Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-12-20 / 51-52. szám

találkozása

intézkedések, rendeletek kielégítik a nagyon gyakorlatias asszonyokat is, és nem tűnnek majd túlságosan távolinak. Mint már említettem, a tervezet nézőpont jellegű, javaslatai törvényhozói kiigazítások után kerülnek megvalósításra, kötődve többek között

aki nem lehet konstruktív, az bizony nagyon gyakran destruktívvá válik. Az ilyen fiatalnak nincs életcélja, törvényszerűen passzívvá válik, elégedetlenné, levertté és bizalmatlanná. Eszébe sem jut, hogy magába keresse borúlátása okát, mint ahogy az sem.

a Munka Törvénykönyvéhez, és néhány további készülő törvényhez (elsősorban a környezetvédelmi, az ifjúsági, és a foglalkoztatottsági törvényhez).

— A családpolitikai tervezetben a prioritás jogát kapta a fiatal családok ügye. Nem csupán etikai, hanem gazdasági indokok miatt is, hiszen olcsóbb megelőzni a gondokat, mint azokat orvosolni. Térjünk vissza beszélgetésünkben a családhoz...

— Túlszervezzük a fiatalok életét; nem engedjük, hogy olyan helyzetekbe kerüljenek, amelyekben önállóan kellene dönteniük, a döntés lehetősége pedig fokozná a cselekvő kedvüket; túlságosan féltjük őket. Művileg próbáljuk cselekvésre bírni őket. Ennek az objektív folyamatnak bizony fordítva kellene lejátszódnia. Sajnos, már a bölcsődékben kezdődik a tervezett-szervezett élet, és ha a fiatalok a későbbiek folyamán felnőttként maguk választanak utat, gyakran bírálat éri őket. És hát

hogy maga tegyen valamit boldogulásáért. Arról is szólni kell, hogy a menyasszonyok 45 százaléka terhes, amikor házasságot köt; ebből eredőben — néhány kivételtől eltekintve — kényszermegoldásnak is tekinthető az ilyen házasság, a tizenévesek tehernek érzik az anyaságot, úgy gondolják a gyerekek miatt képtelenek érvényesülni munkahelyükön, ingerültek, napirenden vannak a konfliktusok fiatal élettársukkal, és nagy megkönnyebbülésnek tekintik a válást. Az illúzió azonban csak pillanatnyi, mert ezek a fiatal anyák egy csapásra családfenntartókká válnak, egyedüli felelősökké gyerekeik neveléséért. És itt talán be is zárul a kör.

— Remélhetőleg nem a nőszövetség számára, amelynek az alapszabálya egyértelműen kimondja, hogy feladata keresni a megoldást nemcsak tagjai, hanem valamennyi asszony gondjára. Érdekvédelmi szervezet e a nőszövetség? Lehet-e a nőszövetséget a

nők szakszervezetének nevezni?

— A munkáját, tevékenységét tekintve remélem, hogy igen; persze az is igaz, kézzelfogható eredményeket kell felmutatnunk ahhoz, hogy a közvéleményben nöjön szervezetünk tekintélye. Nagy lehetőségnek tartjuk a közelgő választásokat. Az az elképzelésünk, hogy saját programmal veszünk részt a Nemzeti Front választási programjának kialakításában. Saját programmal, amely a nők és a családok — tehát valamennyi polgár — életszükségletét tartaná szem előtt, ennélfogva nemcsak a nők, hanem a lakosság minden rétege támogatná. Ezt a programot elsősorban az SZNSZ képviselői által fogjuk népszerűsíteni, de reméljük, hogy a többi tömegszervezetben is támogatókra találunk, mert igazán nem szeretnénk, ha javaslatainkkal, véleményünkkel egyedül maradnánk, mint az már többször is megtörtént. Szinte naponta érezzük, mennyivel könnyebben érhetnénk el eredményeket, ha az asszonyok ott lehetnének azok között, akik a fontos döntéseket hozzák. Nincsenek ott. Pedig nyilvánvaló, hogy bizonyos helyzeteket másképp közelítenek meg a férfiak és másképp a nők. Mást tartanak fontosnak. A férfiak nem úgy élik át a kötelesség terhét, mint a nők; hanem valahogy, — könnyedébben. Nem egyenlő a feladatok megosztása a férfi és no között, habár kis előrelépés vizuálisan is tapasztalható. (Szokványos kép a bevásárló vagy a gyerekeivel

sétáló fiatal apa.) Gyakran panaszkodnak az asszonyok, hogy nem-' futja idejükből a gyerekeire. Ezt én extenzív hozzáállásnak tartom, mert lehet az anya akár egész nap a gyermekével, és mégsem találkoznak, elkerülik egymást az érzéseikben, és lehet hogy csak egy órácskára futja az idejéből, de ez alatt teljes mértékben kilégíti a gyerek igényét. Tudatosítani kell, mi számomra a legfontosabb. Ha a gyerek, akkor játszom vele egész nap, és nem fogok sírni amiatt, hogy nem futotta időmből portörlésre. Egyszerű, nem? Új munkaformák? Vannak. Például kezdeményező szervezetként szeretnénk megalapítani és patronálni a gyerekotthonok és a fogyatékos gyerekek pénzalapját. Ezt a kongresszusunkon a senicai járási bizottság elnöke kezdeményezte és a későbbiekben már a SZISZ-el karöltve dolgoztunk. (Az interjú készítésekor folyamatban volt a pénzalap alapszabályának kidolgozása.) Nagy fontosságot tulajdonítok a pénzalapnak, hiszen annyit beszélünk a közömbösségről, érzelem sivárságról — őszintén remélem, hogy a pénzalap nemes küldetése felébreszti az emberekben a szunnyadó emberisséget. Csoportok és egyéni adakozók segítségét egyaránt elfogadja a pénzalap, már most jelentős összeget ajánlott fel Peter Dvorsky nemzeti művész, de számos neves rockénekes is. Az emberekben — bármit is mutatnak kifelé — ott szunnyad a jószándék, és egyszerű a módja annak, hogy jóknak érezhessék magukat.

Az altruizmus, az önzetlenség, fiatalban, öregben, férfiben, nőben egyaránt jelen van. Csak arról van szó, hogy ez a szép kezdeményezés támogatást kapjon, hogy az érdekek valahol a félúton az alsó és felső szervek között találkozzanak. Ha elkerülik egymást, az a legrosszabb, ami érheti egy tömegszervezet tisztségviselőjét. Ugyanis így születnek a csalódások, a kiábrándulások.

— Egyre gyakrabban olvasni a lapokban ilyen címeket: Fagylaltot árul a mérnöknő, Butikot nyitott a tanárnő ... Persze, nem csupán a nőnemű szellemi tőke kacsingat a jobban jövedelmező ágazatok felé. Január elseje után az üzemek nagyon meg fogják fontolni, kit alkamazzanak, kit ne, és várható, hogy általában a nők fogják húzni a rövidebbet. Ök a „problémás kategória". Tud ezen a felfogáson (közvéleményen) változtatni a nőszövetség ?

— A közvélemény alakítása nagyon hosszadalmas munka, és nem mondható reálisnak, hogy a beteg gyerek mellett majd az apa marad otthon, annál is inkább, hogy az apa keresete általában magasabb, mint a feleségé. Itt két gond is mutatkozik egyszerre: a nők továbbképzésének gondja és a magas képzettségű nők tudásuknak megfelelő munkakörben történő elhelyezése. Ezekkel a gondokkal két csomagterv is foglalkozik, mégpedig a foglalkoztatottság irányításának és a tartós, permanens továbbképzés csomagterve. Mindkettőt véleményezte a nőszövetség és reméljük lesz is látszata. Az én véleményem az, hogy a vállalatok egy bizonyos ideig még január elseje után is termelésnöveléssel — a dolgozók létszámának egyidejű csökkentése mellett — igyekeznek majd nagyobb nyereséget elérni. De az ilyen hozzáállás csak rövid ideig lehet efektív. Később egész biztosan megnő a kereslet a magasan képzett szakemberek iránt, és akkor az lesz a fontos, hogy a nők ott legyenek a férfiak mellett. A pályázatokon és mindenütt, ahol a képesség a rátermettség és nem a munkaerő neme lesz a döntő.

— Köszönöm a beszélgetést.

N. ZÁCSEK ERZSÉBET KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELEI