Élt valamikor századunk elején a Záhorie egyik kis falucskájában, Ghelyben egy parasztember, Ján Medien. Szerette a magányos sétákat a csodás természetben, s megfigyelt maga körül mindent, amit csak lehetett. Ö vette észre, hogy több helyen szinte füstölög a föld, ködszerü gomolyokat pöfékel, s arra is rájött, hogy ezek a gomolyagok elégethetők. Nem messze ettől a helytől kunyhót épített magának, s ezzel a gázzal tüzelt benne. Csakhogy 1913 egy szép tavaszi napján, amikor újra be akart gyújtani Medien, felrobbant a háza. A kunyhó roncsai húszméteres távolságban szanaszét repültek, s a robbanás még a közeli vasúti síneket is veszélyeztette. Ekkor jelentek meg Medien háza környékén először a geológusok. Köztük a magyarországi pénzügyminisztérium bányatechnikai szekciójának főelőljárója, Hugo van Böckh is. A környék alapos átvizsgálása után a kolozsvári Magyar Királyi Bányászati Kutatási Hivatal kapott megbízatást a próbafúrások elvégzésére. Az első próbafúrást — Gbely jelzés alatt — természetesen Medien kunyhója közelében ejtették meg. A munkálatok 1913 októberének végén kezdődtek. Az idő tájt még kézi erővel hajtották a fúrókat, eltartott hát egy darabig, míg eredményre jutottak. A kőolajforrást 163,8 méter mélyen találták meg. és 1914. január 10-én megkezdődött a kitermelés. Kezdetben napi 15 tonna kőolajat bányásztak, s ezzel elkezdődött a kőolajipar története hazánk területén. Az első furatból bőségesen áramló ásványi kincs arra ösztökélte az illetékeseket. hogy további kutatásokat végezzenek a környéken. Ezeket a fúrásokat ott kezdték el, ahol felszíni szénhidrogéneket észleltek, vagy a kutakban találtak gázokat. Az akkori technikával azonban nagyon sokáig tartott a furatok mélyítése, hisz például ahhoz, hogy 1.5 kilométerre lejussanak. nyolc esztendő kellett. Idővel az is bebizonyosodott, hogy nem vezethet sikerekhez, ha csak ott fúrnak, ahol felszíni gázokat észlelnek, ezért meg kellett csinálni a vidék geológiai feltérképezését. Az intenzív kutatások csak a második világháború után kezdődtek el, s ennek során új lelőhelyeket tártak fel. Így juthattunk el addig, hogy ma nálunk Gbely egyet jelent a kőolajjal, a kőolaj pedig Gbelyvel. A második világháború után megkezdődött e vidéken a földgázkitermelés is. Úgy véjik a kutatók, hogy kitermelését 8 kilométeres mélységig folytathatják. Az eddigi legmélyebb furat, a Saätin-12-es, 6 505 méteres. Hogy mélyebb még nincs, annak az is oka, hogy a román gyártmányú fúróberendezés — melyet nálunk leginkább használnak — mélyebb fúrásokat nem tesz lehetővé. Nagyon fontos kérdés a földgáz föld alatti tárolása is. Csehszlovákiában a nyugat-szibériai lelőhelyekről egész éven át egyenletes mennyiségű földgáz érkezik, a fogyasztás azonban évszakonként változó ipari központok közelében ezért tárolókat kell építeni, hogy a téli hónapok szükségleteit is fedezni tudják. A legtöbb ilyen „raktár" a már részben kitermelt földgázlelőhelyeken készül, mely jelentős költségmegtakarítást eredményez. A Gbely környéki lelőhelyek vizsgálata napjainkig egyenetlenül zajlott, így még számos lehetőség nyílhat új olajkutak felállítására. A jelenlegi kutatások a 7 kilométer körüli mélységet vették célba. Mivel a csehszlovák kőolaj rendkívül jó minőségű, főleg ginom kenőolajak készülnek belőle és a gyógyszerészeiben meg a repülőgépiparban használják fel. A földgáz fűtőanyag- és energiahelyzetünket javítja, s a közeljövőben szerepe tovább növekszik. Dr. ALEXANDER SKOVRAN FOTÓ: Dr. BORIS IVANOV nő 5
