Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-02-07 / 7. szám
zeti orvosnak, aki több mint 40-szer adott vért. A testület munkájának legigényesebb része a temetések szervezése. Az elmúlt évben 6 polgári és 40 egyházi temetésre került sor falunkban. El kell azonban mondani, hogy a püt tagja és az adott körzet hnb-képviselője nem hiányzik az egyházi temetésekről sem, s néhány szóval elbúcsúzik az elhunyttól a testület és a falu lakosai nevében. A testület szorosan együttműködik a hnb tanácsával, az efsz-ben és az állami gazdaságban dolgozó polgáriügyi aktívákkal, a tömegszervezetekkel, a helyi óvodákkal és iskolákkal, a nyugdíjasok klubjával, valamint a Dolgozók Egyesített Klubjával. Köszönet jár mindazoknak, akik hozzájárulnak a testület munkájának fejlesztéséhez, azoknak, akik szabad idejük feláldozásával végzik humánus tevékenységüket, őrömet szerezve állampolgáraiknak az ünnepeken, vagy vigaszt nyújtva bánatukban. Sz. Manczal Erzsébet A Nagykürtösi (Vefky Krtís) járásban két ipari szövetkezet is szolgálja a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatását. Ezek egyike a zvoleni Ziara 10-es számú üzemegysége Opavában. Ezen a kis lélekszámú településen az iskolák körzetesítése után zett bizonyos előnyöknek tudható be a további együttélés. De vannak olyan természetek is. amelyek éppen a változás után vágynak. Ha ez a vágy közös, vagy legalább a másiknál megértésre talál, a házasság új. örömteli elemmel gazdagodhat. Ilyen újítás lehet például egyegy nagyobb utazás, akár együtt, akár külön-külön. Valamelyik fél hosszabb tartózkodása gyermeküknél, de lehet egy alapos lakásfelújítás, vagy lakáscsere is. Lehet a megszokottnál sűrűbb társas érintkezés, vagy éppen annak leépítése. Lehet egy új hobbi, mondjuk a nő kertészkedik, a férfí fúr-faragcsál. Számtalan módja van. hogy idős korban megújítsuk az életet. A nehézségeket azonban sokszor az öregkori mentális, esetleg külső változások okozzák. Talán az egyik leggyakoribb eset a zsémbesség. S ez nemcsak a nőkre nézve tipikus. Hogyan alakul ki öregkorban ez a kellemetlen tulajdonság ? Számos kiváltó oka lehet. Az egyik, hogy úgy érezzük, az élet peremére kerültünk. vagy jelentkeznek a nehézségek a mozgásban, hallásban, látásban. Olyasmi is van. hogy egy nap egyszerre csak idegen szemmel nézünk élettársunkra, s megdöbbenve kérdezzük magunktól: hogy tudtam én ezzel az emberrel évtizedekig együtt élni. Ilyenkor aztán a másik szavaiban, cselekedeteiben hogy-hogynem egyre több hibát, kivetnivalót találunk, s hirtelen ellenségessé válik az addig jó légkör. Ó. mennyire megkeserítheti egymás életét két idős ember, aki most egymás megértésétől, szeretetétől. gondoskoüresen maradt iskolaépületben és a szomszédságában található kihasználatlan kultúrházban a szükséges átalakítások után tizenkét évvel ezelőtt kezdte meg működését az üzemegység. Az indulás óta György Mária az üzemegység vezetője. — Egy híján negyvenen, többségében nők dolgoznak itt. Egészen pontosan csak harmincán, mert kilencen bedolgozóként, otthon végzik a munkát. Régebben a TESLA pardubicei üzemének gyártottunk különböző kapcsolókat, tartókábeleket. Jelenleg a Liptovsky Hrádok-i TESLA-üzem részére készülnek a telefonközpontokba szerelt összekötő kábelek. Emellett televíziós csatlakozókat, a múlt évtől kezdődően pedig koaxiális kábeleket is készítünk. Pontos munkát igényel az érintkezés nélküli és mágneses jelfogók öszszeszerelése — tájékoztatott. Jó munkakollektiva kovácsolódott itt öszsze. Az viszont már nem rajtuk múlik, hogy az anyagszállítás akadozik, ami aztán egyenetlenné teszi a termelést. Az üzemegység termeit járva mindenütt jókedélyü, beszédes nőkkel találkoztam. Többen elpanaszolták, hogy néha filléres alkatrészek hiánya miatt nem tudják egyikmásik terméküket véglegesíteni. Szóbahozták az autóbuszjáratok fogyatékosságait, mert nemegyszer megesett, hogy a szövetkezet autóbuszára kellett felkéredzkedniük, hogy időbe beérjenek munkahelyükre. — Megtaláltuk a számításunkat. Szép. tiszta környezetben dolgozunk, és a fizetésünk sem a legrosszabb. Bár az itteni munka fizikailag nem nehéz, nagy pontosságot és odafigyelést kíván — magyarázta Zatyko Ilona. dásától várhatja csak élete legfontosabb javait, az elégedettséget, a támaszt, a biztonságot. Pontosan úgy. ahogy az ifjúság idején két szerelmes is egymástól várja élete boldog kiteljesedését, s a világ egyéb dolgai másodrendűvé válnak számukra. Épp ilyen egymásra utalt, egymástól függő két ember az élet alkonyán is. Nem vonom kétségbe, hogy idős korban is lehet indokolt a válás, de az ilyesmi elenyészően kevés. Hisz a házasság embert próbáló és formáló éveiben tanuljuk meg egymást tudatosan, valóban, igazán szeretni, ha nem is ifjonti viharzóan; hanem szinte észrevétlenül. S ha egy emberpár együtt tudott maradni harminc-negyven évig. akkor ez a szeretet megóvja őket attól, hogy egymásnak csak a hibáit, hiányosságait lássák. csak a boldogító biztonságot érzik majd meg a másik kézszorításában. Valakitől egyszer ezt hallottam: Öregek vagyunk már. Bizony nem jövök lázba, ha a párom térdét érinti a kezem, de ha az ő lábát amputálnák, úgy érezném. hogy ón vesztettem el a lábamat. Ahol az idős házastársak így éreznek, ott a kisebb-nagyobb felhők zivatarok nem takarhatják el tartósan az ég kékjét. — Dolgozóink ügyességét dicséri, hogy rugalmasan reagálnak a szerkezetváltásokra, gyorsan elsajátítják az új termékek gyártását. És éppen ez. a gyors átállás egyik nagy előnye az ipari szövetkezeteknek, s ezért bizakodással tekintünk a jövőbe, hogy mindig lesz mivel foglalkoznunk — mondotta látogatásom végén György Mária. BODZSÁR GYULA I Mindenféle Negyvenéves diák-tanító találkozó volt. A kultúrházat megtöltötte a sok volt deresedő diák, feleségestül-férjestül. s mindenki feszülten várta a találkozást. Negyven év nagy idő: az arcok megváltoztak, ki tudja, megismeri-e egymást diák és tanító. Szerették, tisztelték egymást, s az emlékek még most is élnek, hisz ezek hozták össze őket ezen a jeles júniusi napon. A hangulat tetőpontra hágott, amikor volt tanítójuk, tanítónőjük megjelent. A tanító nénit az elnök köszöntötte megható szavakkal, virágcsokorral. Megtapsolták. Utána a férfi van a soron. Előlép egy soványas, törődött asszony, elmondja üdvözlő szavait, de mielőtt a csokrot is átadná, még egy kéréssel megtoldja: — Most már csak az a kérésem, hogy megismer-e, és mi a nevem. Nagy lett a csend. A választ a leghátul levők is tisztán meghallhatták volna. Ám a szeretett tanító adós maradt a felelettel. A szeme mintha ismerős lenne, de a név ... Veronka csillogó szemével mindig figyelmesen követte a tanítást. Irkáit, könyveit példás rendben tartotta. Leckével, felelettel sosem maradt adós. Szóval, példás kislány volt. Sajnálta is, hogy meg kell válni a diákélettől, a végén még a könnye is kihullt. Felnőtt, szép nagylány lett. Férjhez ment. Férjét rövidesen elvitték a háborúba, s onnét nem jött vissza. Kisfia lett a vigasza, meg a sok munka, ami nagyon megviselte. A háború elmúlt, a sebek lassan behegedtek. A kisfiú felnőtt, szakmát tanult, a helyi efsz sofőrje lett. Egy napon szólt neki az elnök, hogy másnap egy faluba mennek volt tanítójukat meghívni negyvenéves találkozóra. Úgy is volt. Meg is találták. Nagy lett az öröm. — Csak nem Pista és Inci vagytok? — Bizony, mi vagyunk, de a fiatal sofőrünket nem ismerheti meg. — Nem-e?! Azzal tenyerével kétfelé osztja az arcát, szemébe néz, jól szemügyre veszi, és így szól: Kálmán Veronka fia! Az volt, pedig azelőtt sosem látta. De a kis Veronka szeme ott ragyogott a fiatalember arcában, és azt nem lehetett elfelejteni. Válasz helyett az asszony szólal meg: — Kálmán Veronka vagyok, most már megismer? — s egy könny hullt ki a szeméből. S az a könny igen hasonlított arra, amely negyven évvel azelőtt hullott ki egyszer, akkor. Veronka már nem él. Az őszön húnyt el, de a szeme, az tovább él. SZABÓ ZOLTÁN | Figyelgetek Pepi néni kilencvennégy éves, enyhén szólva teltkarcsú, búzaszőke, jó kedélyű, szellemes, egészségi állapota remek. Se reumára, se érszűkületre, de magas vérnyomásra sem panaszkodik, viszont csalni szokott a kártyában. Dehát lelke rajta, ezt tőle még Szent Antal sem veszi zokon, akinek vasárnaponként meggyónja. Erre az alkalomra magára ölti jó szabású, divatos ruháját, kalapot tesz kissé már ritkuló, de csak azért is szőkére festett frizurájára... És mise után elmondja ismerőseinek, hogy milyen szép ünnepséget rendeztek tiszteletére kilencvenedik születésnapján a nemzeti bizottságon, meg az antifasiszta harcosok szervezetében. Pepi néni azonban — gyónás ide. tiszteletadás oda — kilencvenkét éves korában megbetegedett, mert sokat evett a libamájból meg a zsíros füstölt húsból, amit ö tálalt fel. kilencvenkettedik születésnapján barátnőinek. Szóval Pepi néni megbetegedett. epéjét támadta meg a bőséges, zsíros koszt. Az orvosok műtétet ajánlottak, bár a néni korára való tekintettel kicsit hümmögve. Nem hümmögött bizony Pepi néni. Azt mondta, mi történhet vele? Legfeljebb elköltözik az ámyékvilágból, ahol már úgyis elég időt töltött, nagy űr tehát nem marad utána. Ö bizony inkább meghal kilencvenkét évesen, semhogy diétái tartson százéves koráig. Pepi nénit tehát előkészítették az operációra. Mielőtt a műtéthez hozzáfogtak, még volt egy kívánsága. Közölte is a műtéthez készülődő sebésszel, hogy mielőtt felvágnák szeretne elmondani egy’ Miatyánkot. Ennek semmi akadálya, válaszolta a doktor úr, aki ilyen kérésekhez már hozzászokott. Bár — nyugtatta meg a nénit — izgalomra semmi ok. Rutin-műtét, Pepi néni szive remekül működik, de ha páciensét ez megnyugtatja, egy imádság nem árthat a beavatkozásnak. Óh doktor úr — mondta ekkor Pepi néni, nem magamért akarok én imádkozni, hanem magáért. Nekem már mindegy, én szép kort éltem meg, jól is éhem, de maga még fiatal, és holnap szabadságra megy. Tudja, az ördög nem alszik. Miért zavarná kikapcsolódását az én esetleges halálom ? Pepi néni elmotyogta a Miatyánkot, a műtét sikerült, a sebész utána vígan lubickolt az Adriai-tengerben. Pepi néni meg tovább fogyasztja megszokott tápláló kosztját. Teheti, hiszen csak kilencvennégy éves (a kártyában még mindig csal) de a haját immár ezüstszökére festeti. Szilveszterkor pezsgővel koccintottunk az egészségére. nő 7
