Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-12-20 / 51-52. szám
öNteMezerbői eUejeuu * — A magyar szakosok egy része valaha író- és költőjelölt volt: a csehszlovákiai magyar irodalom idősebb és ifjabb középnemzedékének nemegy’ jeles képviselője — Tőzsér Árpádtól Balta Kálmánig — közülük való. Mások irodalomszervezőként, kritikusként, szerkesztőként, fordítóként kapcsolódtak be szellemi életünkbe. Milyen az írói-közírói utánpótlás helyzete, holnapi ígérete most? — A kérdés, látszólag, körülhatárolt; megválaszolni azonban, mivel számtalan ága-boga van. nem Ls olyan egyszerű. Kezdjük talán azzal, hogy a tanszék, mint minden felsőoktatási intézmény. ..hozott anyagból” kénytelen gazdálkodni; a szabásmintára”, a korszerű ..értelmiségi fazon” kialakítására vonatkozó elképzelések ugyan a miéink. az a szellemi „szövet” azonban, amelyel a hallgatóink beállítanak közénk, más műhelyekben: a középiskolákban készült. Iskolája válogatja, hogy hol milyen minőségben. E tekintetben — tapasztalataim szerint — óriási az ingadozás, az értékszóródás: a működő (jól működő) kisszínpadok, irodalmi körök, szellemiséget tágító művelődési körök meglététől a — már-már bűnösnek nevezhető közömbösségig, diákokat eluraló érdektelenségig és tanári nemtörődömségig. Nehéz, sőt majdhogynem lehetetlen fejlesztenünk olyan készségeket. amelyek sok esetben még ki sem alakultak, vagy legföljebb csökevényesen mutatkoznak meg. Ami a lehető legtágasabban értelmezett irodalomértést s ezen belül is az az irodalom „csinálása” iránti érzékenységet, érdeklődést, titokfürkésző szakmai megszállottságot illeti, hallgatóink elsöprő többségében ez a reflex nem él olyan elevenen, ahogy én azt kívánatosnak tartanám. — Miben kereshetjük e reflexek lassúságának, tompaságának okát? — Hadd soroljak föl egynéhányat. Vannak ugyan középiskolai szellemi műhelyeink: egyedi, helyi vállalkozásként, elszigetelten azonban meglehetősen nehéz betölteniük azt a szerepet, hogy a nemzetiségi kultúra egészét tápláló, íróiközírói utánpótlást folyamatosan kibocsátó forrássá váljanak. Akadnak ugyan, szerencsére és nem eléggé dicsérhető módon. falvaink, kisvárosaink, amelyekben kis- és középiskolások lelkes, a betűvetés szellemi kalandjától megérintett csapata verbuválódik össze egy-egy ügyesen szerkesztett Iskolai lap körül: önmagában ez azonban kevés. Elgondolkoztatónak tartom. hogy ezek a helyi vállalkozások az elmúlt évtizedekben valójában sohasem tudtak afféle szlovákiai magyar Iskolai „Alkotó Ifjúságért” mozgalommá terebélyesedni. Hasznos lenne, ha azok az intézmények, amelyekben tisztük szerint élnie kell(ene) a kreativitás tiszteletének, két-három évenként megrendeznék a magyar iskolai lapok versenyét, mérlegre téve a diákköri közírói és szépirói kísérletek eredményeit. Szervezettebbé kellene tennünk az. utánpótlásnevelő munkát, megteremtve azokat a feltételeket, melyek előhívják az erre termett diákokból a lappangó tehetséget, s amelyek csiszolják. alakítják az íráskészséget. Tehetségkutató pályázatokat az utóbbi másfél-két évtizedben, ha jól tudom, rendre a nem iskolaügyi szervek kezdeményeztek; a hetvenes évek első felében a Nő szerkesztősége. ezt követően pedig az Iródia mozgalom. A koncepciózus munka hiánya, az ..ahogy esik. úgv puffan”-szerü szervezetlenség. úgy ítélem meg. máris kedvezőtlenül hat ki (és vissza) a magyar nemzetiségű újságíró szakosok s a magyar szakosok közül felbukkanó „íróbojtárok" cikk-, vers- és próza „csináló” képességeinek. nyelvet, stílust, kompozíciós trükköket alkalmazni tudó, az írásművek alaktanát belülről látó készségeinek általános állapotára. — Úszni persze, főleg az irodalomban, amelynek „csinálása” az eleve elrendeltség kérdése, lehet árral szemben is ... — Valóban. Tanári énemmel békésen megférő egykori szerkesztői énem. irodalomkritikusi énem örömmel nyugtázza, akadnak hallgatóink között — nem is kis számban —. akiket az említett mostoha körülmények között is megkísértett az íráspróba, az alkotás kalandja. A szlovákiai magyar költőutánpótlás valaha a magyar szakosokból fakadt. Tőzsér Árpád. Cselényi László, (s kezdetben) Zs. Nagy Lajos: közép-, majd főiskolai együtt-rajzás volt. Irodalomtörténetbe kívánkozó tényként emlegetjük ma már a hatvanas évek nyitrai magyar ,.íróképzőjét”. a Fórumot Ls. Utoljára a hatvanashetvenes évek fordulóján toborzódott össze a Komensky Egyetem Bölcsészkarának magyar tanszékén egy olyan társaság — Varga Imre. Kulcsár Ferenc. Grendel Lajos s ha nem szerénytelenség: jómagam —. amely együtt, egy időben kezdett egyre sűrűbben bekopogtatni az akkoriban még az egyetem tőszomszédságában székelő Irodalmi Szemle szerkesztőségének ajtaján. Mélyebb elemzést igényelne annak a földerítése, miért szakadt meg azóta ez a vonulat? Mert megszakadt. Az említett csoportos kirajzás óla csupán szólóban, rendszertelen időközben léptek át egynéhányan szellemi életünkbe az egyetem padjai közül. Legföljebb Bállá Kálmán nevét említhetném csupán (bár egyetemi tanulmányai révén valójában ő is inkább Budapest neveltje). Az Egyszemű éjszaka című anatológiai megjelenése, 1970 óta írástudó utánpótlásunk vidéken verbuválódott, vidékről érkezett a fővárosba. Ami persze nem baj; sőt. ha figyelembe vesszük, hogy a magyar kulturális élet valódi terepe a vidék, nem pedig a zömében szlovák lakosságú és kultúrájú főváros, a maga módján örvendetes tény, hiszen szükségünk van. volna az erős. az önszerveződésre képes vidéki kulturális gócpontokra is. Úgy persze, hogy olyan csúcsintézmény, mint a tanszék, cselekvő részese és egyik alakítója — ha nem a legfőbb alakítója — maradjon az utánpótlásnevelésnek is. Szembesülnünk kell az elmúlt másfél-két évtized (sajnálatos gyér eredményt hozó) gyakorlatával. Feladatunk nem könnyű ugyan, hiszen a tanszéknek a jelenlegi körülmények között egy hármas követelményrendszer szorításában kell tevékenykednie, keresve az optimális összhangot az egymástól különböző követelmények között. — A magyar tanszéken képeznek szakosokat az általános iskolák felső tagozatára, középiskolai tanárokat; ám emellett a tudományegyetemek profiljába tartozó feladatoknak is eleget kell tenniük, magukra vállalva a filoszképzés, a szerkesztői, műfordítói utánpótlás nevelésének az ügyét. — Ez utóbbi feladatunknak, amely a korábbi időszakokban afféle gazdátlan területté parlagosodott. olyan formában tudunk eleget tenni, hogy bővítjük az oktatási tevékenységen kívüli ismeretszerzés és készségfejlesztés lehetőségeit, az önkéntes érdeklődésen alapuló műhelymunkát. Két év óta egyre rendszeresebben tartja összejöveteleit a tanszékünk valamennyi hallgatójának érdeklődésére számot tartó Műhely művelődési klub; de működnek már a kisebb taglétszámú, valóban munkajellegű csoportosulások, egvüt[gondolkodásra, készségfejlesztésre szolgáló szakkörök is. A műfordítóiskola önkénteseivel Szabómihály Gizella foglalkozik; a míielemző. író- és kritikusképző „plusz szeminárium”, a BVK — vagyis a Betűvetők klubja — vezetését pedig, lévén magam is betűvető, én vállaltam. Rendszeresen, módszeresen, folyamatosan szeretnénk dolgozni. Tennivalónk akad bőven. Hallgatóink zömének ugyanis meglehetősen kicsi a rálátása a mai magyar kortárs irodalomra: még az olyan — a klasszicizálódás irányába tartó — életművekre is. mint amilyen például egy Nagy Lászlóé, Pilinszky Jánosé. Nemes Nagy Ágnesé. A középiskola, sajnos, nem tudatosította bennük a mai magyar irodalom egységét, az íllyési „ötágú síp” külön-külön hangjaiból összeálló közös és oszthatatlan dallamot. Emiatt aztán szellemi birtokbavételre várnak olyan jelentős költői opuszok is. mint például az erdélyi Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című poémája, a vajdasági Domonkos István Kormányeltörésben című. mondandójában megrázó, formájában meghökkentően modern költeménye és így tovább és így tovább. Feladatomnak tartom, hogy megpróbáljuk ellensúlyozni azt a rendkívül kedvezőtlen jelenséget, amit jobb híján „esztétikai diszlexió”-nak nevezek, s amelynek szomorú lényege nem más. mint hogy — tisztelet a kivételnek — a középiskolás ifjúság zöme „esztétikai analfabéta”, aki nem tud (nem eléggé tud ..esztétikummar. „versül” (főleg nem „modern versül”). Azon fáradozunk. hogy kialakítsuk azokat az újfajta olvasási reflexeket, beidegződéseket, amelyek lehetővé teszik az újszerű, modern poétikák jegyében fogant szövegek befogadását is. S az önképzés említett formáin túl terítékre kerülnek összejöveteleinken az alkotó írás (a világ számtalan egyetemén külön tárgy — önálló tárgyként (!) oktatott „creative writing) elméleti és gyakorlati kérdései is. ide értve a szépirói és kritikusi „tollproblémák” eredményeinek közös megbeszélését. megvitatását, „kivesézését”. átigazítá-Beszélgetés Zalabai Zsigmond egyetemi tanársegéddel nő 22
