Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1989-11-28 / 49. szám

tovább állhassanak. Az iparban ugyanis sokkal köny­­nyebb feltételek mellett kereshetik meg pénzüket. — A munkaruhák, lábbelik formatervezését gyártá­sát is jobban kellene figyelni — veszi át a szót férjétől Annuska. — A gumicsizmában alig bírunk lépni, ha meg felvesszük hozzá az esőkabátot, a víz pontosan a csizmába csorog róla ... Hogy milyen nehéz a kerté­szeti munka, azt csak az tudja, aki csinálja. Nyáron a fólia alatt már reggel nyolckor olyan a forróság, hogy félóránként kiáltjuk egymásnak: bírod még? — és futunk ki a levegőre, mielőtt összeesnénk. Azt hiszem, bőven van gond, amit végre ott fönt kellene megolda­ni, mert különben mi itt lent nem tudunk mozdulni. Élni a lehetőséggel Az elmondottakkal egyetértett KÖTELES JÁNOS mérnök, a szövetkezet elnöke is, aki nemcsak szövet­kezeti szinten, hanem a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjeként is ismeri a mezőgazdaság problémáit. — Sok még az olyan kihasználatlan lehetőség, amelynek kulcsa a mi kezünkben van — állítja az elnök. Sok mindennel va­gyunk még adósai az embereknek. A mai öt­­ven-hatvan évesek e­­gészségüket áldozták a szövetkezetekben, külö­nösen a nőknél gyakoriak a hátgerincbántalmak, a reuma — ezeket kezelni, gyógyítani lehetne egy járási rehabilitációs köz­pontban — ha lenne ilyen. Sokat tehetnénk a rokkantak érdekében is, a megfelelő munkahelyek kialakításával. Nem értékeljük eléggé szövetkezeti tagjaink közöshöz való hűségét, nem jutalmazzuk őket a ledolgozott évek után. Nem becsüljük meg kellőkép­pen azokat a családokat, melyekből a nagyapától az unokáig mindenki a szövetkezetben dolgozik. Több gondot kellene fordítanunk a nők életkörülményeinek javítására, gondolok itt a helybeli óvodák és kisiskolák, üzlethálózat kiépítésére a különböző szolgáltatások bevezetésére. Sokat fejlődtünk, javultunk, de még mindig jócskán van behoznivalónk. Komoly problé­mák, amelyekről a kongresszusnak kell döntenie, de olyanok is, amelyek a helyi vezetőktől függnek. Mire kiérünk az újbódvai szövetkezet határából, már leszáll az est. Csak a földeken szántó traktorok lámpafénye szűri át a sötétséget... H. ZSEBIK SAROLTA FOTÓ: KÖNÖZSI ISTVÁN ÉS PRIKLER LÁSZLÓ nő 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom