Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-12-20 / 51-52. szám
lom. Vagánynak, virtusko- I dónak, aki csak úgy. a fogai közi kipréselve a szavakat. mintegy magától kérdezi : mi értelme van így tovább az életnek? De mára gyengéden melankolikussá váló szemében rög- 1 vest ott az önvád az ostoba kérdésért. Jövőre gerincműtétnek veti alá magát, utóbb majd ne' tehessen ; szemrehányásokat, hogy elmulasztott valamit! Bár * nem bízom, mégis! — sustorog belőle a teljes, gazdag és bő élet vágya, az éiniakarás dühe: kemény, csontos dühe. Mert Szilágyi Zoltán nehezen bocsát; ja meg az életnek, hogy neki már nem annyira mozgalmas, nem eseményes. mint egykoron, amikor fillérjeit arra költötte. > hogy utazzon, világot lásson Gömörtől Székig, keresztül-kasul a tiszta forrásig. Nem tudja megbocsátani. mert nincs kinek megbocsátania. Aztán hát lassú, szófukar merengés- i sei rekonstruálja, milyen \ szellemi irányítás alatt lett azzá. akivé. Hodek Mária, tanító nénije, rendezője nevét a legtisztább szigetként ejti ki. Majd szavaival azt körvonalazza, a táncban hogyan olvad össze a szeretet világnézete a jelképes költészet hitével, s ettől meggyőződésemmé válik, már csak azért is jó koreográfus lett volna belőle. mert észrevette e kettő édestestvériségét. S azt is. hogy a koreográfia maga semmit sem mond. a benne lakó lélek a fontos ;s ahogy a lélek a táncban, akár egy laglejlésben. tölcszmél. Derült égből villámcsapásként ér a kijelentése. hogy amíg lesz Tátika. járjon akár mankóval. addig benne is lesz hil. Beleremegek ebbe. mert tudom. nyomdafestékei nem tűrő hivatali procedúrák mennyire veszélyeztetik mostanában a Tátika jövőjét, s ezzel Szilágyi Zoltán jövőjét is. Nehogy a dráma balladává sötétüljön. gondolom, de nem mondom ki. bár fáradt arcába nézve látom, akár ki is mondhatnám. Szilágyi Zoltán tisztában van élete árnyoldalaival. Nem kerget illúziókat. Öt év alatt megtapasztalta, mit jelent másként élni. hogy a többiekkel csak látszólag I egyezik élete üteme, hogy I rá van szorulva szeretteire. ; nagyon-nagyon rájuk van ; szorulva, ami az idő niúlá\ sával kialakíthatja azt a j szorongató érzést is. hogy ■’ egy kisközösségben egye: dűl áll. mindenki fölött, j megközelíthetetlenül. Mi- i közben szive, lelke csupa J befogadás, tettrekészség. i tanulni vágyás. Egész lé* nve egyfajta szorgalomban í megmutatkozó szomorkás 5 boldogságot tükröz.amely; lyel tudatosítja, egyetlen ! mentsége és esélye a rend- I szeres testedzés és a munf ka. És a beletörődés, hogy i igenis. így is teljes az élet. ; De még mennyire az! An- 1 nak ellenére, hogy nyolcvanhét januárjától, amikor > teljes rokkantságba he- I lyezték. 987 koronából élt. Nem tévedés, háromjegyű a szám. nincs előtte l-es. í Mivel ez a pénz botrányosan kevés, kérvényére megemelték ezer koronára, és nem -val. És az idén janu-Í* árban, ha hihető, ha nem. újból „örülhetett”, mert kereken nyolc (8) koroná- I val növekedett ez az üszj szeg. Szilágyi Zoltánnak ! ekkor már sírni .sem volt > kedve, s lelke mélyén azó- I ta is kacag menthetetlenül, i mint mindenki, aki akárj csak egyszer is a végtelen| ség sötét perspektívájából I látta önmagát. Azóta talán i még többet hallgat, s tán ‘ büszke is arra. hogy él. j Mély. nagyon mély életet. ; amelyet messzire fájó ide, gek kötnek körül. S talán ; csak az iskolában válik beszédesebbé. amikor a Tátikások vagy a Summások próbáján ülve elmondja a táncot.egy megmaradt baf rátja pedig eltáncolja. Vagyis tanít! S miközben tán] cot. aközben magatartást. : kitartást, hozzáállást is taj nít az ekeli gyerkőcöknek.- akik talán azt is megérzik, : az érzékenyebbje biztosan. ; hogy aki kevés szóval bej szél. az közelebb van ah: hoz. hogy minden szavával ! a mélységből merítsem. Onnan, ahol mindennek súlya, jelentése van. Ahol : nem grasszálnak a dúlt idegrendszer rémei. Ahol lél nyegtelen a szegénység, a : megaláztatás, a másság. mert minden ezeken túli. í Akár a tánc. A néptánc. 1 amelyre Szilágyi Zoltán az | életét tette. SZIGETI LÁSZLÓ ? GYÖKERES GYÖRGY I I ELVÉTELEI nő 15
