Nő, 1989 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-21 / 48. szám
■■ X E-. nnek a falunak még a neve is j sokat változott az évszázadok során. Az 1800-as évek összeírásai, helységnévtárai szerint hol Ptruksa, hol Prtuska volt. Századunk első éveiben, majd 1938 és 1945 között Szirénfalva lett belőle. A hivatalos és a köznyelv így használja ma is. Az odavalósi ember azonban még csak véletlenül se mondja ki ezt a müízü szót. Zamatos tiszántúli nyelvjárása tiltakozik ellene. Az ő faluja Pruksa, ahogy azt még a 18. századi lexikonok is jelölték. Maradjunk ennél a névnél mi is. Pruksa (Ptruska) négy családból keletkezett — tartja a helyi hagyomány —, mégpedig vagy hat kilométernyire a mai falutól, ott, ahol a Szirén a Latorcából fakad. A Szirén-toroknál. De mert mindig sokat bántotta őket a víz. később odébb települtek egy dombra. A határ termését azonban továbbra is a vizek járása, szeszélye szabta meg. — Volt úgy, hogy tavadkor ideje lett volna szántogatni — mondja Matyi István —, de nem lehetett, olyan nagy víz volt. Harmincháromban aratáskor a búza kalásza látszott csak ki, két hétig állt rajta a víz. Akkor virított a búza a legszebben. S aztán nem lett benne szem. Hát mit csinálhattunk. Elmentünk aratni részibe más faluba, Kelecsenbe. Ruszkába. Ott már nem bántott a víz. Csak ez a falu szenvedett annyit. Azok jó száraz határon voltak. Ott akinek ötven köbös földje volt, az már jó gazdának számított. Nálunk nem. Pedig amikor jó esztendő járta, olyan búzatermésünk volt, hogy körülöttünk sehol se. Nyolcvan kalitás fölött is. olyan acélos búzánk volt. Hiába volt a sok hal, amely még akkoriban bőségesen úszkált a falut körbekerítő vizekben, a Latorca és Szirén kanyargós ágaiban. hiába volt az idevalósi férfiember a gazdálkodás mellett egyben ügyes halász is, s kerített a család asztalára legalább hetente egyszer halételt — a századforduló körüli évtizedekben az ínség elől sokan elfutottak innen. Sokan egész Amerikáig. Csaknem valamennyi pruksai családban ma is számon tartanak valakit a közeli vagy a távolabbi rokonságból. aki a tengeren túl próbálkozott a szerencsével. Bányában, építkezéseken, a legtöbbjük ott, ahol a puszta fizikai erőn és ügyességen kívül más — például szaktudás — nemigen kellett. Aztán vagy beváltak a reményei, nő 4
