Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-12-05 / 50. szám

CSALÁDI KÖR *'c/Jyén . kJ**: ° Jeu Ä. *6*n **'* '^//i > Végleges fogyás *>*>»!* *, nr ,..' °»w -". :«és s>°7e9far>yt c w %*> 4?. nf>'/n.'e/( em, 7,0 '»0*5°* ,,n^u%f^ />, *0V^:°9y( ^0, °*a?5 ^£sa, jääSSSfea* 'a. ^e -d?, °?y *^s°öUrJktó/. 7n*k ** . °e/> te,,'*/». **£?** fe, fogyókúra nélkül ? *//. e^e l/7d, ,0^ FOTÓ: archív Mit jelent a kövérség a kényszeres evő számára? A legújabb amerikai felmérések szerint a fel­nőtt női lakosság ötven százalékának van problé­mája a súlyával és fogyó­kúrázik életének egy sza­kaszában. Valószínűleg hasonló eredményre jut­nánk nálunk is, ha felmé­rést végeznénk. Pszichológusok állítják, hogy az elhízás a nőknél egyfajta nem tudatos lá­zadást jelent az ellen az elvárás ellen, hogy egybi­­zonyos meghatározott (ideális)módon nézzenek ki és viselkedjenek — lá­zadást a társadalmi elvá­rások ellen, a sztereotip női viselkedés ellen. Azt állítják, hogy aki kövér, az (bár nem tudatosan) vala­mi miatt nem mer lefogy­ni — tehát kövér akar lenni. Ennek az állításnak ter­mészetesen nem könnyű hitelt adni. Hiszen egy kö­vér nö állandóan azt haj­togatja: „Én nem akarok kövér lenni!" Tulajdon­képpen a lázadás a leg­több kényszeres evőnél nem tudatos, és csak több hónapi pszichoterá­*ék piával és speciális gya­korlatokkal hozzáférhető. Tudatos szinten a kövér­ségnek inkább a negatí­vumát éljük meg, hiszen a kövérséget annyira elitéli a mostani kultúra és di­vat, hogy nehéz elhinni: bárkinek is „érdekében áll" meghízni. (Hiszen tu­datos szinten kövérnek lenni azt jelenti: „aggód­nom kell. elférek-e a szín­házban a székemen".) Ha elfogadjuk azt a fel­tevést, hogy a kényszeres evő azért eszik, mert kü­lönböző, számára nem tudatos okok miatt kövér akar lenni — akkor a lát­szólag bizarr viselkedése az étellel kapcsolatosan értelmet nyer. Ráldául: Ilona kitűnő hegedűtanár és nagy mű­vész, de ritkán koncerte­zik. Azt mondja, ilyen kö­véren nem állhat ki a pó­diumra. A pszichológus rájött, hogy rettenetesen fél a színpadi szereplés­től, és a háj jó kifogás arra, hogy ne lépjen szín­padra. A hájnak az egyik fon­tos szerepe, hogy desze­­xualizálja a kényszeres evőt. Többen állítják ma­gukról, úgy érzik, kövéren nyugodtan szemlélődhet­nek, senki sem figyel rá­juk, nem kell „viselkedni­ük." Megint mások úgy érzik, hogy kövérségük mindenki számára nyil­vánvalóvá teszi: ök nem olyan nők, mint a többiek. Sok nőnek arra kell a háj, hogy a munkahelyén (fér­fikollégái) komolyan ve­gyék. Egy nagyon fontos oke­gyüttes, amely a rtök elhí­zása mögött rejlik — a ri­valizálás. Bennünket — írja a pszichológusnő — kicsi gyerekkorunk óta arra szocializálnak, hogy egymással versenyez­zünk az óhajtott férfi megszerzéséért, megtar­tásáért. Ez a mélyen be­lénk nevelt rivalizálás arra késztet minket, hogy bár­mely társaságban, ahol más nők is jelen vannak, külsejük és koruk szerint értékeljük őket — és ma­gunkat. Sok nő bizony nem bírja ezt az érzést el­viselni — s ezért meghí­zik. Hiszen a kövér nő ele­ve kizáratik ilyenfajta ver­sengésből! A kényszeres evés és a kövérség arra is jó, hogy elrejtsen bizo­nyos érzelmeket, ame­lyekről a kényszeres evő úgy gondolja, hogy a nők számára elfogadhatatla­nok, mint például az ag­resszivitás és a düh. Mindenki ismeri a ké­pet a joviális, kövér em­berről. Ha közelebbről megnézzük, kiderül, hogy a kövér nőnek nagyon ne­héz elismernie, hogy ö nem csupa mosoly, ked­vesség, hiszen a környe­zet a nők haragját nem tolerálja (az férfias visel­kedés!). Ha egy nő erős­nek, következetesnek, netán haragosnak mer mutatkozni, megkockáz­tatja, hogy — nőietlennek fogják tartani! Pedig bi­zony nemegyszer fele­melt hang szükségeltetik ahhoz, hogy megkérdője­lezzük az igazságtalansá­gokat, kiharcoljuk jogain­kat. (Még annak árán is, hogy egyesek úgy találják majd: meglehetősen „el­­sárkányosodtunk”.) A legtöbb kényszeres evő nem tud nemet mon­dani! Egyáltalán, egy nő­nek sem könnyű nemet mondani, hiszen nemeire tanítottak bennünket. Gyermekkorunkban a szülök védték érdekein­ket. felnőttkorunkban pe­dig férjünk, férfipartne­rünk. Bennünket, nőket az adakozó, tápláló, oda­forduló viselkedésre ne­veltek. Sok nőnek az elhí­zás ennek a tápláló, gon­doskodó viselkedésnek, szerepnek az elutasítását jelenti. „Nem látjátok, hogy elég a magam baja, nem tudok másokkal is törődni!" — mondja a fiá­juk. Paradox módon ugyanannál a nőnél a háj válaszfalat is jelenthet, más esetben azonban a szeretteivel való össze­kapcsolódást szimboli­zálja. Azonban a háj egyik leggyakoribb funkciója a védelem, az elbújás a nem kívánt szexuális kö­zeledés elől. Rengeteg nőnél a házasságon belüli szexuális konfliktust hiva­tott megoldani az elhízás. nő io

Next

/
Oldalképek
Tartalom