Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-01-31 / 6. szám
por boltot, amelyben az eladótér rendkívül szűkös, megfordulni is alig lehet benne. A pultok és a padlón heverő áruk közt keskeny sáv marad a vásárlók számára. És talán maguk az eladók is porosak, csak ez szabad szemmel nem látható. — Lehet, hogy mi is porosak vagyunk — mondja mosolygón Krakkóvá Anastázia, aki hatodik éve itt dolgozik. Korán reggel jön Besenyőről (Besenov) s csak késő estére tér haza. mert a két és fél óra ebédszühűtöszekrények, vaskerítések, cinezett csövek, jokl-vasak és sok egyéb árucikk várja jövőbeni gazdáját. Ha esik, ha fagy, ha tűz a nap. ezeknek az udvar a várakozási helye, holott legalább valamiféle fészer alá kellene rakni őket. (Ideiglenesen, mondjuk kétezerig állhatna egy ilyen, nemde?) Szalay Ildikónak felragyog a szeme a kérdésemtől, hogyan bir a rettentő nehéz kályhákkal meg kazánokkal, hűtőszekrényekkel, amelyek. boltjához képest nálunk katasztrofális a helyzet. Nézze, ez a mosdónk — mutat egy picike villanybojlerre —, a vécénket láthatta kint, a raktárak között. öltözőnk nincs, ez az asztal az irodánk, és ha hozzáteszem, hogy mi nem a drága árucikkekre utazunk, mint megannyi bolt, hanem a falu igényeit szem előtt tartva az a célunk, hogy minden legyen, elképzelheti. mennyi papírmunka van. És semmi remény, hogy elkerülünk innen. lón is. Már Tardoskedden is felötlött bennem a kérdés, vajon a Jednota likvidátorai az évtizedek folyamán mekkora károkat írtak le járásszerte a gondtalan raktározás miatt, nem szólva arról a kimutathatatlan károsodásról, amely az Így károsult (bár nem észlelt) és eladott árun keresztül magukat a vásárlókat érte. Egy fészer, ideiglenes megoldásként. (Kétezerig, mondjuk kétezerig, ideiglenes megoldásként, átmenetileg, kétezerig. Hm ... De még azt sem lehet, beruházni nem lehet, mert hiába, gazdagok vagyunk.) Háztartási boltokat illetően az érsekújvári Jednota fogyasztási szövetkezetnek valóban van mivel büszkélkednie, épp ezért érthetetlen, hogy a járás két legnagyobb (!) falujában nincs korszerű boltjuk. Bár ez megmagyarázható, mégha elfogadhatatlan is. A mulasztások azonban megmagyarázhatatlanok. Mivel az épületen belüli korszerűsítés nem beruházást, hanem karbantartói alapból történik (lám, magyarázkodói helyzetemben magamévá teszem a gazdasági bürokrácia szemléletét), már réges-régen biztosítaniuk kellett volna Udvardon az emberhez méltó szociális feltételeket. Amiként Tardoskedden is csak ezek biztosítása után szabadott volna átadni az „új" boltot. Nem beszélve arról, hogy Udvardon négy-öt villanykályhával elkerülhető lenne az állandó porlerakódás, s vele a reggeli begyújtások és didergések is. netben épp csak megfordulhatna otthon. Mégsem bánkódik, a cipekedésre vonatkozó kérdésemre is csak legyint. Szívesen teszi azt is, csak legyen mit. Igaz, vannak ilyen szempontból terhesebb napjaik, kivált, amikor árut kapnak, s a szállítók Szénlapátolás közben az udvardi „ raktárudvaron csak lerakják az udvarra, s onnan nekik kell szortírozniuk a raktárokba. Konyhafelszerelés, üvegáru, vízvezetékek, biciklik, villanyáruk, felsorolni is lehetetlnen. Ha ugyan raktárnak nevezhetők a többszörösen amortizálódott épületrészek, meg a három pléhbódé és — s mert itt is kísért — az isten szabad ege, amely alatt talicskák, demizsonok, kádak. ugye, jóval többet nyomnak tizenöt kilogrammnál. — Hát nekünk van rudlink*! Azt megfogom, aztán magam felé döntöm a kályhát vagy hűtőt vagy akármit, és gyerünk. Ennyi az egész. A vasakat meg a többi nehezebb árut többnyire maguk a vevők emelgetik. Az udvaron megfogják, és viszik. — Nem is a cipekedéssel van itt baj — mondja Kovács István, aki 1964-töl vezeti a boltot. — Én itt nőttem föl, a régi vasboltban, úgyhogy tudom, a járás többi háztartási — Ha nem költöznek el innen, le galább egy tisztességes hodályt ál lítsanak fel az udvaron. — Nincs év, hogy ne kérném, de tudnia kell, hogy a Jednotának két pénzalapja van. — Ismerem: beruházói és kar bantartói, amit én ördögi körnek ne vezek. — Hát akkor minek mondom ? Ha felhúznánk egy fészert, az nem kar bantartásnak, hanem beruházásnak számítana, a beruházási összeget pedig nem szabad öreg épületekbe ölni. Ezt megértem, de mi még itt leszünk az ezredfordulón is! Én nem értem meg, éppen azért nem, mert itt lesznek az ezredfordu (És érdemes volt annyi pénzt ölni Tardoskedden a pár hónapig szolgáló olajkályhákba?) Ebédszünet van. amikor kilépek a boltból. A csomagolópapírból alákerült az elárusítónők ebédje, amit maga a boltvezető hozott a vendéglőből, ahol étkezésként 5,60 korona kedvezmény dukál, ftt, a kivénhedt polcok előtt, az ugyancsak kivénhedt pulton eszik jóízűen a rántott halat és majonézes salátát. És kacarásznak. Mi mást tehetnének, bizakodnak, hogy egyszer majd jobb lesz, hogy egyszer majd olyan boltjuk lesz nekik is, mint a koltaiaknak, a palárikovóiaknak és másoknak . . . Pedig nem lesz, sőt, a jövőben sokkal nehezebben fogják teljesíteni a tervüket, mivel a gyártó vállalatok zöme az idén az önfinanszírozás és önelszámolás útjára lép. A Strojsmaltnak például eddig csak négy üzlete volt, az idén újabb 22 nyit országszerte, s érthető, hogy nem a Jednota, hanem elsősorban a saját üzleteit látja el áruval, a hiánycikkekről már nem is beszélve. Ugyanez érvényes az Elektroodbytra, s talán a Calex is nyit saját boltokat. Hogy az olyan boltok, amilyen a tardoskeddi vagy az udvardi, honnan szerzik be majd az árut ? Nem kétlem, beszerzik ők is, de minek az árán? Nem beszélve arról, hogy az újonnan nyíló vállalati boltok feltehetően korszerűen berendezett üzletek lesznek, nem porosak, ósdiak, mint mondjuk az a lóti (Veiké Lovce) iparcikkbolt amelyben ... (be sem mutatkoztam ...) Hm ... Inkább mégse ... Maradjak a fénynél: van, és az új, alakuló piaci helyzetet elnézve, nagyon is lesz mit tennie a Jednotának, hogy ezeket, az ilyen típusú boltjait megtartsa, fenntartsa és haszonnal, s a szociális elvárásoknak megfelelően működtesse. SZIGETI LÁSZLÓ * kétkerekű kézi emelő és teherszállító alkalmatosság Bencze Maria és Ruzsik Ivetta mosdólefolyót ad el Csirik Ágnes vásárlónak
