Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-28 / 49. szám
. M it wt/mevfc a n Fiatalokat az öregek helyébe VARGA TERÉZ huszonöt évig volt a tornai (Turnanské Podhradie) részlegen fejönő, egy hete ment nyugdíjba. — Öt évre mentem, és huszonöt lett belőle — kezdi a beszélgetést. — Májusban töltöttem be az 54. életévemet, ekkor értem el a nyugdíjkorhatárt, de ha már kihúztam a telet, kibírom a nyarat is, biztattak, hát maradtam. No, de még tegnap is beugrottam helyettesíteni, és ha jönnek értem, bármikor szívesen visszamegyek. Nagyon szerettem a munkámat, az állatokat szeretet nélkül nem is lehet gondozni. A fiatalokat ugyan vonzza a jó kereseti lehetőség, de elriasztja őket a koránkelés, és a hét napból álló munkahét. Az állattenyésztében kevés a fiatal, pedig lakást is kap, aki idejön. Csakhát, ha a gyerek éjszaka megbetegedik, az anyja nem mondhatja, hogy reggel nem jön munkába, mert az állatokat etetni, a teheneket fejni kell. Van aki panaszkodik a cigányok munkájára, de nekem más a tapasztalatom. Négy évig dolgoztam Rusznyák Rózával, ezt a cigányasszonyt csak dicsérni lehet a munkájáért. A férje etető, ő fejő, nagyon rendesen, tisztán dolgoznak. A tejnél nagyon fontos a tisztaság, mert ettől függ a minőség. Mi ehhez minden eszközt megkaptunk, s amióta az új hűtőberendezés is üzemel, első osztályú a tejünk. A kongresszustól azt várom, hogy biztosítson a szövetkezetnek több kezdeményezési lehetőséget, hogy lehetővé váljék például a tej fedolgozása itt helyben, hogy mi is olyan jó minőségű tejet fogyaszthassunk, mint amilyet továbbadunk. Ezzel megoldódna a tej fölösleges szállítása is, vonatkozik ez nemcsak a konzum, hanem a takarmányozásra szánt tejre is. Jó lenne, ha az asszonyok élhetnének a részmunkaidő lehetőségével, mert így a délelőtt vagy délután szabad lehetne, a fiatalok több időt tömhetnének a gyerekekkel. Igaz, ekkor meg a fizetésük csökkenne, amit nem tudom, hogyan fogadnának... Varga Teréz küldött volt a földműves-szövetkezetek Kassa (Kosice)-vidék járási konferenciáján, ahol jóleső érzéssel nyugtázta, hogy amíg a küldöttek többsége az istállók, berendezések korszerűsítését sürgette, ök már e problémán túl vannak. Büszkén vallotta magát a járás egyik legjobb szövetkezete tagjának, ahol nemcsak a termelési eredmények, hanem a tagság jóléte is fontos. Mindenben egyenjogúságot VARGA ERZSÉBET-et Méhészen (Vceláre) találom meg, biztatott Hutkay István, a szövetkezet pártelnöke. A baromfifarmnál Molnár Piroska igazít el bennünket. — Vargánét itt mindenki csak Betkának ismeri. Tornáról jár be, mert ebben a faluban már csak az öregek laknak. Betka már biztos otthon van. Az új utcában hosszan álldogáltunk az emeletes ház előtt, mire Betka megérkezik. Húsz éve zootechnikus, hol itt hol ott tűnik fel a gazdasági udvarban, nem kell sietnie haza, mert otthon senki sem várja. Két gyermeke kollégiumban lakik, Kassán járnak iskolába, a férje is csak hétvégekre jön haza. Van ideje hát bőven hivatására, sőt a nőszervezeti munkára is, most éppen a spartakiádra készülnek. — Húsz év alatt az idén értem el a leggyengébb eredményt. Van három cigányasszony munkatársam, őket előbb meg kellett tanítani dolgozni. Kezdetben meg kellett fizettetnem velük a hiányzó csirkéket. A takarékoskodást a takarmánnyal, a munkahelyi higiéniát is sokára tanulták meg, de ma már erre sem lehet panaszom. Megértettem velük, hogy amilyen az eredmény, olyan a fizetés. Most a takarmánykeverékkel vagyok elégedetlen, a csécsi (Cecejovce) keverőböl gyakran penészes tápot kapok, nagy az elhullás, aminek a mi zsebünk látja kárát. Más gondunk nem lenne, az istállókban gépesítve van a munka, csupán a takarítást és a csirkeszállítást végezzük kézzel. A szociális helyiség is kielégítő, üdülésre, fürdőkezelésre annyi beutalót kapunk, hogy nincs is, aki menjen. Mit hiányolok? Házirendünk szerint a szövetkezettől kölcsönt csak férfi kaphat, vagy az a nő, akinek a férje is a szövetkezetben dolgozik. Miért ez a megkülönböztetés? Én a házépítésünkhöz egy fillért sem kaphattam, mert a férjem nem tagja a szövetkezetnek. Hát ezt nem tartom igazságosnak! Nagyobb megbecsülést SZILÁGYI ANNÁ-ék kapuja tárva állt egész délután. Már harmadszor jártuk körül a takaros portát, csodáltuk meg az üvegház virágait, a szakértelemmel rendben tartott, parkosított udvart, benéztünk a gondosan ' elkerített háziállatokhoz, de hiába köszöngettünk jó hangosan, senki sem felelt. Újfaluban (Turnanská Nová Vés) Szilágyiékat csak este találtuk együtt. Annuska autóval ugrott át a szomszéd faluba, tárva-nyitva hagyva a kaput, garázst, az egész udvart — faluhelyen ez Így szokás. A kertészetben dolgozik férjével együtt, aki a huszonhat tagü csoport vezetője. A 65 hektárból 60 ha-on káposzta terem, a 2 ha-os fólia alatt saláta, paprika, a többin pedig annyiféle zöldség, amennyire szüksége van a nyolc falu tagságának. József, a férj, 1962-töl kertésze a szövetkezetnek, jó és rossz tapasztalatait nem tudja és nem is akarja véka alá rejteni. A földműves-szövetkezetek XI. kongresszusán ő képviselte szövetkezetük 528 dolgozóját, s ez bizony nagy elismerés számára, mert a járásból többnyire a szövetkezetek elnökeit érte ez a megtiszteltetés. Az ő szövetkezetük elnöke, Köteles János mérnök, aki már huszonhárom éve áll a közös élén, eddig négyszer képviselte a szövetkezetét a kongresszuson, most ez a feladat Szilágyi Józsefre hárult. Őt kérdeztük hát, mondja el, a felesége és a többi dolgozó nő nevében is, mit vár a kongresszustól : — Először is azt, hogy a parasztember munkája nagyobb megbecsülést kapjon! Mert a földön, különösen a kertészetben, ha tavasszal lehajlik az ember, csak ősszel egyenesedik ki újra. Akár esik, akár fúj a szél, süt a nap, a zöldséget kapálni, szedni kell. És az eredmény? Munkájuk gyümölcse gyakran megrothad, mert senkinek sem kell... Vagy olyan az ára, hogy nem érdemes termelni. Nem tudok tervezni, mert előre nem tudom a felvásárlási árakat. Aztán ha az utolsó pillanatban leküldik, olyan kacifántosán van megszabva, hogy senki sem ismeri ki benne magát. A káposztánál például az alapár 45 fillér, s ehhez még négyféle ilyen — olyan árpótlék jár, míg végre kiszámítjuk, hogy egy kilóért 1,80 koronát kapunk. Ahány szövetkezet, annyiféle pótlék, annyiféle ár. Hát mire jó ez? Miért nem lehet egyenesen kimondani, hogy egy kiló káposzta 1,80 korona. Nem kellene annyi adminisztrátor a kiszámításához ... Amikor idén szeptemberben megkaptam az árakat, azt mondtam, itt hagyom a kertészkedést, ezt így nem lehet tovább csinálni. Tehát ezen változtatni kell! Elegendő mennyiségű és minőségű vetőmagot kell biztosítani számunkra. Ugyanez érvényes a növényvédő vegyszerekre is. Mennyit kell utazgatni, kilincselni, kérni és könyörögni, amig megszerezzük, amire szükségünk van!... Hiányoznak a gépek is. Mert mi a zöldséget kitermeljük, csak legyen, aki betakarítsa. A hetvenéves nyugdíjasok lassan kihalnak, a fiatalok meg sehol... Vannak a csoportban ügyes lányok, akik a bárcai (Barca) kertészeti szakmunkásképzőben végeztek, de alig várják, hogy leteljen a szerződéses idejük, hogy nő 4 /
