Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-12-20 / 51-52. szám
sál is. Hogy aztán ebből a ..tollforgató neveidéből” kerül-e ki majd (nagy) író. az elsősorban annak a függvénye, menynyi és milyen tehetséggel áldotta meg a sors a Belűvelők Klubjának egy-egy tagját. — Milyen pályán képzelik el életüket a végzős hallgatók? Tanári oklevelet szereznek. de — valóban tanítani szeretnének? Visszamennék oda. ahonnan felröppentek egy univerzitásra, szííkebb pátriánkba, a Csallóköztől a Bodrogközig? Hogyan viszonyulnak ahhoz a nem kis szellemi tehertételhez, hogy egy nemzetiségi kultúrában a humán értelmiségnek, főleg ha magyar szakos, a közösség érdekében, a ..mi-tudat” fenntartása és megőrzése végett a kultúraszervező, a szellemi mindenes szerepét Ls magára kell vállalnia? — Ismerkedő-tapogatózó felmérésem során már a ..gólyáknak" föltettem azt a kérdést, miben is látják a szlovákiai magyar humán értelmiség, ezen belül is a pedagógus értelmiség szereptudatának meghatározó jegyeit. Nos. a válaszok miatt — s ez már a középiskolák jellemformáló munkájának az örvendetes viszsza igazolása — nem volt okom a kétségbeesésre. Még az alig érett, a végleges és tudatos személyiségképtől egyelőre meszsze álló egyetemi újoneok is magabiztosan sorolták a-humán értelmiségi sajátosságainak tartott jellemjegyeket, köztük a szellemi-kulturális közszolgálatot, a település közösségi életében való részvételt, mi több: a szervező és irányító szerepet, az amatőr művészeti csoportok munkájának támogatását, a művelődési klubok, kisszínpadok. író-olvasó találkozók ügyeivel való azonosulást, az anyanyelvű kultúra megőrzésére, fenntartására, további gyarapítására irányuló tudatos akaratot slb. Ezek a válaszok ott kezdtek színükről visszájukra fordulni, amikor szembesítettem őket azokkal a (kevésbé szívderítő, mi több: gyakran szívszorító, már-már fájdalmas és bűnös tájékozatlanságról tanúskodó) tapasztalatokkal, melyeket az egyéb kérdéseimre adott feleletekből voltam kénytelen leszűrni. Többek között abból, hogy az elsőéves hallgatóknak mintegy a fele képtelen volt tisztázni — nem. nem is annyira előttem, mint inkább önmaga előtt! — mi is a lényegi különbség az ..értelmiségi” és a „diplomás” között. Aki eddig a pontig sem jutott el. milyen konkrét tartalommal lesz képes megtölteni, a hangzatos szólamokon túl milyen szakmai és etikai tulajdonságokkal tudja majd igazolni, érvényre juttatni a fönti — különben olyannyira szép. olyannyira jól hangzó — elveket? Ezt a megható „ars pedagögicá”-t? A pedagógus értelmiség .szereptudatára vonatkozó válaszokból hiba volna messzemenően pozitív következtetéseket levonnunk. Mert a kéznél levő. előregyártóit válaszok formáiban — mint ezt más kérdéscsoportjaim mutatják — gyakran bizony elvész a konkrét, a kézzelfogható, a mérhető tartalom. Az egyetemi stúdiumok nagy része éppen azért arra kell. hogy irányuljon, hogy a középiskolából hozott „formába” beilleszkedjenek végre azok a „tartalmak", amelyek nélkül nem hogy a nemzeti kultúra és a nemzeti történelemtudat Ady-féle Templomát, hanem még egy úgv-ahogy komfortosnak mondható nemzetiségi „lakószobát” sem lehet sikerrel fölépíteni. Végzős hallgatóink zöme tanítani szeretne: visszavárja őket a vidék, a szülőföld. a hazán belüli szőkébb haza. Érzik, sejtik, hogy mi célból, milyen ügyeknek a szolgálatában kell katedrára állniuk, azt nem látják — rajtuk kívüli okok miatt hogyan is látnák? — tisztán, hogy a közösségi tudat zavartalan működésének fenntartása, megőrzése, továbbörökítése érdekében hogyan és mit kellene valójában a nemzetiségi iskolák magyar (és nemcsak magyar!) szakos pedagógusainak megtanítaniuk a diákjaikkal. E kérdés megválaszolása azonban nem (nem pusztán) majdani magyar s akosok feladata és illetékességi köre; olyan nagy — és bonyolult — ez a csomó, hogy kibogozása illetékeseknek, iskolaügyünk felelős gazdáinak, a tantervek, tanmenetek öszszcállítőinak is adjon épp elég munkát. Nem kevesebbet kellene ugyanis, leásva egészen az alapokig, közügyi tisztánlátásunk. miheztartásunk végett tisztázni, mint hogy a szlovákiai magyar iskolák — sajátos feladatrendszerüket figyelembe véve — a jövőben valóban magyar iskolákként működjenek-e. betöltve azt a szerepet — a közösségi tudat fenntartását —. amelyet az állam és a nemzetek-nemzetiségek jogegyenlőségét kimondó alkotmány nekik szánt: avagy megmaradjanak-e — komplex feladatkör helyett csupán a részfeladatot vállalva — az oktatási nyelv magyarsága, a „magyar tanítási nyelvű"-ség mellett. A józan ész. a parasztlogika azt diktálná, hogy a tanítási nyelv magyarságához társuljon a tananyag s a szemlélet magyarsága is: kultúránk megismerésének, ápolásának társadalmunkban semmiféle tiltó rendelkezése nem vethet gátat. Márpedig ha ez így van. hadd kérdezzem meg: nem része-e a szlovákiai magyarok kulturális tudatának mindaz, ami a magyar nép történelme során elődeinkkel történt? Nem része kultúránknak egy-egy Bartók vagy Kallós Zoltán gyűjtötte népdal? Egy mezőségi keserves? Nem rész-e kultúránknak az a tudás, melynek révén térbe tudjuk helyezni, hol is játszódott A nagyenyedi két fűzfa története? A podolini kísérleté? Vagy hogy hol is fekszik az a várrom, amely Kölcsevnket a Huszt című versének megírására ihlette? A földrajz, a történelem, a magyar irodalomtörténet tantárgyközi összehangolására — s ezen túlmenően, a szovjetunióbeli gyakorlat mintájára: a magyar tannyelvű iskolákban a magyar nép történelmét is tanítsák — volna szükség ahhoz, hogy középiskolai diákjaink múltismeretének fehér foltjai eltűnjenek végre a tudat térképéről. Hogy ne hallgatás kísérje az olyan kérdéseket. mint hogy: Hol élnek és milyen nyelven beszélnek a csángók? Elgondolkodni is félelmetes: egyik fehér folt szüli a másikat, a sokadikat. Mert aki életében nem találkozott ezzel a kérdéssel, nem találkozott balladáink és népdalaink gyöngyszemeivel, nem találkozott a népzenekutatás eredményeivel, a néprajzzal, a népi díszítőművészettel, a nyelvjárás, az archaikus népnyelv kínálta szellemi izgalommal. Tudatának fehér foltja mögött — vigyázat: magyar szakosokról, szakmabeliekről van szó! — egy könyvespolcnyi szakirodalom üres helye ásít. — Ha a humán (sőt magyar—történelem) szakos elsőévesek ennyire tájékozatlanok, mit várhatunk a műszaki érdeklődésünktől, s azoktól, aki csupán az alapiskolát végezték anyanyelvükön? — A kérdés: költői: magában hordja a feleletet. A középiskolából nemrégiben kikerült, magyar szakossá előlépett diákok körében szerzett tapasztalataim alapján úgy vélem, önismeretünk fehérebbnél fehérebb foltokkal terhelt, közösségi tudatunk hézagosnál hézagosabb. Még azokban sem él egy egységes nemzettudat. akik a hungarisztika körébe tartozó nyelv- és irodalomtudomány elsajátításában látják fiatal éveik célját. Pedig ... pedig mondjuk egy angol felvételi vizsgán is tudásminősítő eszközként szolgálnak az olyan kérdések, amelyek arra irányulnak, hogy fölmérjék, milyen a jelentkező „angolszász-képe”, van-e fogalma arról, miért váltak ki ebből a közösségből az amerikaiak, a kanadaiak. Elképesztő tudatzavarokat sejtet, hogy — magyar nemzetiségű, magyar iskolából jött! — elsőéves magyar szakosoktól olyan statisztikai adatokat hall az ember, melyek a világ magyarságának a számát egy ötmilliótól huszonöt millióig terjedő skálán szórják szét.. . — A kép, amely ebből az értékelésből kikerekedik, meglehetősen sötét. Szülőföldjük múltját, művelődéstörténetét. Dél-Szlovákia történelmi, irodalmi értékeit, a szlovákiai magyar nemzetiség életével kapcsolatos alkotmányjogi rendeleteket, népszámlálási eredményeket azonban remélhetőleg jobban ismerik középiskoláink végzősei. — Bárcsak így volna! Tapasztalataim azonban megint csak ellentmondanak e föltételezésnek. Némi túlzással azt mondhatnám: a csallóköziek nem tudják, hogy van valahol, az ország keleti részein, egy Bodrogköz; s igaz mindez, sajnos, fordítva is. Gondol okoz olyan ismeri néprajzi tájegységek behatárolása, mint a Mátyusföldé. Gömöré: az irodalomban Mikszáth és Madách Nógrádjáé. Krúdy és Jókai Szepességéé. Alig-alig kaptam értékelhető feleletet arra a kérdésemre, amely azt tudakolta, melyik szlovákiai falucsoport magyar nyelvsziget. Mit tud Kodályról, a magyar népdalról, a Gerencséri utcá .. .-ról az A csitári hegyek alatt-ról. Ág Tibor Balladagyűjteményéről mindaz, aki még a Zoboralját sem képes ^elhelyezni a térképen? Milyen a történelemismeretük, a honismeretük azoknak a fiataloknak, akik közül kilencven százalék nem képes összepárosítani egymással Borsi és Rákóczi Ferenc nevét? Akik közül Nagysalló Komárom. Branyiszkó nevét hallva csak egyben-kettőben villan föl az összefüggés, hogy 1848/49 diadalmas (és itteni kötődésű) ütközeteiről van szó? — S nem csak a múltismeret hézagos; az sajnos a szlovákiai magyar mikrotársadalom közelmúltjának. jelenének az Ismerete is. Kezdve attól, hogy a hallgatók zöme képtelen egybelátni a szlovákiai magyar etnikumot őrző földrajzi sávot, a Csallóköztől a Bodrogközig ívelő szükebb pátriát: folytatva azon keresztül, hogy az elképesztően alacsony lefelé kerekítéstől kezdve az irreálisan magas túlkerekítésig pontatlanul ismerik (azaz: sehogyan sem ismerik) a szlovákiai magyarság létszámára (s hozzávetőlegesen: a kerületenkénti létszámára) vonatkozó statisztikai adatokat; el egészen addig, hogy sem a magyar nyelv, sem a polgári nevelés keretében nem szereztek kellőképpen mély ismereteket a nemzetiségünk helyzetét, kulturális életét meghatározó alkotmányeikkelyig. a nyelvhasználatra vonatkozó törvényrendeletekig, és így tovább, és így tovább... — Iskolai gondjaink — közügyi gondjaink. Akárcsak az élet más területein, a szervezési, a tartalmi és a szemléleti korszerűsödés parancsa a nemzetiségi oktatásügy „önismereti tantárgyaiban” sürgető igénnyel merül fel. — Alapos, az én egyedi és egyszeri szondázásomon túlmenően, valódi mélyfúrással. reprezentatív mintán föl kellene mérni végre, hogy azokban a kérdésekben. melyeket fölvillantottam, milyen is a magyar iskolák végzőseinek tudásszintje. Ha — mint azt gyanítom — nem olyan szintű, hogy a kultúra- és közösségfenntartás. az etnikai azonosságtudat őrzése szempontjából zavartalanul működjék, egv sajátos helyzetben élő sajátos népcsoport történelmi, társadalmi, szellemi és kulturális igényeihez kellene igazítani azt az ismeretanyagot, amely az önismereti tárgyak — az irodalom, a történelem, a földrajz, a honismeret, a polgári nevelés — keretében lanítandónak és tudni illőnek találtatik. Ehhez az igényhez kellene igazítani persze a tanterveket, a módszertant segédeszközöket, a majdani tankönyveket is. Honismereti néprajzi, a mai szlovákiai tájakhoz fűződő magvar történelmi és művelődéstörténeti tudnivalókat, emlékhelyekhez fűződő fotókat, mi több: alkotmányjogi ismereteket, népszámlálási adatokat bőven közöl már a Magyar nyelvi gyakorlatok ... című. az alapiskola hetedik és nyolcadik osztályos tanulói számára kiadott, tankönyv is. melyet évekkel ezelőtt jelentett meg a Szlovák Pedagógiai Kiadó magyar szerkesztősége-A szemafor már akkor sem mutatott pirosat. Bejárandó a közösségi céljainkhoz vezető utat. lehetséges, hogy a zöld fényt magunknak, magunkban kell kigyújtanunk ? A szövegben előforduló helységek szlovák neve: Tekovské Luzany, Komárno, BorSa GRENDEL ÁGOTA FOTÓ: GYÖKERES GYÖRGY nő 23
