Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-28 / 49. szám
FÓRUM karácsony nem hozott havat. így nyomába indultunk síelés reményében. Egy szinészházaspár mögöttünk, festőművész barátunknak pedig a zólyomi kaptatott adtunk találkát. A gyerekek bánatosan kászálódtak ki a kocsikból, csalódottan kémlelték a tájat, az feketében. hó nélkül árválkodott, a közeli fákon szarkák, varjak ücsörögtek, unottan bele-belekárogva a ködös, nap nélküli napba. Certovicán biztos van hó, biztattuk egymást, ott még húsvétkor is lehet síelni. Breznót elhagyva a nap is ránk mosolygott, s amint felfelé tartva elértük a forrásvizeket, már a gyér hó köszöntött, meglapulva az avaron, vékonyan lecukrozva a füves dombokat, hajlatokat. és a sebes patak vize itt-ott jégüvege mögül nézett vissza a kiváncsi bámészkodókra. Minden kanyar után bizakodóbbá váltunk, és Certovicán már a szikrázó fehérség üdvözölt bennünket. Igaz. a nagy felvonó békésen hallgatott, viszont a két kisebb szakadatlanul kattogott, nvekergetl. körülöttük nyüzsgés, nevetés, bolondozás, kicsik sivalkodása. amint felborultak a szánkókkal. Mi. felnőnek sietve elfoglaltuk szobáinkát, még ki sem csomagoltunk, gyermekeink a többiekhez csatlakozva birkóztak a lent még nem remélt hóval. A férfiakat elnyelte az étterem, illetve a bárpult, torkukat már ott kenegelték a jó gyökérpálinkával, a „korerfovicá’-val. Kolléganőmmel a lenti ösvényen a gyerekek nyomába indultunk, minden kanyarban megállva, ki-kilesve a Jak közül, hol merre járnak, s örömük ránk is átragadt, jó volt ólcsorogni, bámészkodni, kikapcsolódni. ■ Teltek a napok, az idő nem kedvezett, dara. fagyóka hullott a várva-várt hó helyett, a síelőket nem zavarta, minket sem, vége láthatatlan sétánkra indultunk egyik hegyről le, a másikra fel. egymás nyomába lépve tapostuk a magas hónyelvekkel borított ösvényeket, kanyarulatokat és elégedetten szemléltük az alattunk elterülő hangyabolyhoz hasonló nyüzsgést. Esténként a mi szobánkban jöttünk össze, egy pohárka bor mellett, megvitatva a világ és benne a mi szűkre szabott napi és évi problémáinkat. Az egyik délután azzal állított be a három férfi, hogy az étteremben találkoztak Certovica „tündérével”, aki testet öltött az idegenvezetőnö lányában. Mi. feleségek csak összenéztünk, hagytuk, hadd ábrándozzanak. Mint kisült, az étteremben volt elég szabad asztal, ők mégis a kislány asztalához telepedtek. Megtudták, amit tudni akartak, hogy zsolnai főiskolás, a svéd nyelv szerelmese, és Veronikának hívják. Mi bármilyen témába kaptunk, ők visszakanyarodtak a lányhoz. Festőművész barátunk sajnálta, hogy nem skiccébe le. színészkollégámból kitört a ,. hősszerelmes ”, hogy férjem mit gondolt, nem tudom, tény, hogy helyeslőén bólogatott. Én meg arra gondoltam. lám. az itóka megtette a hatását és milyen kevés kell ahhoz a férfiaknak, hogy a képzelet szárnyán lebegjenek, ifjú titánoknak, szerelmes tündérifjaknak képzeljék magukat. Másnap délután mi is lementünk kávézni. és mi is találkoztunk a ..tündérrel" anyja társaságában. Egymásra s őket nézve figyeltünk. A mama legfeljebb negyvenöt éves lehetett, sötét hajú, kedves. mosolygós arcú. míg lánya lenszőke; vádig érő haja homlokából kifésüh'e, finom profilja enyhén görögösnek tűnt. .. Semmi különös, állapítottuk meg mi. nők. Igen, semmi különös — nyugtáztam magamban — mégis mintha valami megmagyarázhatatlan sugárzott volna belőle. Figyeltem, bárki haladt el az asztalunk mellett, tekintetét magához vonzotta, amit a lány jólesőn és egyben tartózkodón fogadott. A színész jó emberismerő, fürkésző szeme mindent felfedez, ahány arc, annyi jellem, mert a színészet egyben jellemábrázolás is, és a szokatlant, érdekeset elraktározza. A kislány számomra rejtélynek tűnt. Mi lehel e mögött ? Talán szerelmi csalódás ? Vagy eg v kusza családi háttér áldozata ? Kávémat ke ve igei ve rá-ránéztem, szerettem volna belelátni, de üvegburok vette körül. Úgy tűnt, csak testben van jelen . . . lélekben távol. . . mérhetetlen távok mintha egy másik világból csöppent volna közénk, hogy rácsodálkozzunk. megcsodáljuk tökéletes alakját, tiindéri mivoltát. Még felállni is ágy állt, nehogy nekiütközzön valakinek, mert darabjaira hull ez az átlátszó, de magába látni nem engedő törékeny porcelánbaba. Közeledett a szilveszter. Ezt megelőző nap, hajmosás, manikürözés. Este agyamból a kerekedő holdat lestem, a ritka sebesen tiszó felhők között bujkált sejtelmesen . . . Na. gondoltam, ebből sem lesz Itó! A szél ostora szélkorbácsolja. messzire repíti, talán jobb is. mert hu itt elitulul a havazás, hazafelé küszködhetünk a hótorlaszokkak Az erős szél a hatalmas fenyőkkel birkózott, félelmetesen zörgette a szálloda pléhtetejét. Elkerüli az álom. Gottdolataim újfent a kislány köré csoportosultuk. s arra gondoltam, holnap már ránk köszönt az új esztendő, majd akad táncosa. hisz annyi itt a fiatal, talán kérője is; csak felrázzák titokzatos állapotából. Reggel, amint kinéztem az ablakon, a kincset érő havat elvékonyitotta az éjszakai havaseső. a felvonók nem indultak. így mindenki a szálloda melletti keleti lejtől nyúzta. Mi a síkos úton Btxára indultunk, én elsőként kétszer is belekóstoltam a latyakos hóba. a többiek ^nem kis mulatságára. A kirándulás után lassan készülődtünk a szilveszteri összejövetelre, és hét órakor mentünk vacsorázni. A két elég nagy helyiség ünnepi díszben, a belépői kellemes, halk zene f ogadta, az asztalok csodálatosan megtérítve. Mi az ablak melletti, középső asztalnál foglaltunk helyet, bal felől az ismerősök jobb felöl a kislányék ültek várakozón. Veronika ezen az estén több volt, mint szép. a maga titokzatosságával, őszibarack színű ruhakölteményben, haja befonva simult hátára. Kolléganőmmel összenéztünk; Ez van! ... Tehát mégis a férfiak a női nem csalhatatlan szakértői, igyekeztünk úgy ülni az asztalnál, hogy f iaink gyönyörködhessenek ... De nem sokáig, mert egy család ült az asztalunkhoz. egy magas, csinos fiúval. Nincs több bámészkodás. itt a kérő. vagy talán ma estétől már a vőlegény? A vacsora elhúzódott. Kilenc körül a gépzene felerősödött, a hangulat emelkedett, elkezdődött a lánc, pillanatokon belül fergeteges jó kedv kerekedett. A pár perces szünetben a kislány elindult átöltözni, olyan volt. mint egy menyasszony, csak öt nem kísérték barátnői, édesanyja, szerető választoltja. mint régen falun, hogy leemelhesse fejéről a gyöngykoszorút, s ott legyen, midőn fejkötő alá simítják hajkoronáját. Mikor visszatért, halványszürke szoknyát, könnyű selyemblúzt viselt, a f iú azonnal felkérte táncolni, mint első bálján Rómeó Júliát... Én színész szemmel legalábbis így láttam .. . Hiába. évszázadok óla nem változott semmi. szép és cstxíálaios a fiatalság, még tele van várakozással, reményekkel, álmokkal. Érzelmeink bármi neműek is, örök emberi érvényűek, velünk születnek, velünk halnak évszázadok óta. a világ változott és változik körülöttünk, tükörképül szolgálva letűnt korok és a jelen között. Ki nem ismeri a múltat, a jelent sem tudja kellőképpen értékelni. A zenegépet kezelő fiú értette, hogyan kell minden korosztály számára igazi szilveszteri hangulatot teremteni, tetézni sokszínű fénnyel, villogással. A következő táncra már mi is felkerekedünk, de fel ám! Szinte /vrceken belül elszabadult a pokol! A férfiak fiúltyögtek, kiabállak, az idősebb párok helyükre támolyogtak, mert jött a kánkán. a fergeteges „gazdacov "-nád a fiatalok eszeveszett ugrálásba Ferenczy Anna Az u to ls c Ú líiC fogtak, egv idősebb hölgy az egyiken keresztülbukott, tetőzve a jó kedvét. Szalagcsere következett, de a fiatalok nem tágítottak, kipirulton várakoztak. Ebbe a várakozásba Certova szépét táncosa asztalához kísérte, kedves arcán mosoly, elégedettnek és boldognak látszott. A lig hogy leült, feje oldalra hanyatlott. .. „Rosszul lett”.. . rosszul lett...” súgtak halkan össze. Gyorsan összetolták a székeket, lefektették, lába az asztalunkig nyúlt, leesett topánkája. miként Hamupipőkének ... S megdöbbenve láttam, keze. hiba enyhén rángatódzik. Epilepszia — hasított belém —, tehát itt a titok nyitja . .. Ha magához tér, biztosan szobájába zárkózik. Fajon a királyfi megleli-e. hogy elvesztett topánkáját lábára húzza ? Szerencsére, a pozsonyi asztalnál kél doktornő ült. hozzásiettek, és azonnal mesterséges légzést alkalmaztak, amit én hirtelen nem értettem. Még ropták a táncot, egy kis rosszullét ne zavarja meg mások szórakozását. A kolléganőm ijedtélten felszaladt a fiát megnézni a szobába, ahol a gyerekek a Winnetou c. filmet nézték, míg lent folyt a mentés, az életet jelentő percek számolása. Breznóra telefonáltak gyorsmentőért, fél óra. míg felér, ez hihetetlen ... És szünet nélkül ráiesázták a számokat. A két orvosnő háta átnedvesedett, férjem számolta végtelennek tűnő perceket: öt... tíz .. . tizenöt... A két doktornőt két orvos váltotta fel. arcukon riadtság. elszánt tenniakarás. A zene hirtelen elhallgatott. Síri csönd ülte meg a termeket. nem volt helye bámészkodásnak. szétszéledtek. A kik ülve maradtak, azok mozdulatlanságba dermedtek, hitetlenkedve nézlek egymásra, valamennyi arcon szomoniság, aggodalom és reménység tükröződött. Kollégámból kitört a tehetetlen ember idegessége, kifelé küldött. szinte hangtalanul. Nagyon fitresa volt átlépni a magára maradt cipőt. A mentő megérkezésére fellélegeztünk. Fajon sikerül-e? Kis idő múlva elvitték, egy nagy kérdőjelet hagyva maguk mögött, mert a szivei sokkoló gép állítólag tegnap még működött... De a kérdője! mául nagyobbra nőtt, túllépett már a reménykedés küszöbén egy élettelen szív kritikus időpontján, amin már csak a csoda segíthet, mint a mesében, de az élet a nagyon is szomorú valóságon alapszik. Ilyen szilveszterünk még nem volt. Minden olyan szépen, vidáman, felhőtlenül indult, és milyen szomorú vége lett, mert fél óra múlva kaptuk a hírt, hogy nem tudták megmenteni. Szegény, szegény Feronika!.. . Mégsem vitte magával betegsége annyira őrzött titkát: megcsodáltuk érkezését, még jobban fájó elmúlását. Hogy ív búcsúzik Rómeó Júliától?: Drága Júliám, mi óvta szépségedet? Talán szerelmes leli beléd a vak halál . . . nő 6
