Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-12-05 / 50. szám
A gyökerek Az újságírók minden bizonnyal akkor is felkeresnék, ha nem lenne világhírű tudós, hiszen a hires Behtyerevsarja Ö. Nagyapjáról így vallottak a kortársai: „Csak ketten ismerik igazán az agy anatómiáját: a Jóisten és Behtyerev”. Vlagyimir Behtyerev ideggyógyász, anatómus, pszichiáter és pedagógus volt egy személyben. Emellett remek diagnoszta: elég volt egy pillantást vetnie a betegre, és máris pontos diagnózist adott. Behtyerev nyitotta meg az első pszichológiai laboratóriumot Oroszországban, s a világ első, speciális idegsebészeti kórházának a megteremtése is az ő nevéhez fűződik. Több mint 700 tudományos munkát írt. Amikor meghalt, unokája három év körüli kislány volt. — Egész kicsi koromra is vissza tudok emlékezni — mondja Natalja Behtyereva —, s talán ezért őrződött meg nagyapám képe az emlékezetemben. Nem élt velünk, de apámat nagyon szerette, s gyakran jött hozzánk vendégségbe. Emlékszem rá, amint az asztalnál ült, emlékszem a mosolyára : ritkán mosolygott, bár Repin igy örökítette meg a róla készült portrét. Szüleim jellegzetes orosz értelmiségiek voltak: sokat olvastak otthon, el sem tudták képzelni az életüket könyvek nélkül. Én is korán megtanultam olvasni, ráadásul rögtön két nyelven: oroszul és németül. Gyakran gyűlt össze nálunk vendégsereg. De ezek a találkozások egyáltalán nem hasonlítottak azokra, amilyeneket később láttam, vagy mostanában tapasztalok. Akkoriban a vendégek nem iszogattak, legfeljebb kivételes alkalmakkor, ünnepek idején, de akkor is csak mértékkel. Apám remekül énekelt, nálunk mindenki szeretett zenélni. Egyszóval: tudtunk vidámak lenni. Családunkban megbecsülték az erkölcsi értékeket. A gyerekeket is erre tanították, meg is tanultuk ezt egy életre. Nekem, például, mindig nagyon nehezemre esett hazudni. Inkább hallgatok, de hazudni!... Képtelen vagyok rá. A mama nevelése ez. Még most is hallom anyám hangját: „Csak az igazat!" S mihozzászoktunk ehhez. Anyám, aki tehetségesnek talált, meggyőződött arról, hogy feltétlenül tovább kell tanulnom. Soksok év múltán is az ö szavai tartották bennem a lelket, amikor a fagyos, éhező, blokád alatt sínylődő Leningrádban az orvosi egyetem előadásaira mentem. Váratlanul tört otthonunkra a szerencsétlenség: 1937 szeptemberében apámat letartóztatták. A mai napig sem tudjuk, mivel vádolták. Akkoriban azt mondták, hogy 10 év különleges elzárás a büntetése. Sokáig éltünkabban a hitben, hogy él és visszatér hozzánk, ám a valóság az, hogy 1938 februárjában agyonlőtték. Hamarosan anyámat is letartóztatták. Azt irta a táborból, hogy 5 évre ítélték. Akkor azt gondoltam, mire befejezem az iskolát, a mama is visszatér. Később új híreket kaptam felőle: az ítélet 8 esztendő. Akkor már világosan láttam: sorsom csak az én kezemben van, mivel gyakorlatilag árva maradtam. Hogyan éltem át azokat az éveket ? Ezt nagyban meghatározta a családom, magasztos eszményeivel és óriási szellemi potenciáljával. A családi hagyományok teljesen váratlanul folytatódtak később a gyerekotthonban is, ahova szüleim letartóztatása után kerültem. A gyerekotthonban a szó szoros értelmében üldöztek azért, mert úgymond, a nép ellenségeinek a lánya voltam. Arkagyij Keiner igazgató magához hívatott, és' kertelés nélkül nekem szegezte a kérdést: ki bánt téged? De a szüleim arra tanítottak, hogy nem szabad árulkodni. No meg arra is, hogy az embernek az életben adódó nehézségekkel önmagának kell megküzdenie. így hát hallgattam. Arkagyij Keiner leültetett a kanapéra a dolgozószobájában. Nem kaptam sem reggelit, sem ebédet. Estefelé engedett csak ki. Vártam, mikor csap le rám a tüzes villám. Ám a sorakozónál az igazgató váratlanul így szólt a gyerekekhez: „Ti bántjátok, csúfoljátok öt, holott én egész nap a dolgozószobámban tartottam, mégsem árulta el egyetlen sért eget öjének a nevét sem." Megértettem, az igazgató nemcsak a gyerekeket tette próbára, hanem engem is. Egyik alkalommal magához hivatott, és igy szólt: „A legfontosabb, hogy jól tanulj!" Az akkor érvényben levő szabályzat szerint ugyanis nem volt kívánatos olyan szülök gyerekeinél a felsőfokú szakképzettség megszerzése, mint az enyémek volta k. Ahhoz, hogy a legkisebb esélyem is meglegyen a továbbtanulásra, mindenkinél jobban kellett tanulnom. Megfogadtam a tanácsot: attól fogva iskolánkban két eminens diák volt, Vitalij Goldanszkij (ő is akadémikus most) és én. A felemelkedés 1947-ben Natalja Behtyereva kitűnővel végezte el a Leningrádi Orvosi Egyetemet. Négy évre rá megvédte a kandidátusi disszertációját, nyolc év múlva pedig a doktorit. 1963-ban a Szovjet Orvostudományi Akadémia tagjává választották. 1970-ben kinevezték a Leningrádi Akadémiai Kutatóintézet igazgatójá - vá, s ma is ő vezeti ezt az intézetet. 1981-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiája rendes tagjává választották. így hát kétszeresen is akadémikus lett. Vezető posztot tölt be a fiziológusok több nemzetközi szervezetében. A Nemzetközi Pszichofiziológiai Szervezet alelnöke. Elnyerte a Berger-emlékérmet (NDK), a Mac Cullogh-dijat (USA) és a Mario Negri-aranyérmet (Olaszország). Úgy tűnik, csodás karriert futott be. De a tudományos élete korántsem volt felhőtlen. Beárnyékolta szüleinek a múltja, a pangás időszakában Íróasztaluknál pöffeszkedö, parancsolgató vezetők aggályoskodása. Ám a rendkívül tehetséges és akaraterös Natalja Behtyereva teljes eröbedobással folytatta a munkáját. Az emberi agy kutatásának szentelte életét. Az emberi agy többmilliárdnyi idegsejtböl tevődik össze, a közöttük lehetséges kapcsolatok fantasztikus számmal fejezhetők ki: 56X1012 vagyis egész tejútrendszer van mindannyiunkban! Behtyereva nemcsak kutatott, hanem orvosi praxist is folytatott. Mint igazgató továbbra is vezeti a klinikát, s munkanapja első felét rendszerint a betegeknek szenteli. Komoly sikert könyvelhetett el magának, amikor néhány évtizeddel ezelőtt a Szovjetunióban először használt gyógykezelésre és diagnosztizálásra emberi agyba beültetett elektródákat. Ezeknek a hajszálvékony aranylemezecskéknek a segítségével még pontosabb képet lehet kapni az agy működéséről. Ha Natalja Behtyerevát arról faggatják, vajon humánus-e ennek a módszernek az alkalmazása, viszszaemlékezik első betegére. Ez a 36 éves nő évek óta igen súlyos idegrendszeri betegségben szenvedett. Az orvosok már mind lemondtak róla. Ám Behtyereva klinikáján meggyógyították, s hamarosan férjhez ment. Behtyereva a beültetett elektródák segítségével választ kaphatott arra a kérdésre: hol találhatók az agyban azok a területek, amelyek a szavak felismeréséért és általában a gondolkodásért felelősek. Ám még ennél is tovább ment: hogyan oldja meg az agy a gondolkodással'kapcsolatos feladatokat a mindennapi életben ? És ekkor eljutott egyik legkiemelkedőbb felfedezéséhez: rátalált a gondolkodás kódrendszerének megfejtéséhez szükséges kulcsra. Ennek segítségével világossá válik számunkra, miként reagál az agy az idegsejt szintjén az egyes szavakra. — Reméljük, még mélyebbre sikerül behatolnunk az agyműködés mechanizmusaiba — osztja meg velünk gondjait Natalja Behtyereva. — Álmunk: az alkalmazott molekuláris biológia. Mit is jelent ez pontosan? Egyelőre az a legnagyobb eredményünk, hogy fiziológiailag regisztrálni tudjuk az idegsejtek elektromos kisüléseit. De valószínűleg nemcsak ezek határozzák meg a gondolkodás kódját. Ahhoz, hogy teljes egészében megfejthessük ezt á kódot, fel kell tárnunk még néhány, a sejtek belsejében végbemenő folyamatot. Ez kutatásainknak már alapvetően új szintje. Meg szeretnénk érteni az idült agybetegségek természetét is, amelyek egy bizonyos életkor után óhatatlanul sok bosszúságot okoznak az embereknek. Nagyon sok mindent, talán túl sokat is írnak az agyi érelmeszesedés rovására. Én viszont azt hiszem, ez az egyedüli kiváltó ok. Igyekszünk választ keresni arra is, hogy az időskori idegrendszeri meg-Natal/a Behtyereva akadémikus Fotó: archív
