Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-12-20 / 51-52. szám
Mint lapunkból kedves olvasóink már nyilván értesültek, a Szövetségi Munkaügyi és Szociális Minisztérium új családpolitikai koncepciót dolgozott ki. Lapunk ünnepi számában dr. Bauer Edit szociológus-kandidátust, a Munkaügyi Kutatóintézet munkatársát kértük föl — aki részt vett a tervezet különböző változatainak véleményezésében —, hogy vesse papírra a témával kapcsolatos legaktuálisabb kételyeit, gondjait. Az új családpolitikai koncepcióról gondolkodva az jut eszembe, hogy miért is reagálunk mi ilyen megkésve azokra a gondokra, amelyek már meglehetősen régen várnak sürgetően megoldásra? És vajon miért éppen most kerül a figyelem előterébe a családról való gondoskodás átfogó koncepciójának a kérdése ? A családkutatások eredményei már meglehetősen régen jeleztek olyan égető gondokat, amelyekre a népesedéspolitika nem terjedt ki, a családtörvény viszont csak a megoldások alapelveit vázolta. Az állandó növekedés eszméjét feladva az új családpolitikai koncepció egy állandósult létszámú népesség megtartásának szándékából indul ki; a minőségre, az egészséges, kiegyensúlyozott, kulturális és civilizációs szempontból magasan fejlett népesség kialakítására helyezi a hangsúlyt. Amellett, hogy családnak ebben a folyamatban döntő szerepe van, a koncepció alaptétele, hogy nem szabad a családot feladatainak ellátásában, gondjaiban, bajaiban magára hagyni. S ezek a gondok bizony számosak! Kritikus pont maga a családalapítás is. nem véletlenül jellemzi ezt a korszakot a rajthelyzetek halmozásának. A felmérések szerint önálló lakásban az ifjú házasoknak csak ötödé kezdheti új életét; és a házasság ötödik évében van csak a fiatal családok 80 százalékának önálló lakása. A feszültség további forrása a fiatal családok legtöbbször ideálisnak nem mondható anyagi helyzete. Ez egyrészt abból következik, hogy a bérrendszer nem elsősorban a teljesítményt honorálja, hanem gyakran a munkában eltöltött éveket. A szakközépiskolát, főiskolát, egyetemet nye különbözik azt illetően, hogy milyen formában kellene a társadalomnak hozzájárulnia a gyermeknevelés költségeihez, abban azonban egyetértenek, hogy ezt az arányt mindenképpen tartani kell, s a lehetőséghez mérten növelni is, illetve a kiadások növekedésével a gyermek kora szerint módosítani. Az anyagi nehézségek különböző mértékben, ilyen vagy olyan formában, de végigkísérik a családok mindennapi életét. Később már nem olyan myomasztóak; a fiatal családok 2—3 év alatt átvészelik a „nehezét", s a családi költségvetés kiegyensúlyozottá válik. Kérdéses viszont, hogy ez a feszültségekkel teli korszak milyen nyomokat hagy a család életében, a családtagok életfelfogásán, szokásain, cselekvéseiben, értékeiben ... A szigorúbb gazdasági feltételek, amelyekről inkább népgazdasági szinten szoktunk beszélni, nem maradnak következmények nélkül a családok életvitelét illetően, hatással vannak az egyes családok életkörülményeire, életszínvonalára is. Az utóbbi évek vizsgálatai azt mutatják, hogy ugyanazt az életszínvonalat ma több munkával lehet csak elérni, illetve tartani, mint tegnap! A családoknak körülbelül a fele keresett az utóbbi években valamilyen jövedelemkiegészítő forrást, s még többen fordultak olyan Nem véletlen, hogy a családról mint a társadalom alappilléréről való gondoskodás az extenziv fejlődés tarthatatlanságával, a minőségi követelmények előtérbe kerülésével kerül a szociálpolitika kiemelt helyére. A népesedéspolitika elsősorban a népesség alakulását tartotta szem előtt, és nem volt mentes a növekedés mindenhatóságába vetett hittől. Roszszul időzített intézkedéseivel viszont nem egy kiegyensúlyozott népességnövekedést eredményezett, hanem inkább a hullámzó és növekvő irányzatot támogatva, a hullámvölgyeket és hegyeket mélyítette, illetve emelte. Az, ami elvont elméletnek tűnik, a gyakorlatban a tantermek hiányában, lakásproblémákban, az egyén önhibáján vagy érdemein kívüli különböző életlehetőségekben jelentkezik. És ez még csak az egyik gond! A másik, nagyságrendjében legalább ilyen horderejű gond a népesség minősége. A kutatások már nagyjából egy évtizede jelzik, hogy azokban a családokban születik a legkevesebb gyermek, ahol a nevelés és a személyiségfejlődés leginkább biztosított. hiszen önmagában is sok buktatót rejt. A házasulandók átlagéletkora az elmúlt években egyre csökken. Több ezer kiskorú köt évente házasságot. Egyes szakemberek szerint a házasságok 50, mások szerint 60 százaléka a terhesség „kényszere" alatt köttetik. A gondokat csak tetézi, hogy a családalapítással gyakran párhuzamosan más vonatkozásban is „starthelyzetbe" kerülnek a fiatalok. Nemzetközi vonatkozásban, főleg a fejlett ipari országokkal összehasonlítva szokatlan, szinte egyedülálló, hogy a családalapítás az önálló élet kezdésének és megalapozásának csaknem kizárólagos módja. (S vajon tudjuk-e, mennyiben lehet az önálló életforma utáni vágy a házasságkötés alapmotívuma?) Az aránylag korai házasságkötéssel szinte természetszerűleg együttjár a szakmai pályakezdés, a gazdasági aktivitás kezdete. Ez önmagában is szellemileg megterhelő „adaptációs" folyamat, ahol új szerepkörbe, munkacsoportba kell beilleszkedni, eddig ismeretlen feladatokat megoldani. Ehhez járul az önálló élet feltételeinek megteremtése. A szakirodalom végzett pályakezdő fiatalok gondjai, s a korábban munkába lépett kortársaikhoz viszonyított hátrányos helyzetük csak súlyosbítja az ilyen jellegű nehézségeket. így nem véletlen a szülők anyagi segítségének, támogatásának „intézményesülése", hiszen gyakran a család sorsa a tét! Az életszínvonal kialakításának mai kétkeresős modellje nem kevés gond forrása. A fiatal családokban a gyermek születése után az édesanya a gyermekgondozási segélyt veszi igénybe, így a család jövedelme, amit az adósságtörlesztés úgyis jócskán „megtépáz"; méginkább megcsappan. A felmérések azt mutatják, hogy 1985-ben csaknem 400 ezer gyermek élt olyan családokban, ahol az egy főre eső jövedelem csak a szociális létminimumot érte el, illetve még ezt a szintet sem! A családok jövedelmi helyzetének és fogyasztási szerkezetének elemzése azt mutatja, hogy a családi pótlék a gyermek ellátására és nevelésére fordított költségek 27 százalékát fedezi, az összes egyéb, főleg adókedvezmény kb. az egy gyermekre fordított kiadások 40 százalékát teszi ki. A szakemberek véleméj.kedvtelések" felé, melyek takarékosabb életvitelt tesznek lehetővé. így éltük meg a kertészkedés általános divattá (?) válását, terjed a házi szabásvarrás, kötés, befőzés, állattartás, barkácsolás. Nem csoda, ha az emberek állandó fáradtságra, hajszoltságra panaszkodnak. Ez az emberibb lét iránti igyekezet ezentúl kizárólag az anyagiakra korlátozódik. Persze, itt nagy hiba lenne általánosítani! A családok egy része átmenetileg vagy állandóan anyagi gondokkal küzd. Az elért életszínvonalat tekintve növekszenek a különbségek, ennek ellenére nem túl széles az a réteg, amelynek nincsenek anyagi gondjai. Régi igazságnak számít, hogy az elégedettség, illetve elégedetlenség nagy mértékben a tudásszint, a látókör függvénye. A feszített munkatempó, mely a család életkörülményeinek javítására összpontosul, nemcsak általános fáradtsággal jár, hanem gyakran a családi élet kiüresedéséhez is vezet. Az időmérleg-vizsgálatok szerint a családon belüli kapcsolatok ápolására, a gyerekekkel való foglalkozásra fordított időt többszörösen fölülmúlja a főzésre, vásárlásra, háztartási munkákra fordínő 18 /
