Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-28 / 49. szám
A közel 600 lányt és asszonyt foglalkoztató nagykürtösi (Vefky KrtiS) Piéta üzemben az anyagszállítás nehézségei és az alapanyagok nem mindig kifogástalan minősége ellenére is jól megbirkóznak a termelési feladatokkal. A szabászati részlegen dolgozó szocialista brigád vezetője Tipary Imréné. aki ügyességével és szorgalmával a legjobb dolgozók közé küzdötte fel magát. Pedig hát nem itt kezdte a pályafutását. — Az érettségi után nyomban munkába álltam. Itt a járási székhelyen a textilboltban dolgoztam tizenegy évig eladóként. Meglehetősen időigényes volt ez a munka, hiszen reggel nyolctól — a kétórás ebédszünetet leszámítva — este hatig az üzletben voltam. Egyszer aztán, mindent összevetve, úgy döntöttem, munkahelyet változtatok. A Pletára esett a választásom. ahol már nyolcadik éve dolgozom. Itt nemcsak a munkaidő beosztása, hanem a fizetés is jobb. Igaz, teljesítménybérben dolgozunk, és aki nem vonakodik a munkától, az nem panaszkodhat a fizetésre sem. Neki és itt dolgozó munkatársnőinek is érdemük van abban, hogy az üzem az első félévben elnyerte a „Példás minőség üzeme" vándorzászlót. Kép és szöveg: BODZSÁR GVXJLA A 32 éves Pavol Závodsky a nyitrai (IMitra) Járásbíróságon hozott első fokú ítéletet megfellebbezte, mert állítása szerint nem volt szándékában a sértettet kirabolni, sem súlyos testi sértést okozni neki. Az ügyész négy vádpontja szerint rablás, kötelező tartásdíj elhanyagolása, élősködés bűntette, valamint magántulajdonból való lopás vétsége terheli Závodskyt. A tárgyaláson a vádlott elmondta. hogy a kritikus 1989. június 16-i nap estéjén sörözni ment a verebélyi (Vráble) Fuxi bárba, ahol a sértett kérésére kitisztította annak pipáját, amelyért egy liter bort ajánlott fel neki, hogy majd otthonában átadja. El is mentek, s az idős férfinál iszogattak tovább. Poharazgatás közben a vádlott észrevéve, hogy vendéglátója szunyókál az asztalnál, egy kalapáccsal a fejére ütött. De, hogy miért tette és miért éppen ezzel a szerszámmal, nem tudta megmagyarázni. A nyomozás során viszont beismerte, hogy a sértett pénzét akarta megszerezni, és ugyancsak elmondta, hogy a sértett szekrényében 2 000 koronát látott, s elhatározta, hogy azt ellopja. Ami a tartásdíj elhanyagolását illeti, nem tagadta, hogy nem fizette a kiszabott tartásdíjat hétéves lányára. Az élősködést úgy magyarázta, hogy a börtönből való szabadulása után sehol sem akarták őt alkalmazni, ezért nem volt pénze sem. Beismerte, hogy amikor a vendéglátóipari vállalatnál dolgozott, közös szekrénye volt egykori feleségével, akitől ellopta 400 koronát érő nyúlszőr zekéjét, melyet később 70 koronáért eladott. Ami az első bűncselekményt illeti, a sértett vallomásából kitűnt, hogy azon a júniusi estén megállt az említett vendéglőben, ott találkozott a vádlottal, akit később meghívott magához. A vacsora és néhány pohár bor elfogyasztása után szédülni kezdett, ezért lefeküdt. Ekkor a vádlott egy kalapáccsal fejbevágta, de ő nem veszítette el lélekjelenlétét, a kalapácsot kiütötte támadója kezéből. Az hirtelen újból megütötte, ezért segítségért kiáltott, majd kiugrott az ablaAhogy kiléptem az utcaajtón, a túlsó oldalról átjött hozzám egy fiatalember. Lehetett úgy harmincéves. Itt-ott öszes szálak vegyültek fekete hajába, és biztos, hogy két hete nem borotválkozott. Jól megnéztem, mert ismeretlen volt. Ő viszont a nevemen szólított. Volt valami a szemében és a lényében. Zakót viselt, és sapkája sem volt. — Honnan ismer? — kérdeztem. — Ahol dolgozni tetszett, a drogériából. — Most honnan jön? — Fent voltam a testvéremnél, de nincs otthon náluk senki... Egyébként „bentről jövök”. Talán látszik is rajtam. És beszélni kezdett. — Gépszerelő vagyok. Itt tanultam a szakmát a városban ... — Ha nem vagyok indiszkrét — szóltam közbe —, miért volt becsukva ? Mit csinált ? — Semmit. Nem fizettem a tartásdijat a gyerek után, és beperelt az aszszony, aki már közben férjhez is ment. A benti keresetemből most aztán rendeztem mindent... És beszélt, beszélt. Én már nem is kérdeztem semmit. Ömlött belőle a szó, a bánat, a fájdalom. Éreztem, ki akarja beszélni magát. — Ez alatt a pár hónap alatt, a munkaidő után elolvastam vagy száz könyvet. Higgye el, még a lapokat is, mindegyiket, ami a tömlöcbe járt, az írásait is itt-ott a lapokból. Mindent. — Van most állása?... Hol dolgozik?... — Még nem mentem be a régi munkahelyemre, mert előbb a szüléimhez megyek haza, a faluba. Bánt, hogy bent kellett lennem. Egyébként Kassán (Kosice) dolgozom, de a lehúzott hónapok után mégis csak a szüléimhez megyek előbb. Egyébként a válás után is többször találkoztunk a feleségemmel. Együtt éltünk. Szerettem. Aztán egyszercsak kicserélte a zárat az ajtóban, mert más valakit talált magának, én meg úgy kerültem be, hogy bosszúból nem fizettem a gyermektartást ... — Mások is élnek így, akik elváltak... de a zár kicserélése igazán nem volt szép dolog — jegyeztem még meg és elgondolkodtam azon, hogy egy ilyen fiatal, életerős ember, aki be volt csukva, lelkileg mennyire megváltozik, hogy örül annak, ha meghallgatják. Éreztem, jólesett neki, hogy beszélhet. Beszélhet hozzám, akit gyerekkora óta ismer, és figyelemmel kísérte az írásaim, még a zárka priccsén is. — A feleségem nem látogatott meg egyszer sem, én viszont havonta elmentem meglátogatni a fiamat a bölcsődébe. Ezt megengedték. Bent jól kerestem. Még pénzem is marad. De visszamegyek dolgozni, csak, ezek a hónapok ne lennének a hátam mögött. Szinte éreztem lelki fájdalmát még benne van a „bent voltam" hónapok magánya, a zárka, hogy nem lehetett a szabad emberek, a munkatársai között. kon. Kinn észrevette, hogy vérzik a feje. A vádlottnak a tárgyaláson előadott „meséjét", hogy nem tudott semmilyen pénzről, kizárta az a tény, hogy az eset után visszament a sértetthez, annak egyik szobájában az ágy alatt bújt meg, alkalmas pillanatra várva. Élősködő életmódját, a tartásdíj elhanyagolását és a szőrmekabátka eltulajdonítását tanúk sora igazolta. A bíróságon mind a négy vádpont beigazolódott, ezért azok minősítését a büntetőtanács megerősítette. Bár volt munkaadója Závodskyt jól értékeli, lakhelyén nem a legjobban vélekednek róla, mivel alkoholista, és már kétszer volt büntetve, legutóbb 1987-ben szabadult a börtönből. A bíróság figyelembe véve azt a súlyosbító körülményt, hogy egy idős emberre támadt pénzszerzés céljából, s ezzel annak testi sérülést is okozott, valamint azt, hogy élősködő életmódot folytat, a háromtól tíz évig terjedő büntetési skálán a legmegfelelőbbnek az öt évig tartó szabadságvesztést tartotta, melyet másodfokú javító-nevelő intézetben kell majd a vádlottnak letöltenie. Szabadulása után még két évig lesz rendőri felügyelet alatt, mivel személye, élősködő életvitele ezt határozottan megköveteli. Fellebbezését a másodfokú bíróság elutasította, mivel a járásbíróság döntését jogilag helyesnek találta. — ikr -a napfényben, a mindennapi életben, csupán a bosszú miatt, azért, hogy elhagyta a volt felesége. Hogy ki a hibás, e séta után sem kutatom. A végén, mikor elváltunk a hősi emlékmű mellett, még be is mutatkozott, de már elfelejtettem a nevét. De esetét tragédiának tartom. Csak a bölcsödében látogatott gyermek fogja megérezni idővel a szülök életében történteket. Senki más! Hiányozni fog neki az apai kéz mindennapi simogatása. Még ma is el-elgondo!kodom a hallottakon. Nem tudom elfelejteni azt a mondatát, amit a cikk címéül választottam: „bent voltam!". Minden benne volt ebben: börtön, zárka, megbélyegzettség, kiszolgáltatottság. Csak finoman mondta. Elhiszem neki a száz könyvet. Biztos vagyok benne, hogy nem követi el többet ezt a hibát. Minden esetben becsületszóra engedték el a bölcsődébe. Ö pedig mindig vissza is ment. Megfizette a tandíjat. Dentjén Ferenc nő 7
