Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-12-20 / 51-52. szám
■ A karácsony békés hangulatához hozzátartozik a terített asztal is, a jobbnál jobb falatok, amelyek hozzájárulnak elégedettségünkhöz• A kenyér, a sült hús, a libapecsenye, a burgonya, a tej, a tojás, az alma, a szőlő, a dió, a méz, a bor és további élelmiszeripari termékek, amelyek a szövetkezetekből kerülnek az ország asztalára. Többek között a bácsi (Búc) szövetkezetből is. Karácsonykor persze aligha gondolunk arra, melyik mezőgazdasági üzemből származik az étel, amelyet feltálalunk. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy megtermett, és meg tudtuk venni. Ám a termelőt más is érdekli: hogyan, milyen körülmények között tudja az élelmet előállítani, asztalunkra juttatni Ezek a körülmények bizony egyre nehezebbek és bonyolultabbak. Nekünk, fogyasztóknak sem árt ezeket megismerni, mert érdekeink végül is találkoznak. Lehet, éppen itt, a gazdagon terített ünnepi asztalnál. — Tiszta a lelkiismeretűnk, jó gabonát termeltünk. Csak mások el ne rontsák. amíg kenyér lesz belőle. Mert kenyér és kenyér között különbség van. Mi a perbetei (Pribeta) kispékségből kapjuk a kenyeret, nem is panaszkodunk rá, de amit Komáromban sütnek azt össze sem lehel hasonlítani ezzel — állítja le egy percre a traktorát Mikié János, aki a Béka-tó kukoricását tárcsázza. — Én már tizenegy éve járom a határt, de csak annyit mondhatok, az 58 tagú brigádunknak érdeke a jó munka. Mi ebből élünk: ha nem terem a föld. nekünk is kevesebb jut. Az alkatrész ellátás lehetne jobb. hogy ne kelljen néha napokig állni... Különben semmi bajunk nem lenne ... A kukoricatáblán, amelyen már a kórót is összeszedte a kombájn, egy asszony járkál. Felhajtott kötényébe morzsolja a megtalált kukoricacsővégeket. Nem szísen kifizetődő. De az állattenyésztési ágazatra ráfizetünk. Pedig össztermelési értékünk 51 százalékát ez adja. Az arányon mégsem szívesen változtatnánk, mert a szövetkezetnek szüksége van az állattenyésztésre. Nemcsak a trágya miatt, hanem azért is. mert itt 130 embert foglalkoztatunk. Nekünk pedig munkát kell adni az embereknek, kereseti lehetőséget. Az állattenyésztésben évente 5 millió korona bért fizetünk ki. ezt a pénzt a mi embereink kapják, a faluban marad. Ez sem mellékes. És tegyük hozzá: az ország lakosságának nemcsak az állam előírta húsra van szüksége, hanem további terményekre, tejre, tojásra, libapecsenyére. De ezt csak akkor fogja termelni a szövetkezet, ha kiizetődő lesz számára. A pecsenyelibáknak például — tenyésztésükkel Szlovákiában mindössze hat mezőgazdasági üzem foglalkozik — nagyon alacsony a felvá-T e m e n a s z t a l - c o n p o ic k a i Az együvé tartozás felelősségével A búcsiak a földet, a szűkebb hazájukat szerető és megbecsülő emberek. Nehezen fogadják be az idegent, a sajátjukat nem engedik könnyen el. Talán ez sikerük titka. A szövetkezet vezetőségében csaknem mindnyájan falubeliek; Retkes Lajos, az előző elnök tizenkilenc évig állt a közös élén. Szabó Zoltán mérnök pedig harminc év alatt a lépcső minden fokát végigjárva könyvelőből lett 1981-ben elnök. Szövetkezetük negyven évvel ezelőtt alakult: itt nem voltak nagybirtokosok. zsellérként tette meg közös akaratát az egész falu. E négy évtized alatt őket sem kerülték el az országon végigvonuló, jót és rosszat egyaránt hozó áramlatok, de az együvé tartozás, a jobbért való küzdelem mindig feljebb vitte őket. A közösség összetartozása akadályozta meg a szövetkezet összevonását is; az idő bizonyította, hogy ez így volt helyes. Szolgalmukkal nemcsak a járás, hanem az ország első mezőgazdasági üzemei közé kerültek, s ezt a helyüket kisebb-nagyobb változásokkal negyven éve tartják. Búcs Komárom (Komárno) és Párkány (Stúrovo) között fekszik, csaknem harminc kilométerre mindkét ipari központtól. E távolság is meghatározója annak. hogy a lakosság nyolcvanöt százaléka otthon, a szövetkezetben dolgozik. Mivel a faluban ez az egyetlen nagyüzem. az itt lakók megélhetését, szociális ellátását is nekik kell megteremteni. Nagy felelősség az év minden napjára munkát biztosítani, természetesen elsősorban mezőgazdasági munkát, mert aző megélhetésüket a föld adja. Ezt hangsúlyoznunk kell. mert jelenleg az ország mezőgazdasági . üzemeinek túlnyomó többsége csak az ipari munkát végző ágazatokból tudja fenntartani magát. Ma már az ország nagyon kevés szövetkezetében foglalkoznak olyan széles skálájú mezőgazdasági termeléssel, mint itt. A 2 100 hektáros mezőgazdasági terület szántóföldjének 61 százalékán gabona terem, a többin kukorica, takarmány, korai burgonya, dohány, cukor és takarmányrépa. fűszerpaprika, csemege- és borszőlő, kajszi- és őszibarack, eper. alma. dió. Évente 19—20 vagonnvi sertéshúst. 13 millió liter tejet. 10 ezer pecsenyelibát. 15 millió tojást adnak a piacra: van 650 birkájuk — évente 160 darab pecsenyebárány kerül innen a húsvéti asztalra —, sőt 100 méhcsaládjuk is. Mindezzel a 380 főnyi tagság gazdálkodik. akik közül 152 a nő. A szövetkezet tavaly 7 millió korona tiszta nyereséggel zárta az évet, az. idén az új gazdasági szabályozók érvényesítése után. jó. ha ennek a fele megmarad. Demoklész kardja függ a fejük fölött, a kérdőjelek szaporodnak: melyik termék lesz kifizetődő, melyikkel érdemes foglalkozni ?... Kenyér és hús Három éven keresztül nem teljesítették a gabonanemüek tervét. A homokos talaj. ha kezdetben sokat ígér is, végül gyakran semmit sem ad. Ez a paraszti mondás igaznak bizonyult három éven át. De az idén a föld megadta adósságát. Annyit termett, hogy a négy év tervének össztermését 20 vagonnal túllépték. Jó minőségű lett a kenyérgabona, nagyon jól bevált a Durum búzafajta is, amelyből tészta készül. Most a raktározás okoz gondot; eddig a felvásárló üzem gondoskodott a termésről, az idén már ez is a szövetkezet gondja. vesén áll szóba velünk, szemmel láthatólag restelli a böngészést. Biztatnom kell, hogy nem szégyen a talált kukoricacsövet felvenni, hiszen a földön már úgy Ls kárba veszne, otthon meg megörülnek neki a tyúkok, libák. — Nem sokat találok már én itt . . . Csak a föld végén, a fordulóban akad egv-egy fél cső. Én már nyugdíjas vagyok. megtettem a magamét á szövetkezetben. most inkább már csak a séta kedvéért, a jó levegőért jöttem ki a határba. Igaz. szívesebben mennék én Ls a többi nyugdíjassal együtt a szőlőbe dolgozni, de már nem bírja a légcső-, vem... Azt mondják, a nyugdíjasok ott ebédet is ingyen kapnak! Bent a szövetkezet éttermében is ehetnek öt koronáért, akinek meg kevés a nyugdíja, vagy elmúlt nyolcvanéves, az egy koronáért ebédelhet. Én nem járok oda. mert a férjemnek is főzök, de az egyedül élőknek nagy segítség ez a szövetkezettől — bátorkodik fel Pál Ilona. Akit kérdezek, az mind elégedett a szövetkezettel. A havi átlagkereset eléri a háromezer koronát, a házaspárok megkeresik az évi 75—80 ezret, s ha ehhez hozzászámítjuk a fóliából, kertből, háziállatokból származó jövedelmet — szépen. — Sokat kell ám dolgozni ezért a pénzért — mondja Szabó Zoltán mérnök, a szövetkezet elnöke. — Mert csak azt oszthatjuk el. amit megtermeltünk. Az új gazdasági szabályozók pedig felére csökkentik a nyereségünket, ami ugyan a tagok keresetében nem mutatkozhat meg, de érezhető lesz a beruházási és szociális alapban, s ez néhány éven belül bumerágként üthet vissza ... Nagyon meg kell gondolnunk mit termeljünk. Az előállítandó gabona és hús mennyiségét az állam írja elő. ezt teljesítenünk kell. A gabonaneművel nincs is baj. természetesárlási ára. Érdemes lenne hizlalni, májáért tartani, de ehhez az országban jelenleg nincs megfelelő libafajta, és a kézi munkát igénylő tömésükhöz sem lenne elég a női munkaerő. Ennek ellenére a búesiak nem akarnak lemondani a libatartásról, mert itt ennek hagyománya van. A 2-es szá mű tojástermelő csarnokban éppen pihenőt tartanak az asszonyok. Hátyina Júlia. Csekes Márta. Bernáth Gizella és. Fehér Erzsébet a baromfitelep fiatal csoportvezetője. — Fél négy óta talpon vagyunk, csak délután két óra körül van annyi időnk, hogy egy kicsit leüljünk. Este hétkor, amikor végzünk, már alig állunk a lábunkon. mert a 30 ezer tyúkot etetni kell, s naponta összeszedni, osztályozni a 25—27 ezer tojást — mentegetőzik Csekes né. — Aztán otthon vár a további munka. Másnap ugyan szabadnapunk van. de hát ez csak annyiban szabad, hogy nem kell ide jönnünk, mert a munka a kiosztott részek kapálásával, az unokák nevelésével folytatódik. Huszonkét éve vagyok a baromfinál, ennyi év óta emelgetem naponta a sok zsákot, vödröt, most ugyan gépesített az etetés, viszont az alkatrészhiány hátráltatja a folyamatos munkát. Nem is bánom már. hogy egy év múlva elérem a nyugdíjkorhatárt — mondja beletörődve Bernáthné. — Sokat dolgozunk, de munkánknak megvan a látszata — folytatja Hatyináné — Mindent megvehetünk magunknak, nem kell fogunkhoz verni a garast. A gyerekeket is segíthetjük a házépítésben. A kél mélyhűtőbe udvarunkból kerül a csirke, liba. sertéshús. Mi a henteshez csak akkor megyünk, ha marhahúsra vagy szalámira van gusztusunk. A zöldségért. gyümölcsért sem kell sorba állni, megterem a kertben.
