Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-12-05 / 50. szám
FÓRUM Mi így csináljuk — Nálunk senki sem bánja, hogy jön a tél, a hosszabb, unalmasabb esték — kezdte beszélgetésünket a Szlovák Nőszövetség kürti (Strekov) alapszervezetének vezetőségi tagja. Sütő Mária. — Olyankor ugyanis több időnk van a kézimunkázásra, a tollfosztásra, a régi események felelevenítésére. Szívesen tesszük mindezt. Csütörtökönként pedig a cukrászdában gyülekezünk. Estefelé egy-két órára ott ülünk össze varrogatunk, beszélgetünk, megiszunk egy kávét, elmajszolunk egy süteményt, még a hivatalos dolgokat is kellemesebb elintézni ilyen környezetben. A cukrászda vezetője — szintén nöszövetségi tag —, Kaszásné Grego Judit az egyik helyiséget fenntartja számunkra erre a célra. Ott szoktuk megrendezni tél végén a kézimunka-kiállítást is, amelyen az eltelt időszakban készített térítőkét, lyukas hímzéseket, kötött pulóvereket, makramékat mutatjuk be. A cukrászdái összejövetelek három-négy éve ismétlődnek Kürtön. Azóta rájöttek, hogy ezek a találkozások jobban összekovácsolják az embereket, mint a hivatalos gyűlésezések. itt őszintébben megnyílnak egymás iránt, jobban megtudnak egy-egy közügyet mint másutt. Az ötlet egyébként a fővégiektöl származik, akik már több évvel ezelőtt hétfőként jöttek össze hol az egyik nőszövetségi tagnál, hol a másiknál. Jókat beszélgettek, kézimunkáztak, megvitattak egy-egy könyvet, s ezt vették át aztán az egész falu lányai, asszonyai. A kürti nők munkájukban a leglényegesebbnek azt tartják, hogy össze tudják fogni a község fiatalságát, középkorosztályát és idős asszonyait egyaránt. Mint Kanyicska Erzsébet vezetőségi tag megjegyezte, olyanok ők, mint egy nagy család. S nem is tagadják, hogy tevékenységükben főleg az ilyen családias jellegű rendezvények dominálnak. Időről időre például megszervezik a „Dalol a csatád" énekversenyt, amelyben egy-egy család apraja-nagyja együtt énekel. Nagyobb rendezvényeiket a szövetkezet üléstermében tartják. Oda hívják meg beszélgetésre az egészségügyben dolgozókat, ott zajlanak az évzárók. Ez utóbbiak is hangulatos beszélgetésekkel, közös vacsorával, kulturális műsorral. — A vezetőségi tagok közül néhányan, mint mi is. az iskolában dolgoznak, így a nagyobb pionírokkal mindig szép kulturális műsort készítünk elő az évzárókra. Nemcsak azért, hogy mi szórakozzunk, hanem azért is, hogy a lányok lássák, milyen az alapszervezetünk tevékenysége, hiszen néhány év múlva már ők is köztünk lesznek. Ugyanis a tagtoborzás is az egyik célunk, évente tíz-tizenöt taggal gyarapszik szervezetünk, s legnagyobb örömünkre, ezek mind fiatalok — mondta Sütő Mária. Nem feledkeznek el az öregekről sem. Karácsony táján apró figyelmességekkel kedveskednek nekik. Nem is az értéken, hanem a figyelmen van a hangsúly, s talán mondani sem kell, hogy az idős asszonyok mennyire hálásak a megemlékezésért. — Négy évvel ezelőtt új elnök került a helyi szervezet élére, Sipos Gizella személyében. Mi. idősebbek jól ismertük őt, hiszen évekig dolgozott már közöttünk, is, s akkor úgy határoztunk, hogy a jól bevált munkaformákat megtartjuk ugyan, de minden évben előrukkolunk valamilyen újdonsággal. Egyszer kirándulás, másszor tanfolyam, harmadszor kulturális műsor az. így akarjuk folytatni a továbbiakban is, mert egyértelműen igazolódott, hogy a szervezeti munka így vonzó a lányoknak, asszonyoknak — vélekedett Kanyicska Erzsébet. S mivel elképzeléseik, ötleteik vannak, bizonyára így is lesz! BENYÁK MÁRIA I Mindenféle .-I minap hangos beszédet hallottam bérházunk folyosóján. Hallgatózni nem illik — gondoltam —. mégis felfigyeltem a beszédre. Egy valaki csépelte a szót, s én el nem tudtam képzelni, kinek kerekedett kedve délután kettőkor feljönni a negyedik emeletre, s itt monologizálni. Legalább fél óráig törtem a fejem, mi lehel a rejtély, de nem jöttem rá. Bármennyire hegyeztem is a fülem (bár tudom, s már említettem is, hogy nem illik hallgatózni), nem tudtam tisztán kiszűrni a szavakat. Gondoltam, egy merészet (mert azért féltem is. hátha valami örült költözött be a folyosóra), s kinyitottam az ajtót. Hát a szomszédok ajtajára az egyik házbéli fiú tapasztotta rá a száját, s úgy beszélt az ajtón keresztül a szomszéd fiúval Éppen nevetgéltek valamin. észre sem vette (mármint a kívül rekedt), hogy avatatlan hallgatója is van. Összerezzent, amikor megszólítottam, s megkérdeztem miért beszélgetnek az ajtón keresztül Nos. megtudtam: mindkét fiú mamája megtiltotta, hogy „komákat” vigyenek a lakásba. Ezért csak kint a ház elölt szoktak együtt lenni, de most a szomszéd fiúnak büntetésből — mert elkövetett valamit —, egész héten nem szabad lejárnia. S a barátja mosolyogva mondja nekem: — De azért én mindennap meglátogatom. hogy ne legyen olyan sokat egyedül, amíg a szülei megjönnek. * * * Egyik munkatársam influenza miatt volt kémleien távolmaradni a munkahelyéről. az influenzát fiilgvulladcís követte, végül majdnem hat hétig volt munkaképtelen. Amikor meggyógyult, s visszajött a munkahelyére, elmesélte, mennyire örültek a gyerekei, hogy otthon volt. A három közül a legkisebb, másodikos kisfiú gyermeki ártatlansággal mondta, milyen jó, ha az anyuka beteg, s bár gyakran és jó sokáig betegeskedne, hogy mindig otthon legyen, ha ők megjönnek az iskolából * * * Kislányom azzal állt nekem a minap, milyen kár. hogy én már ilyen öreg vagyok (hm!...). mert ha fiatalabb lennék, lehetne egy kisbabánk, s akkor nem járnék munkába, hanem otthon tennék a kicsivel. S az azért lenne jó, mert akkor hamarabb járnánk haza az iskolából nem kellene mindig kapkodni, s mindig nyugalom lenne nálunk. . . * * * Három aprócska életkép, amelyek mind azt bizonyítják, mennyire nincs jól elrendezve az életünk. Három egyszerű, kedves és fölöttébb elszomorító esel. Különösen ilyenkor karácsony táján szomorodom el a leginkább az ilyen kis esetek miatt, amikor kicsit jobban odafigyelünk egymásra, s amikor a sajtó, a rádió annyit emlegeti, hogy a család, a jó családi légkör és háttér, az alapja egész életünknek. De még azt sem mondhatjuk, hogy ne csak karácsonykor éljünk egymásnak, ne csak karácsonykor figyeljünk jobban egymásra, hanem egész évben mindennap. Mert hány család tesz csonka még karácsonykor is! Vagy az apa. vagy az anya távol léte miatt. Hisz az élet az ünnepnapokon sem áll meg. Aki éppen sorra kerül az ünnepi szolgálattal nem lehel mást, dolgozik. Hány gyerek lesz kénytelen a karácsonyi szünidőben is a bölcsödében, óvodában vagy napköziben várni egész nap. hogy végre hazavigyék, hogy láthassa már a saját karácsonyfájukat. Mert az a közös karácsonyfa nem az igazi. Tudom, vagy legalábbis sejtem, mi mindennel járna. ha az én elképzeléseim szerint alakulnáiutk mindennapjaink. De valahogy nincs jó! ígv. ahogy most van. . . HALA ILONA Röviden Átéli és tavaszi hónapQk idején zöldségboltjainkban keresett csemege és C-vitamin-forrás a savanyú káposzta. Készítésének most van a szezonja. A Nagykürtösi (Veíky Krtís) járás gazdaságai közül évek óta egyedül csak a Szklabonyai (Sklabinái) Efsz-ben foglalkoznak káposztatermesztéssel és -feldolgozással. A gazdaság savanyúkáposzta -készítő üzemében járva annak vezetőjétől, Lubica Duricovától megtudtam, hogy a betakarított téli káposztát a megfelelő előkészítés után tízhektós fakádakba töltik és a káposzta fajtája szerint 4—6 hétig hagyják savanyodni. Utána 25 kilogrammos nejlonzsákokba csomagolják a megrendelő, a Zelenina vállalat részére. Október végéig már öt vagon fejes káposztát dolgoztak fel, és jövő év február végéig még nő 6
